PK BH 1977/276.
PK BH 1977/276.
1977.07.01.
I. Ha a bizományos által a megbízó javára kötött adásvételi szerződést annak hibás teljesítése folytán felbontják, a megbízó köteles a bizományost a bizományi szerződés alapján őt terhelő kötelezettségek alól mentesíteni [Ptk. 513. § (2) bek., 479. § (3) bek.].
II. A perben a felek közötti jogviszony minősítése és annak megállapítása, hogy a jogvitát milyen jogszabályok alkalmazásával kell elbírálni, a bíróság feladata. A keresetet – önmagában a jogalapnak a felek által tévesen történt megjelölése miatt – nem lehet elutasítani [Pp. 3. §].
N. Gy. 1972. novemberében A. K.-tól 14 000 Ft vételár ellenében kötőgépet vásárolt. N. Gy. megrendelése alapján S. G. műszerész – 26 500 Ft munkadíj kikötése mellett – szerelési munkákat végzett.
N. Gy. 1973. augusztus 27-én 74 800 Ft átvételi ár ellenében a kötőgépet a B. Vállalatnak eladásra adta át. Egyidejűleg a vállalattól 30 000 Ft-ot felvett.
A kötőgépet a B. Vállalattól 1973. október 23-án – 85 000 Ft vételár ellenében – N. Á. vásárolta meg, aki első ízben 1973. november 20-án jelentést tett arról, hogy a gép hibás.
N. Á. az 1974. március 4-én beadott keresetlevelében a szerződés érvénytelenségének a megállapítása mellett a B. Vállalatnak 85 000 Ft és kamatai visszafizetésére kötelezését kérte. Az említett perben a B. Vállalat perbe hívta N. Gy.-t, aki az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott. A bíróság kötelezte a B. Vállalatot, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 85 000 Ft-ot s ennek kamatait. Az ítélet indokolása szerint a felperes köteles a megvásárolt kötőgépet a B. Vállalat rendelkezésére bocsátani. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta. Megállapította, hogy N. Á. a Ptk. 305. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján jogszerűen állott el a B. Vállalattal kötött adásvételi szerződéstől.
A per jogerős befejezése után – 1975. április 3-án – a B. Vállalat felperes N. Gy. alperes ellen terjesztett elő keresetet s kérte, hogy a bíróság a bizományi szerződés egyidejű “hatálytalanítása” mellett kötelezze az alperest az általa felvett 74 800 Ft vételár és kamatai, valamint a fent már ismertetett perben felmerült 7520 Ft költség és 5100 Ft illeték, továbbá a jelen per költségeinek a megfizetésére is.
A felperes keresetét az alperes szavatossági, illetőleg kártérítési felelősségére, utóbb pedig arra alapította, hogy a felperes és N. Á. között létrejött adásvételi szerződésnek bírói ítélet következtében történt felbontásával a peres felek között visszaállott a bizományi szerződés, amelynek felmondása folytán is megilleti őt a keresetbe vett összeg. Hivatkozott végül arra is, hogy a bizományi szerződés megkötésekor tévedésben volt, illetőleg a kapott és az adott szolgáltatás feltűnő aránytalansága miatt is támadta a szerződést.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 napon belül 74 800 Ft-ot, ennek 1973. november 1-jétől járó évi 5% kamatát s további 12 620 Ft perköltséget – a felperes jogi képviselőjének pedig 6800 Ft perköltséget. Ugyanakkor a bíróság a felperest arra kötelezte, hogy az alperes teljesítésével egyidejűleg bocsássa az alperes rendelkezésére a kötőgépet.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek közötti jogviszonyban a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy volt az értékkülönbség – a 74 800 Ft-ra értékelt kötőgép az előző perben már beszerzett szakvélemény szerint nem ért többet 40 000–50 000 Ft-nál. Ezért a felperes – az ítélet indokolása szerint – a szerződést megtámadhatta. A megtámadási határidő kezdő időpontja 1973. október 23-a volt, mert ekkor adta el a felperes a kötőgépet N. Á.-nak. Igaz ugyan, hogy a felperes ezt követőleg csak 1975. április 3-án – tehát több mint egy év elteltével – indított keresetet az alperes ellen az ítélet indokolása szerint azonban a megtámadási határidőt megszakította az a per, amelyet N. Á. indított 1974. március 4-én a B. Vállalat ellen. Így a megtámadási határidő 1974. december 17-én – az e perben hozott másodfokú ítélet kihirdetésének napján – újra kezdődött [Ptk. 236. § (3) bek., 327. § (1) és (3) bek.]. Ehhez képest a bíróság azt állapította meg, hogy a szerződés megtámadása kellő időben történt.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint tévedésre alapítottan a szerződés érvényessége nem támadható, mert azt a felperes sem állította, hogy tévedését az alperes okozta; arra pedig nincs adat, hogy a felperes alkalmazottjának tévedését az alperes felismerhette volna. Rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a feltűnő értékaránytalanság ugyan megállapítható lenne, a megtámadási határidőt azonban a felperes elmulasztotta. A megtámadási határidő ugyanis 1973. október 23-án kezdődött, a kereset benyújtására pedig – az egyéves határidőn túl – csak 1975. április 3-án került sor. Utalt arra, hogy az a per, amelyet N. Á. a B. Vállalat ellen indított, a megtámadási határidőt nem szakította meg. A perlésnek ugyanis csak akkor lett volna megszakító hatása, ha azt a hitelező (az adott esetben a felperes) indította volna az adós, vagyis az alperes ellen. Nem lehet viszont ilyen jellegű igényérvényesítésnek minősíteni a N. Á. által a jelen per felperese ellen indított pert.
A felperes elmulasztotta a szavatossági jogok érvényesítésére nyitva álló jogvesztő határidőt is. Az alperes hibás teljesítéséről ugyanis a felperes legkésőbb az előző perben hozott másodfokú ítélet alkalmával – 1974. december 17-én – tudomást szerzett, ennek ellenére az alperessel szembeni igényét csupán 1975. február 18-án érvényesítette.
Érvelt azzal is, hogy a korábbi perben hozott ítélet következtében N. Á.-nak és a felperesnek a kötőgépre kötött adásvételi szerződése – az elállás folytán – megszűnt. Ez azonban nem eredményezheti a felek közötti bizományi szerződés “feléledését”. Ennélfogva azt a felperes nem is mondhatta fel.
Ami végül a felperesnek az N. Á. által indított perben viselt költségeit illeti ezeknek az áthárítására azért nem talált alapot, mert ha a felperes az N. Á. által ellene indított perben nem védekezik, perköltség sem merül fel. A perköltséget mint kárt a felperes saját felróható magatartása “miatt szenvedte el”, amelyet másra át nem háríthat [Ptk. 4. § (3) bek.].
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A felperes kereseti igényét különböző jogcímekre alapította. A jogviszony minősítése és annak megállapítása, hogy a felek közötti jogvitát milyen jogszabályok alapján kell elbírálni – a bíróság feladata. A jogalap téves megjelölése tehát önmagában nem vezethet a kereset elutasítására. Ilyen esetben a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a kereset alapjául szolgáló tényállás figyelembevételével nincs-e a felperesnek az általa megjelölt jogalaptól eltérő egyéb jogcímen érvényesíthető követelése.
A Ptk. 513. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a bizományra – amennyiben a Ptk. XLII. fejezete eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz – a megbízás szabályait kell alkalmazni. Az említett fejezet nem szabályozza a megbízó felelősségét arra az esetre, ha a bizományos által a megbízó javára kötött adásvételi szerződés hibás teljesítése folytán ez utóbbi szerződést felbontják. Ezért külön szabályozás hiányában a Ptk. 479. §-ának (3) bekezdésében foglalt annak a szabálynak az alkalmazása kerül előtérbe, amely szerint a szerződés megszűnésekor a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni. Ebbe a körbe sorolhatók a bizományosnak azok a kötelezettségei is, amelyek az általa kötött szerződés hibás teljesítéséből adódnak. Ilyenkor ugyanis a bizományos marasztalásának végső indoka olyan, a hibás teljesítésből eredő kötelezettség, amelyet a bizományos – a megbízóval kötött bizományi szerződés alapján – harmadik személyekkel szemben vállalt.
A peradatok alapján megállapítható, hogy az alperes által átadott kötőgépet a felperes változatlan állapotban adta tovább N. Á.-nak. Az a hiba tehát, amelyért a felperes helytállni kényszerült, a kötőgépnek eladás céljára történt átvételekor már fennállott. Mindazok a jogkövetkezmények tehát, amelyek a bizományos felperest az adásvételi szerződés hibás teljesítésé folytán érték olyan kötelezettségek, amelyeket a bizományi szerződés alapján harmadik személlyel (N. Á.-val) szemben a jogszabály erejénél fogva, illetőleg a bíróságnak a korábbi perben hozott jogerős ítélete alapján kényszerült vállalni. Ez alól pedig a felperest az alperes mint megbízó a Ptk. 479. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezések alapján köteles mentesíteni. E kötelezettség teljesítése nincs jogvesztő határidőhöz kötve, kikényszerítésére tehát az elévülési időn belül jogi lehetőség van. Így az alperes eredményesen arra sem hivatkozhat, hogy a felperes az igényének érvényesítésével elkésett.
Ebből következik, hogy a másodfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítélete megalapozatlan és jogszabályt sért. Viszont az elsőfokú bíróság helytállóan kötelezte az alperest arra, hogy a kötőgép kiadásával egyidejűleg fizesse vissza a felperesnek a rejtett hibában szenvedő kötőgép vételára fejében felvett 74 800 Ft-ot s ennek kamatait.
A felperes a fentieken kívül az N. Á. által indított perben felmerült költségeinek a megtérítését is igényelte.
A Pp. 75. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések szerint perköltség mindaz, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban merült fel. A felperes az N. Á. által ellene folyamatba tett per megindításakor nem tudhatta azt, hogy a részére értékesítésre átadott gépnek rejtett hibája van – így pervitele és védekezése célszerű volt mindaddig, amíg a szakértői vélemény alapján tudomást nem szerzett arról, hogy N. Á.-t elállási jog illeti meg. Eddig az időpontig védekezése megfelelt a jóhiszemű és célszerű pervitel követelményeinek perbeli magatartása az alperes érdekvédelmében is indokolt volt.
Az első fokú ítéletet azonban a felperes már kellő alap nélkül támadta fellebbezéssel. Ekkor már ismerte azt a szakértői véleményt, amelyből kitűnt, hogy N. Gy. (az alperes) hibás áru értékesítésével bízta meg őt. A pernek ebben a szakában a felperes pervitele már nem volt célszerű: ezért a felperes az N. Á. által indított perben felmerült költségeinek csak az első fokú eljárás során megállapított részét (6220+5100 Ft) háríthatja át az alperesre. (Legf. Bír. P. törv. V. 20. 330/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás