PK BH 1977/272.
PK BH 1977/272.
1977.07.01.
I. Lényeges eljárási szabálysértés, ha a bíróság az egyik szabadalmastárs által indított bitorlási pert a többi szabadalmastárs értesítése és a perbelépés lehetőségéről való tájékoztatás nélkül folytatja le. Az előhasználati jog tárgyában csak valamennyi szabadalmastárs perbenállásával lehet dönteni [1969. évi II. tv. 16. § (5) bek.; 9/1969. (XII. 28.) IV sz. r. 3. § (1) bek.].
II. A feltalálót a találmánnyal kapcsolatban bármilyen perben személyes illetékmentesség illeti meg [45/1969. (XII. 28.) Korm. sz. r. 7. §].
Az “Uborkát nagyság szerint osztályozó vibrációs gép” elnevezésű találmány a felperes és R. D. fellebbező fél közös szabadalma. A 164 535. lajstromszámú szabadalmi oltalom keletkezésének az időpontját meghatározó bejelentés 1968. október 22-én történt. A szabadalom által védett berendezés az uborkát szélesség és hosszúság szerint válogatja. A hosszúság szerinti válogatást meghatározó 1. sz. igénypont jellemzője, hogy a válogatóasztal fenékrészét egymással párhuzamos bordás lemezek borítják, és a bordák közötti csatornák alján hosszúkás nyílások vannak.
Az alperes különböző termékek osztályozására szolgáló gépeket gyárt. Az alperes által gyártott egyik gép az uborkát hosszúság szerint is osztályozza. Az erre szolgáló berendezés lényege, hogy az uborkák továbbítására szolgáló vályú felülete hullámosítással hosszcsatornákra van osztva, és ezek fenékrészén különböző hosszúságú lyukak vannak. A géphez tartozó vibrátor lüktető-rezegtető hatására a vályú rezgésbe jön, és a felületére hulló termény a mikrodobásos elv alapján hosszában halad előre. Az uborka a félhosszúságánál hosszabb lyukon átesik, rövidebb felett továbbhalad.
Az alperes ennek a gépnek a kísérleti modelljét már 1968 márciusában elkészítette, a prototípusát pedig az 1968. október 19-én tartott zártkörű bemutatón a meghívottak előtt bemutatta. Az alperes 1968. október 1. napján fejlesztési és együttműködési szerződést kötött a Z. Gy. K. E.-vel az uborka hosszúság szerinti osztályozásának a gépi megoldására. 1969. július 29-én a fent ismertetett elveknek megfelelő gép még nem volt teljesen üzemképes, sorozatgyártásra alkalmas.
A felperes keresetében az alperessel szemben szabadalombitorlás megállapítását és a bitorlás jogkövetkezményeinek az alkalmazását kérte. Az alperes tagadta a bitorlást, kérte a kereset elutasítását és viszontkeresetet terjesztett elő az előhasználati jog megállapítása iránt. Előadása szerint a szabadalom l. számú igénypontjában meghatározott, az uborka hosszúság szerinti válogatására vonatkozó megoldásnak megfelelő berendezés előállítása érdekében a szabadalmi bejelentést megelőzően komoly élőkészületeket tett. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
A perben R. D. szabadalmastárs sem félként, sem beavatkozóként nem szerepelt, őt a perről nem is értesítették.
Az elsőfokú bíróság a felperes részére illetékfeljegyzési jogot engedélyezett az alperes lerótt az eljárásban 3000 Ft viszontkereseti illetéket.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, a viszontkereset alapján előhasználati jogot állapított meg az alperes javára a 164 535. lajstromszámú szabadalom 1. igénypontjának a terjedelméig. A felperest kötelezte, hogy az alperes részére fizessen meg 500 Ft perköltséget és az államnak térítse meg az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 3000 Ft kereseti illetéket. Ítéletét a perben részt nem vett R. D. szabadalmastárs részére is kézbesítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolása szerint az alperes által gyártott UVG Vibroszt gép megoldása a szabadalom 1. számú igénypontját megvalósította. Megállapította azonban, hogy az alperes a szabadalmi bejelentés időpontja előtt ennek a gépnek az üzemszerű gyártására komoly előkészületeket tett és jóhiszeműen járt el, mert az általa gyártott gép alkalmazottjának B. L.-nek a szellemi alkotása. Ezért az alperest előhasználati jog illeti meg, ez viszont kizárja a szabadalombitorlást. A perköltség megállapításánál az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a viszontkereseti illetéket.
Az első fokú ítélet ellen R. D. felperesi szabadalmastárs fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és a viszontkereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az alperes az általa becsatolt nyomtatványok és rajzok keletkezésének az idejét nem igazolta, ezért az előkészület időpontja megnyugtató módon nem állapítható meg.
Az alperes – az elsőfokú bíróság által fellebbezésnek tekintett beadványában – kérte a megállapított perköltség felemelését a viszontkereseti illeték összegével.
A fellebbezési eljárás során a Legfőbb Ügyészség a perben a Pp. 2/A §-a. alapján fellépett. Indítványozta az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését, mert R. D. szabadalmastársat a perről nem értesítették, és az első fokú ítélet érdemben sem megalapozott. A Legfőbb Ügyészség szerint a perben nem tisztázták az előhasználati jog terjedelmét és azt, hogy az alperes ennek a mértékét nem lépte-e túl. Adatok merültek fel arra is, hogy az alperes a szabadalmi eljárásban a szabadalom megoldása ellen felszólalt, de ettől később elállott, ezért azt is tisztázni kellett volna, hogy az alperes a szabadalmi bejelentésről, illetve a szabadalom megoldásáról mikor szerzett tudomást.
A másodfokú bíróság a fent írt kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadta és döntésénél irányadónak tekintette. Megállapította azonban, hogy az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett.
1. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 16. §-ának (5) bekezdése alapján társszabadalom esetén a szabadalmi jog védelme érdekében bármelyik szabadalmastárs önállóan is felléphet. Ezért a felperes jogosult volt a bitorlási pert szabadalmastársától függetlenül önállóan is megindítani. A szabadalmi ügyekre vonatkozó bírósági eljárásról rendelkező 9/1969. (XII. 28.) IM sz. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban a bíróság köteles lett volna a perről a szabadalmastársat értesíteni és őt a perbelépés lehetőségéről tájékoztatni. A másodfokú eljárásban nem pótolható lényeges eljárási szabálysértés, hogy az elsőfokú bíróság nem biztosította a szabadalmastárs részére az első fokú eljárásban való részvételt.
2. A viszontkeresetben érvényesített előhasználati jog valamennyi szabadalmastársra kihat. A szabadalmastársakkal szemben az előhasználati jog olyan közös kötelezettséget jelent, amelynek a kérdésében a Pp. 51. §-a a) pontjának megfelelően csak egységesen, valamennyi szabadalmastárs perbenállásával lehet dönteni. Az elsőfokú bíróság ezért lényeges eljárási szabályt sértett, amikor az alperest a Pp. 146. §-ának a (3) bekezdése értelmében nem hívta fel e § (2) bekezdésében meghatározott keresetkiterjesztés szükségességére. Erre a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglalt rendelkezésre figyelemmel a jogi képviselettel rendelkező fél esetében is szükség volt. Ez a hiányosság a másodfokú eljárásban nem pótolható, mert a Pp. 247. §-ának (1) bekezdése értelmében a szükséges viszontkereset kiterjesztésére csak az első fokú eljárásban van lehetőség.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének a viszontkeresetről rendelkező részét hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. A hatályon kívül helyezés kiterjed az ezzel kapcsolatos perköltség megállapítására is. Ezért a perköltségre vonatkozó fellebbezés folytán külön rendelkezésre nem volt szükség.
Az elsőfokú bíróságnak az illeték feljegyzésére és a felperest a feljegyzett illeték megfizetésére kötelező rendelkezése törvénysértő. A 45/1969. (II. 29.) Korm. sz. rendelet 7. §-a értelmében a feltaláló által a találmánnyal kapcsolatban folyamatba tett polgári peres eljárás illetékmentes. Ez a szabály azt jelenti, hogy a feltalálót a találmánnyal kapcsolatos bármilyen perben – tehát a szabadalombitorlási és az előhasználati jog megállapítására vonatkozó perben is – személyes illetékmentesség illeti meg. Ezért az illetékekről szóló 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 10. §-a értelmében találmányi (szabadalmi) perekben a feltalálót az illeték lerovására nem lehet kötelezni. Vele szemben illetékfeljegyzésnek és a feljegyzett illeték megfizetésére kötelezésnek nincs helye.
Az illeték a Pp. 75. §-a értelmében a perköltség körébe tartozik. A Pp. 78. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság a perköltség felől hivatalból határoz. Ezért a Legfelsőbb Bíróság – figyelemmel a Pp. 253. §-a (3) bekezdésének utolsó mondatára is – hivatalból megváltoztatta az elsőfokú bíróságnak a kereseti illetékre vonatkozó rendelkezését és mellőzte a felperesnek a kötelezését arra, hogy a feljegyzett kereseti illetéket az államnak térítse meg. (Legf. Bír. P. f. IV. 20. 690/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás