BK BH 1977/269.
BK BH 1977/269.
1977.07.01.
I. Az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményét akkor kell beszerezni, ha a szakkérdés más szakértő közreműködése során sem tisztázható [Be. 78. §].
II. A vétségi eljárásban az első fokú ítéletet megalapozatlansága okából kizárólag a Be. 274. §-ának (2) bekezdése alapján lehet hatályon kívül helyezni [Be. 274. § (2) bek.].
A járásbíróság vétségi eljárás során hozott ítéletével a terhelt bűnösségét súlyos testi sértés bűntettében állapította meg s ezért börtönben végrehajtandó 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte az alábbi tényállás alapján.
A terhelt az ÁFÉSZ kezelésében levő R.-on működő, italboltnak volt a vezetője. A vádbeli napon este az italboltban szeszes italt fogyasztott a sértett, majd a záróra elrendelése után a terhelttől ½ dl bonbonmeggy kiszolgálását kérte, ezt azonban a terhelt megtagadta, majd bement a konyhába. A sértett követte a terheltet a konyhaajtóig és kifogásolta, hogy nem adott neki szeszes italt. Ekkor a terhelt behívta a sértettet a konyhába, behúzta a konyhaajtót és ököllel 3-4 esetben szembecsapta, aminek következtében a sértett 3 heti gyógytartamú orrcsonttöréses sérülést szenvedett.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság bizonyítást vett fel az ügyben, melynek során tanúkat hallgatott ki, az igazságügyi orvos szakértőt újból meghallgatta, majd a terheltet az ellene súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vád alól bebizonyítottság hiányában felmentette.
A törvényességi óvás szerint a járásbíróság ítélete megalapozatlan, a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítélete pedig a felmentő ítéleti rendelkezés miatt törvénysértő.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A járásbíróság az ügyben széles körű bizonyítást folytatott le s a terhelt előadásával szemben – aki az eljárás során mindvégig következetesen tagadta, hogy a sértettet bántalmazta – az ítéleti tényállást a sértett tanúvallomására alapította. Úgy találta ugyanis, hogy az ő előadását támasztották alá, illetőleg szavahihetőségét erősítették meg az ügyben teljesen érdektelen F. E., M. L., M. Gy.-né és S. T. tanúk vallomásai is. Ezek a tanúk nem voltak ugyan a cselekmény véghezvitelének közvetlen szemlélői, azonban közvetett bizonyítékként figyelembe vehető körülményekre nézve nyilatkoztak és olyan lényeges adatokat szolgáltattak, amelyek aggályossá tették a terhelt szavahihetőségét.
A bizonyítékok értékelése során a járásbíróság ítéletében részletesen elemezte N. A.-né, a terhelt házastársa, továbbá V. L. és N. E. tanúk vallomását és kimerítő indokát adta annak, hogy ezeket az előadásokat mely részében találta alaptalannak, illetőleg mely részében fogadta el az ítéleti tényállás megállapításának alapjául.
A járásbíróság kiemelkedő fontosságot tulajdonított az orvos szakértői szakvélemény bizonyítékkénti értékelésének. Dr. S. K. igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye a sérülés keletkezési módjaként nagy valószínűség szerint az ököllel történő megütést jelölte meg. Álláspontja szerint a sérülés a kerékpárról leesés útján nem keletkezhetett, míg az asztalnak esés folytán létrejöttét nem tartotta ugyan orvos szakértőileg kizártnak, ez utóbbit azonban kevés valószínűséggel tartotta bekövetkezhetőnek, mivel a sértetten hámhorzsolásos sérülés nem volt, az ilyen ütődés esetén pedig ez észlelhető lett volna.
A járásbíróság ezt követően elrendelte az orvos szakértői véleménynek az Egészségügyi Tudományos Tanács (továbbiakban: ETT) útján történő felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy ezáltal a járásbíróság eljárási szabálysértést követett el. A Be. 78. §-ában foglalt rendelkezés helyes értelme szerint a szakvélemény felülvizsgálatának akkor lehet helye, ha a szakkérdés más szakértő közreműködése során nem tisztázható. Az adott esetben azonban egymással ellentétben álló szakértői szakvélemények nem álltak a bíróság rendelkezésére. Ez az eljárási szabálysértés azonban természetesen nem teszi kizárttá az ETT felülvizsgálati véleményének bizonyítékként való értékelhetőségét.
Az ETT felülvéleményében foglaltak szerint a rendelkezésre álló ténybeli adatok alapján nem lehet egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, hogy a sértett sérülését egyetlen ütés, illetőleg ütődés, avagy több ütés okozta-e. Az orrcsonttörésen kívül ugyanis nincs adat arra, hogy a sértett szemhéján volt-e vérömleny. Amennyiben a szemhéjon véraláfutás (monokli) megállapítható volt, ez határozottan két vagy több különálló erőbehatást tételez fel, amely egyben kizárttá teszi a sérülésnek ütődés útján való keletkezését. Ha viszont ilyen véraláfutás, vérömleny a szemhéjon nem volt, akkor a sérülés indirekt módon (ütődés) való keletkezését nem zárja ki egymagában az a körülmény, hogy nem volt észlelhető hámhiány.
A járásbíróság az ETT felülvéleményének a bizonyítékok körében nem tulajdonított jelentőséget, s annak – tévesen – olyan értelmet, tulajdonított, hogy az a sérülés keletkezésének közvetlen avagy közvetett módját nem erősíti meg, de nem is gyengíti, ezért a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok – igen sokoldalú, összefüggéseikben történt – értékelésével állapította meg az ítéleti tényállást és indokolási kötelességének is messzemenően eleget tett.
A járásbíróság ítélete kizárólag abban a vonatkozásban volt megalapozatlan, hogy az ETT felülvéleményében foglaltak téves értelmezése folytán nem vizsgálta, vajon a sértett szemhéján volt-e vérömleny, vagyis nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy teljes határozottsággal kizárható-e a terheltnek az az előadása, amely szerint a sértett az orrának az ajtófélfába vagy az asztalba ütése útján szenvedte el a sérülést. Minthogy a járásbíróság e vonatkozásban nem állapított meg tényállást, az ítélet e tekintetben a Be. 239. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt hiányosságban szenvedett.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a vétségi eljárás szabályainak alkalmazása során észlelve az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásbeli megalapozatlanságát, a Be. 274. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján bizonyítást vett fel, s a fellebbezési tárgyaláson tanúként hallgatta ki a sértettet és dr. V. J. SZTK körzeti orvost. Ez utóbbi tanú a sértett sérülését a vádbeli esetet követő napon látta, s bár alaposan nem vizsgálta meg, határozottan vallotta, hogy a sértett szemhéján vérömlenyt észlelt. Ugyanezt vallotta a sértett is.
A megyei bíróság a fenti adatok alapján nem az ETT felülvéleményében foglalt azt a ténybeli következtetést vonta le, hogy a sérülés keletkezése legalább két külön erőbehatásra jött létre – mely kizárja annak közvetett útonütődés útján – létrejöttét, a bizonyítás újabb anyagát nem illesztette be a járásbíróság által feltárt egyéb bizonyítékok láncolatába, hanem a már; kihallgatott tanúk ismételt kihallgatását követően a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján bebizonyítottság hiányában hozott felmentő ítéletet.
Ez az ítéleti rendelkezés törvénysértő.
A fellebbezésnek a vétségi eljárásban elintézésével kapcsolatban a Be. 271. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint az elsőfokú bírósági ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölése végett bizonyításnak akkor van helye, ha a tényállás felderítetlen vagy hiányos, az is következik, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának azt a részét, amely a Be. 239. §-a (2) bekezdésében foglalt megalapozatlansági hibában nem szenved, a vétségi fellebbezési eljárásban sem érinthető.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság ítélete csupán abban a vonatkozásban volt hiányos, hogy elmulasztotta megvizsgálni: a sértett sérülései az eset alkalmával egy vagy több erőbehatás útján keletkeztek-e, s így nem volt módja ténybeli következtetést levonni a sérülés keletkezési módjára.
A megyei bíróság helyesen vett fel bizonyítást arra, hogy az esetet követően a sértett szemhéján vérömleny észlelhető volt-e. Dr. V. J. SZTK körzeti orvos egyértelmű tanúvallomását azonban teljesen kirekesztette az értékelés köréből, s nem vetette egybe az elsőfokú bíróság által feltárt egyéb bizonyítékokkal.
A Be. 274. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem nyújt lehetőséget a másodfokú bíróság számára, hogy a bizonyítási eljárás egészéből egyetlen kiragadott körülményt különállóan, az egyéb bizonyítékoktól elszakított módon s azoktól elszigetelten vizsgálja, s ennek alapján hozza meg határozatát.
A másodfokú bíróság nem járt következetesen, amikor dr. B. E. rendelőintézeti orvosnak arra a nyilatkozatára tekintettel, hogy a sértett megvizsgálását végző orvost nem tudja megjelölni, elmulasztotta dr. A. Gy. tanúkénti kihallgatását, holott a megyei tanács vb. egészségügyi osztályának a másodfokú bírósághoz intézett átirata szerint a már kihallgatott dr. S. K.-n kívül ez az orvos lehetett egyedül, aki a sértettet az SZTK rendelőintézet sebészeti szakrendelésen ellátta, s aki ilyen módon nyilatkozhat arra nézve, hogy a sértett szemhéján vérömleny észlelhető volt-e.
Tekintettel arra, hogy a vétségi eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlansága címén történő hatályon kívül helyezésére kizárólag a Be. 274. §-ának (2) bekezdésében megjelölt okból kerülhet sor, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján csak a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítélete tekintetében állapította meg, hogy megalapozatlan, ezért a felmentő ítéletet a (3) bekezdés alapján hatályon kívül helyezve, az ügyet a megyei bírósághoz új másodfokú vétségi eljárásra visszaküldte.
A megismételt másodfokú eljárásban a bizonyítást kizárólag arra nézve kell lefolytatni, hogy a sértetten az ETT felülvéleményében jelzett szemhéjsérülés (monokli) észlelhető volt-e a vádbeli eset után, mely az egyéb bizonyítékokkal való összevetés folytán következtetést nyújt olyan megállapításra, hogy a terhelt bántalmazta-e a sértettet.
A másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlanságának kiküszöbölése végett a már kihallgatott személyeken kívül tanúként kell kihallgatni dr. A. Gy.-t, akit szükség esetén a sértettel szembesíteni, illetőleg felismertetni kell és vele is tisztázandók az ETT felülvéleményében jelzett körülmények.
Csak a fenti adatok birtokában, azoknak a bizonyítékok láncolatába való beillesztése és összefüggéseikben történő értékelése alapján lesz a megyei bíróság abban a helyzetben, hogy a járásbíróság ítéletét érdemben felülbírálhassa. (Legf. Bír. B. törv. IV. 43/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás