PK BH 1977/277.
PK BH 1977/277.
1977.07.01.
A tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatása esetén a kötelezettnek legalább olyan összegű pénzbeni járadékot kell fizetnie, mint amennyibe háztartásában a jogosult természetbeni tartása (gondozása stb.) került [Ptk. 589. § (2) bek.].
A felperes anyja az I. és II. r. alpereseknek, a III. r. alperes a II. r. alperesnek a házastársa, a IV. r. alperes pedig az I. r. alperesnek a házastársa.
A felperes és a perben nem álló volt férje, valamint az alperesek 1968. március 2-án két tartási szerződést kötöttek. Az egyik szerződés szerint az I. és IV. r. alperesek a tulajdonukba adott ingatlan ellenében a felperes férjének a tartását vállalták. A másik szerződéssel a II. és III. r. alperesek vállalták a felperes tartását. Ez utóbbi szerződésben megjelölt ingatlanok tulajdonjogának átruházása ellenében a II. és III. r. alperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy saját háztartásukban eltartják a felperest, részére külön szobát biztosítanak fűtéssel, világítással és takarítással, továbbá a tartásra jogosultat ápolják betegségében, gyógykezeltetik és gondját viselik. Utóbb a szerződő felek között a viszony megromlott, a felperes 1973 tavaszán elköltözött a II. és III. r. alperesektől.
A felperes kereseti kérelme mindkét tartási szerződés megszüntetésére irányult.
Az elsőfokú bíróság a II. és III. r. alperesekkel kötött tartási szerződést életjáradéki szerződéssé változtatta át s arra kötelezte a nevezett alpereseket, hogy havonta 400 Ft életjáradékot fizessenek a felperesnek. Az I. r. alperessel szemben a bíróság a pert megszüntette, a IV. r. alperessel szemben a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az életjáradékot havi 500 Ft-ra felemelte, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A bíróságok a tartási szerződés megszüntetését nem látták indokoltnak. Rámutattak arra, hogy a II. és III. r. alperesek olyan összegű beruházást végeztek a szerződés alapján tulajdonukba került ingatlanon, amellyel kapcsolatos értéktérítés a felperes anyagi teherbíró-képességét meghaladná. Emellett a felperes az eddig természetben kapott szolgáltatások ellenértékét sem volna képes még részben sem visszatéríteni a II. és III. r. alpereseknek.
Az életjáradék összegének megállapításánál a másodfokú bíróság figyelembe vette azt, hogy a felperes létfenntartásához kb. havi 1500–1600 Ft szükséges. A felperes munkaképesség-csökkenése 50%-os, a megélhetésének biztosításához a saját munkája ellenértékét is számításba kell venni, amit a bíróság 1200 Ft-ra értékelt. Ennek kiegészítéseként kötelezte a II. és III. r. alpereseket havi 500 Ft fizetésére.
A jogerős ítéletnek az életjáradék összegszerűségére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A II. és III. r. alperesek a szerződés szerinti tartalommal a felperes természetbeni tartását vállalták. A másodfokú bíróság az életjáradék összegének megállapításánál teljes tartás helyett csupán résztartást biztosított, amikor a felperesnek a saját munkájával elérhető jövedelmét is számításba vette. Ez az álláspont azonban téves. A tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatása esetén a kötelezettnek legalább olyan összegű pénzbeli járadékot kell fizetnie, mint amennyibe háztartásában a jogosult természetbeni tartása, gondozása stb. került. Az 50%-ban munkaképtelen felperest nem lehet arra kötelezni, hogy az alperesek által vállalt tartást a saját munkájával pótolja.
A bíróságok tehát akkor jártak volna el helyesen, ha azt vizsgálják, hogy a II. és III. r. alperesek háztartásában a felperes természetbeni tartásának fennmaradása esetén milyen értékű szolgáltatást kellett volna teljesíteniük a tartásra kötelezetteknek. Az életjáradék összegének megállapításánál egyébként figyelembe kell venni azt is, hogy a tartás ellenében átruházott vagyon miként van hasznosítva, annak értéke mi volt a szerződés megkötésekor, s időközben az értékviszonyok miként alakultak. Fel kell deríteni, hogy a II. és III. r. alperesek kereseti, vagyoni és jövedelmi viszonyaira, családi körülményeire, a szerződésben megjelölt szolgáltatások körére és mértékére is tekintettel a felperes milyen értékű és színvonalú természetbeni tartás ellenértékének igénylésére jogosult. Végül annak vizsgálata sem mellőzhető, hogy a természetbeni tartás lehetőségének meghiúsulása kinek a terhére róható.
Ezért, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet – törvényességi óvással támadott részében – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. V. 20. 542/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás