PK BH 1977/275.
PK BH 1977/275.
1977.07.01.
A tévedéssel megtett szerződési nyilatkozat nem azonos azzal az esettel, amikor valamelyik fél többet teljesít, mint amennyi a szerződés alapján járt volna. Ez utóbbi esetben a többletteljesítés a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint visszakövetelhető [Ptk. 210. § (1) bek., 361. § (1) bek.].
A felek termékértékesítési szerződést kötöttek. Eszerint az alperes sertések átadására, a felperes pedig azok átvételére vállalt kötelezettséget. A 45 kg-on aluli súlyú sertések átvételi ára kg-ként 30 Ft, az ezt meghaladó súlyúaké kg-ként 24 Ft, a felperes állítása szerint 25 Ft volt.
Az alperes 1975. január 24-én 17 db sertést adott át a felperes megbízottjának. Az állatok összsúlya 840 kg-ot tett ki. Két sertést az átvevő külön is lemért, ezek súlya 104 kg volt. Ebből 6 kg súlyt levonva, 98 kg “fizetősúly” után 24 Ft/kg áron az alperest 2352 Ft illette meg. A többi 15 sertés súlya 734 kg volt. Ebből 45 kg súlylevonással 689 kg “fizetősúly” alapján, 30 Ft/kg árral számítva a felperes 20 670 Ft-ot számolt el az alperes javára, amelyből 3400 Ft előleg levonása után a felperes 17 270 Ft-ot fizetett ki az alperesnek.
A felperes kereseti előadása szerint a súly kiszámítása tévesen történt. A kifizetés felülvizsgálása után felszólította az alperest 3395 Ft visszafizetésére. Az alperes ennek az összegnek a felét 1697,50 Ft-ot visszafizetett. A felperes a még fennálló további 1697,50 Ft visszafizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta és 80 Ft perköltség megfizetésére is kötelezte.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, a keresetet elutasította és a felperest kötelezte 250 Ft együttes első és másodfokú perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperest a jogalap nélküli gazdagódás szabályai alapján marasztalta. A teljesítésre ugyanis a felek közötti szerződés alapján került sor, ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályait nem lehet alkalmazni. A felperes tévedés címén azt a szerződési nyilatkozatát támadhatta volna meg, amelyet a sertések átvételekor a mérés módjával az átlagsúly és az ellenérték meghatározásával kapcsolatban tett, és amelyet az alperes nyomban elfogadott. A felperes tévedése azonban nem volt lényeges, azt nem az alperes okozta és fel sem ismerhette, tehát a megtámadás sem lett volna eredményes. A téves kifizetést ugyanis csak a felperes pénzügyi osztálya észlelte és voltaképpen csak a fellebbezési tárgyaláson lehetett a felperes tévedésének okát és követelésének pontos mértékét tisztázni.
A mindkét fokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. Az eljárt bíróságok nem szerezték be a felek által megkötött termékértékesítési szerződést. Így még az sem tisztázott, hogy a súlyhatáron felüli sertésekért a felperes milyen átvételi árat köteles fizetni. A szerződéssel kapcsolatos jogvita elbírálásához mellőzhetetlen lett volna a vonatkozó szerződés beszerzése.
Nincs megnyugtatóan tisztázva az sem, hogy az alperes által átadott sertéseknek mi volt az átadáskori egyedi súlya, márpedig az átvételi ár szempontjából ennek van jelentősége. A per adatai szerint egyedi mérés nem történt. Arra, hogy minden átadott sertés súlya meghaladta a 4 kg-ot, csupán a felvásárlónak az iratokhoz csatolt igazoló jelentése tartalmaz adatot. Ezzel szemben az alperes azt állította, hogy a sertések között csak 5 db volt vagy lehetett a súlyhatáron felüli és tanúkra is hivatkozott állításának alátámasztására. E körülmények tisztázása nélkül pedig nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az alperest milyen átvételi ár illette meg, s egyáltalán van-e visszakövetelési joga a felperesnek. A vita eldöntésénél jelentősége lehet egyébként annak is, hogy az alperes 1975. február 12-én kérte-e a sertések újabb mérését, s e kérelem teljesítését a felperes felvásárlási osztályvezetője milyen indokra hivatkozással tagadta meg.
Az alperes az első fokú ítélet elleni fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a felek között már a keresetindítást megelőzően olyan megegyezés jött létre, amely szerint a vitás 3395 Ft fele összegének visszafizetésével az ügyet lezárják. Ha ilyen egyezség valóban létrejött a felek között, úgy a kereseti igény elbírálásánál ezt a körülményt sem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ha viszont az lenne megállapítható, hogy az alperes részére a felperes nagyobb összeget fizetett ki, mint amennyi a szerződés szerint járt volna, a kereseti követelés helytálló lehet.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja téves azért, mert azonos elbírálás alá vonja a tévedéssel megtett szerződési nyilatkozatot [Ptk. 210. § (1) bek.] azzal az esettel, amikor valamelyik fél többet teljesít, mint amennyi a szerződés alapján járt volna. Az előbbi esetben a szerződési nyilatkozatok orvoslása valóban a szerződés megtámadásával történhet. Az utóbbi esetben azonban akarati hibától mentes szerződésről van szó, s ilyen esetben nincs szükség a szerződés megtámadására. A többletteljesítés a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint [Ptk. 361. § (1) bek.] visszakövetelhető. A többletteljesítés ugyanis már nem a szerződés alapján, hanem jogalap nélkül történt. A visszakövetelés érvényesítésének a ténybeli alapja nem a szerződés megszegése, hanem a szerződésben kikötött szolgáltatást meghaladó tartozatlan fizetés s ehhez képest a többletteljesítést megszerző fél jogalap nélkül gazdagodna.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a fenti körülmények tisztázása végett az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [Pp. 274. § (3) bek.]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20. 526/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás