PK BH 1977/271.
PK BH 1977/271.
1977.07.01.
Az előhasználati jog a szabadalmi bejelentés elsőbbségével szemben – korlátozott körben – a bejelentéstől független azonos megoldás gyakorlati megvalósításának biztosít elsőbbséget. Az előhasználati jognak a szabadalmazott találmánytól független tevékenységen kell alapulnia. Nem szerezhet ezért előhasználati jogot az, aki a szabadalmastól vagy a szolgálati találmány feltalálójától veszi át a műszaki megoldást a szabadalom megszerzése, illetőleg a szabadalom használatára vonatkozó jog megszerzése nélkül [1969. évi. II. tv. 14. § (1) bek.; 4/1969. (XII. 28.) OMFB–IM sz. r. 7. §].
A felperes szabadalmi oltalmat szerzett az Országos Találmányi Hivatalhoz bejelentett “Olajfürdős légszűrő belső égésű motorokhoz, kompresszorokhoz és egyéb légszívógépekhez” című, valamint a “Ciklonrendszerű száraz porleválasztó belső égésű motorokhoz, kompresszorokhoz és egyéb légszívógépekhez” című szolgálati találmányokra. Mindkét találmány feltalálói 40%-ban N. I., 30%-ban, M. M. és 30%-ban L. F.
A szabadalmak alapjául szolgált műszaki megoldást a feltalálók az 1962. és 1965. évek között végzett folyamatos kutatómunka alapján dolgozták ki munkaköri feladatként. Ez alatt az idő alatt N. I. és L. F. feltalálók a felperes alkalmazottai voltak, M. M. pedig a felperessel műszaki kutatási-fejlesztési szerződéses kapcsolatban levő intézet alkalmazottjaként működött közre.
A hazai motorgyártás fejlesztésének fontos feltétele volt a légszűrők megjavítása. Az iparági felügyeleti hatóság a megfelelő légszűrő kialakítására 1965. évben az alperest jelölte ki. Az alperes erre a célra külön szerkesztő csoportot hozott létre és – a rövid határidőre tekintettel – alkalmazta M. M.-t, akiről tudta, hogy korábbi munkahelyén is a korszerű légszűrők kialakításával foglalkozott.
M. M. munkaköri feladataként az alperes részére 1966 áprilisáig olyan légszűrők terveit készítette el, amelyek lényegében a felperes szabadalmaival azonos megoldást tartalmaztak. Ezeknek a rajzoknak az alapján az alperes 1966. május 10-én próbadarabok elkészítését rendelte meg a Gy.-i szövetkezetnél. 1966. december 7-én a felperestől kérte a próbadarabok bemérését, mert az alperes megfelelő mérőeszközökkel nem rendelkezett. Az így kialakított légszűrőket az alperes 1968 óta sorozatban gyártja az M. gépgyár megrendelésére.
Az alperes ennek a pernek a megindítása előtt 1968. augusztus 23-án pert indított a felperes ellen és keresetében kérte megállapítani, hogy a 162 371. és 163 371. lajstromszámú szabadalmak 30%-a őt illeti. A bíróság a keresetet jogerősen elutasította. Megállapította, hogy a szabadalmak alapjául szolgáló műszaki megoldást már kialakították, amikor a felperes – a jelen per alperese – az egyik feltalálót, M. M.-et alkalmazta.
A felperes az 1974. április 24-én az alperes ellen benyújtott keresetében előadta, hogy az alperes 1968 óta jogosulatlanul hasznosítja a felperes szabadalmait. Kérte ezért 4 500 000 Ft kártérítésre kötelezni.
Az alperes elutasítást kért. Viszontkeresetében kérte megállapítani, hogy a szabadalom tárgyára előhasználati jog illeti meg. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a viszontkereset tárgyában 1975. december 15-én részítéletet hozott, és megállapította, hogy a szabadalmakkal védett megoldás alkalmazására az alperesnek előhasználati joga van. Az indokolás szerint az alperes a szabadalmak benyújtása előtt a találmány tárgyának rendszeres használata érdekében komoly előkészületeket tett: külön szerkesztő csoportot hozott létre, profilgazdának kijelölték, a teljes rajzdokumentációt elkészítette, a próbadarabokat megrendelte. Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint az alperes jóhiszemű volt, a gyártási előkészületeket a saját dolgozói által készített és azok kézjegyével ellátott tervek alapján tette meg. M. M. munkaköri feladatának az ellátása során készítette el a terveket. Felhasználta saját korábbi tapasztalatait, a feltaláló társaival közösen kialakított fejlesztési elveket. Az alperes azonban M. M.-tól nem a találmány hasznosításához való jogot szerezte meg, hanem jóhiszeműen támogatott egy fejlesztési koncepciót, amelynek az eredményeként tervrajzok birtokába jutott.
A részítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte a részítélet megváltoztatását és a viszontkereset elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a vállalat rosszhiszeművé válik, ha felhasználja annak a dolgozójának a tevékenységét, aki munkakörének ellátása során rosszhiszeműen járt el. Az alperes dolgozójának I. M.-nek az eljárása nem volt jóhiszemű, mert tudatosan felhasználta a felperes vállalatfejlesztési tevékenységének az eredményeként létrejött találmányokat. Az alperes által igényelt előhasználat a találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapszik.
A másodfokú eljárásban a legfőbb ügyész fellépett. Indítványozta a részítélet megváltoztatását és a viszontkereset elutasítását. Korábbi jogerős ítélet megállapította, hogy M. M. alkalmazása előtt megtörtént a megoldás kidolgozása. A feltalálói tevékenységen alapuló használatbavétel kizárja az előhasználati igény elismerését.
A fellebbezés és a legfőbb ügyészi indítvány alapos.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 14. §-ának (1) bekezdése szerint előhasználati jog azt illeti meg, “aki a találmány tárgyát az elsőbbség napja előtt belföldön jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében rendszeresen előállította vagy használta, vagy ennek érdekében komoly előkészületet tett. Az előhasználati jogosulttal szemben a szabadalmi oltalom – az előállítás, használat, illetve az előkészület mértékéig – hatálytalan”.
Az elsőfokú bíróság részítéletében a bizonyítékok helyes értékelése alapján állapította meg, hogy az alperes belföldön, gazdasági tevékenysége körében – az elsőbbség napja előtt – a perbeli találmányok tárgyának az előállítása illetőleg használata érdekében komoly előkészületeket tett.
Az előhasználati jog megállapításával kapcsolatban azonban az elsőfokú bíróság álláspontja és döntése téves.
Az előhasználati jog a szabadalmi bejelentés elsőbbségével szemben – korlátozott körben – az ettől független azonos megoldás gyakorlati megvalósításának biztosít elsőbbséget. Ezért a szabadalom tárgyának az előállítása, használata, valamint az ezt célzó előkészület – általánosságban – csak akkor tekinthető jóhiszeműnek, ha független a szabadalmas (szabadalmi bejelentő), illetőleg a szabadalom alapját alkotó szolgálati találmány feltalálójának a tevékenységétől. A Legfelsőbb Bíróság már korábbi határozatában is rámutatott arra az általános szabályra, amely szerint az előhasználati jognak a szabadalmazott találmánytól független tevékenységen kell alapulnia. (Pf. IV. 21. 302/1975/5.).
Nem szerezhet ezért előhasználati jogot az, aki a szabadalmastól vagy a szolgálati találmány feltalálójától veszi át a műszaki megoldást a szabadalom megszerzése, illetve a szabadalom használatára vonatkozó jog megszerzése nélkül.
Az alperes sem állította, hogy az általa történt használatbavétel (előkészület) a szabadalmazott találmány feltalálóinak a tevékenységétől független lett volna. Már a felek között a szerzőség kérdésében korábban folyamatban volt perben is beigazolódott, hogy az alperes által a próbadarabok elkészítéséhez, illetve a gyártáshoz szükséges rajzok elkészítésével megbízott M. M. egyik feltalálója volt annak a szolgálati találmánynak, amelyre a felperes szerzett szabadalmi oltalmat. A rajzok elkészítésénél M. M. felhasználta azt a műszaki megoldást, amelyet az alperes alkalmazásába lépése előtt alakítottak ki feltaláló társaival. Ezért kétségtelen, hogy az alperes által történt használatbavétel, valamint az előkészület nem független a felperes szabadalmazott találmányától.
Nincs jelentősége annak, hogy M. M. alkalmazásakor tájékoztatta-e az alperest arról, hogy a feladatot feltaláló társaival együtt és közösen már korábban megoldották, illetőleg hogy az alperes képviseletére hivatott alkalmazottak erről egyéb módon tudomást szereztek-e. Az előhasználati jog szempontjából az a lényeges, hogy a szabadalmazott találmánytól független találmány az adott esetben nincs, ezért az alperesnek nincs olyan joga, amelyre alapítva a felperes szabadalmi jogának az előhasználati joggal való korlátozását igényelhetné. Minthogy pedig az alperes tevékenysége a szabadalommal védett feltalálói tevékenységen alapult, az alperest a 4/1969. (XII. 28.) OMFB–IM sz. rendelet 7. §-a szerint jóhiszeműnek sem lehet tekinteni.
Mindezekre, tekintettel az alperes előhasználati jogra nem tarthat igényt, ezért a Legfelsőbb Bíróság – az első fokú részítélet megváltoztatásával a viszontkeresetet elutasította.
A kereseti kérelem tekintetében az eljárás folytatására van szükség. A viszontkereset és a kereset összefügg, ezért a perköltség tekintetében a bíróságnak az eljárást befejező határozatában együttesen kell döntenie (PK 224. sz.). (Legf. Bír. Pf. IV. 21. 059/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás