PK BH 1977/273.
PK BH 1977/273.
1977.07.01.
I. Ha a volt házastársak közös tulajdonában álló házban csak az egyikük lakik, a közös tulajdon megszüntetése iránt indított perben méltánylandó körülmények olyan döntést indokolhatnak, amely a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményeit nem, vagy csak részben hárítja a bennlakóra [Ptk. 148. §; PK 10. sz.].
II. Szerződéses kikötés hiányában kamat csak a kötelezett késedelembe esésétől kezdve jár. A másik fél tulajdoni hányadát magához váltó tulajdonostárs mindaddig nem esik késedelembe, amíg a bíróság a magához váltási összeget meg nem határozta, és a teljesítésre megszabott határidő nem telt el [Ptk. 232. §, 301. §].
III. A közös tulajdon megszüntetésénél a bíróságnak mindig vizsgálnia kell a felek törvényes érdekeit és az ezek megóvását szolgáló intézkedéseket hivatalból kell megtennie. A tulajdonjogát elvesztő tulajdonostársnak a megváltási összegre vonatkozó igényét is megfelelően biztosítani kell [Ptk. 250. § (2) bek.].
A peres felek házastársak voltak és közös tulajdonuk volt az a házasingatlan, amelyben az alperes lakik.
A közös vagyon megosztása iránti perben a járásbíróság az említett ingatlanon fennálló közös tulajdonnak árverési értékesítés útján való megszüntetését rendelte el.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a házingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezését akként változtatta meg, hogy a felperes tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta és az alperest arra kötelezte, hogy 1975. december 1-jétől kezdődően havi 1000 Ft-os részletekben fizessen meg a felperesnek 166 332 Ft-ot és “ennek, illetőleg a törlesztések folytán csökkenő tőkeösszegeknek 5%-os kamatát”. A megyei bíróság kimondotta, hogy egy részlet elmulasztása esetén az egész hátralék esedékessé válik, egyben elrendelte az illetékes földhivatal megkeresését az alperes tulajdonjogának bejegyzése végett.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalásának IV. pontja értelmében, ha méltánylandó körülmények mást nem indokolnak, a saját bennlakása folytán előállott értékcsökkenés következményeit a közös tulajdon megszűntetésével kapcsolatosan mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek mind pedig az árverési vételár felosztási arányának meghatározásánál a bennlakó tulajdonostársnak kell viselnie.
Az állásfoglalás indokolása kiemeli, hogy a különváltan élő vagy a volt házastársak közös tulajdonának megszüntetése során is előfordul, hogy a közös házban csak az egyikük lakik, és ilyenkor figyelembe kell venni a különélő házastársak és a volt házastársak lakásának a használata kérdésében irányadó szempontokat is. Az eredmény ennek alapján a körülmények szerint az is lehet, hogy a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményeit egyáltalán nem vagy csak bizonyos mértékben lehet a bennlakóra hárítani.
A tényállás szerint a felperes a családját – az alperest és két kiskorú gyermekét – elhagyta, és a gyermekek az alperessel maradtak együtt, az alperes kizárólagos gondozása alá kerültek. A felek házassági bontóperében hozott jogerős ítéletével a bíróság éppen ezekre a családvédelmi érdekekre tekintettel a közös ingatlanban levő lakás kizárólagos használatát az alperesnek biztosította.
Mindezeknek pedig az idézett kollégiumi állásfoglalás értelmében az ingatlan vételárának a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos meghatározásánál is jelentősége van: az ingatlanban ugyan az alperes lakik, de az abban levő lakást a gondozása alatt álló gyermekek érdekében is használja, a gyermekeket egyedül gondozza, és ennélfogva méltánytalan, ha a bíróság vele szemben a teljes beköltözhető értéket veszi alapul. Ezért a beköltözhető értéknek az eset körülményeit mérlegelő bírósági megítéléstől függő mértékű csökkentése indokolt.
A perben meghallgatott szakértő az ingatlan forgalmi értékét az első fokú ítélet meghozatala idején 380 000 Ft-ra becsülte, bár hozzátette, hogy “elképzelhető 400 000 Ft is a kereslet-kínálat alakulásától függően”. Ilyen szakértői vélemény mellett a járásbíróság megalapozatlanul állapította meg az ingatlan értékét az alperes beruházásaival együtt 418 000 Ft-ban. A szakértő ugyanis a 380 000 Ft-ot az erre vonatkozó szakvélemény előterjesztése idején fennálló készültségi fok alapján jelölte meg, s ez arra utal, hogy az érték magában foglalja az alperes utólagos beruházása folytán előállott értéknövekedést is. Mindenesetre ha ebben a vonatkozásban kétség van, indokolt á szakértő újabb meghallgatása.
Viszont egyáltalán nem vizsgálta a járásbíróság az ingatlan lakott állapotban elérhető forgalmi árát, és így a másodfokú bíróságnak a megváltási összeget megállapító döntése megalapozatlan, mert csak a beköltözhető és lakott állapot szerinti értékek megbízható feltárása és az említett családvédelmi szempontok mérlegelése alapján lehet eldönteni, hogy milyen megváltási árat kell a közös tulajdon megszüntetésénél alapul venni.
Helytelenül állapította meg a másodfokú bíróság az alperes terhére a kamatfizetési kötelezettséget a megváltási összeg után.
Szerződéses kikötés (Ptk. 232. §) hiányában kamat csak a kötelezett késedelembe esésétől kezdve (Ptk. 301. §) jár. A másik fél tulajdoni hányadát magához váltó tulajdonostárs késedelméről azonban nem lehet addig beszélni, amíg a bíróság a magához váltási összeget meg nem határozta, és az annak teljesítésére megszabott határidő el nem telt. Ezért indokolatlan volt az alperes terhére 1975. december 1-jétől kezdődően a részletek mellett, illetőleg azok után a kamat megítélése. A kamatot ugyanis az alperes csak akkor köteles fizetni, ha a teljesítési határidő elteltével késedelembe esik.
Végül helyesen kifogásolja a törvényességi óvás azt, hogy a másodfokú bíróság a megváltási ár megfizetését kellően nem biztosította.
A közös tulajdon megszüntetésénél a bíróságnak mindig vizsgálnia kell a felek törvényes érdekeit és az ezek megóvását szolgáló intézkedéseket hivatalból kell megtennie. E körben a tulajdonjogát elvesztő tulajdonostársnak a megváltási összegre (vételárra) vonatkozó igényét is megfelelően biztosítani kell. Ennek érdekében az ingatlant magához váltó tulajdonostárs tulajdonjogának nyilvánkönyvi bejegyzését a vételár kifizetésétől kell függővé tenni, vagy a vételárhátralék biztosítása érdekében jelzálogjog bejegyzését kell elrendelni.
Az adott esetben a vételár kifizetése – a felperes hozzájárulása alapján – hosszú évekig fog tartani, feltétlenül indokolt tehát az, hogy a vételárhátralékot telekkönyvileg bejegyzett jelzálogjog biztosítsa. Ez a felperesnek dologi hatályú biztosítékot nyújt arra az esetre, ha az alperes az ingatlant elidegenítené, illetőleg ha az alperes bármely okból fizetésképtelenné válnék.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésé alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. II. 20. 401/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás