PK BH 1977/278.
PK BH 1977/278.
1977.07.01.
Végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt per indítására az is jogosult, aki az érvénytelenség megállapítása esetében tehertől mentesül [Ptk. 653. §; PK 104. sz.].
Az I–IV. r. felperesek az 1972. szeptember 24-én meghalt örökhagyó oldalági törvényes örökösei.
S. R. és felesége, az V. és VI. r. felperesek az örökhagyóval rokoni kapcsolatban nem állottak. Az utóbbi nevezett felpereseknek az örökhagyóval szemben 10 000 Ft kölcsöntartozásuk keletkezett.
Az alperesek ugyancsak nem voltak rokonai az örökhagyónak.
Az örökhagyó az 1972. augusztus 4-en alkotott írásbeli magánvégrendeletében egyebek mellett úgy intézkedett, hogy az 1972. március 1-jén kelt elismervényben szereplő s az V. r. felperesnek kölcsönadott 10 000 Ft-ot az alperesek örököljék abban az esetben, ha a kölcsön kiegyenlítése nem történt meg.
Az állami közjegyző a jogerős végzésével megállapította, hogy az örökhagyó örökösei – végrendeleti öröklés jogcímén – egymás között egyenlő arányban az alperesek.
A járásbíróságnál folyamatban volt perben a jelen per alperesei leptek fel felperesekként és alperesekként a jelen per V. és VI. r. felperesét vonták perbe. E perben a felperesek az alpereseket arra kérték kötelezni, hogy az örökhagyó által nekik juttatott kölcsön visszatérítése fejében 10 000 Ft-ot fizessenek meg. Az alperesek azzal védekeztek, hogy az örökhagyó a kölcsöntartozásukat elengedte. A perben hozott jogerős ítélet az alpereseket arra kötelezte, hogy 10 000 Ft-ot, ennek 1972. március 1-jétől járó évi 5% kamatát és 1400 Ft perköltséget a felpereseknek fizessenek meg.
Az ezt követően folyamatba tett jelen perben a felperesek annak megállapítását kérték, hogy az örökhagyó említett végrendelete érvénytelen.
A járásbíróság az ítéletével megállapította, hogy a szóban levő végrendelet érvénytelen, az V. és VI. r. felperesek keresetét azonban elutasította s őket arra kötelezte, hogy az alpereseknek 800 Ft perköltséget fizessenek meg.
A járásbíróság a végrendeletet azért találta érvénytelennek, mert
a) megállapítása szerint a végrendeleti tanúk egyike sem ismerte korábban személyesen az örökhagyót és az örökhagyó személyazonosságáról nem győződtek meg, következésképpen a tanúk a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem voltak képesek [Ptk. 631. § a) pont, PK 105. sz. állásfoglalás], továbbá mert
b) az alperesek a végrendelet elkészítésében közreműködtek [Ptk. 632. § (1) bek.].
A járásbíróság az V. és VI. r. felperesek keresetét perlési jogosultság hiánya miatt utasította el.
A per főtárgya tekintetében az ítélet ellen csak az alperesek fellebbeztek. Az V. és VI. r. felperesek csupán a perköltség viselése alóli mentesítésüket kérték.
A járásbíróság ítéletének az a része tehát, amellyel az V. és VI. r. felperesek keresetét elutasította, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az örökhagyó említett végrendelete csupán az I. és IV. r. felperesek és az I. és II. r. alperesek viszonylatában érvénytelen (PK 104. sz. állásfoglalás), az ítéletnek a perköltség viselésére vonatkozó részét pedig részben megváltoztatta, az V. és VI. r. felpereseknek perköltség viselésére való kötelezését mellőzte és kimondta, hogy ezek a peres felek az első fokú eljárási költségüket maguk viselik. Az első fokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette.
Az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett része ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság az V. és VI. r. felperesek keresetét azért utasította el, mert álláspontja szerint a nevezettek a végrendelet megtámadására nem jogosultak.
A Ptk. 653. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, illetőleg a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül.
Az előbbiekben ismertetett korábbi perben a bíróság az akkor még meg nem támadott s így érvényesnek tekintett végrendeletre figyelemmel kötelezte az V. és VI. r. felpereseket 10 000 Ft és járulékai fizetésére. Ebben a perben tehát az V. és VI. r. felperesek kötelezettségét és az alperesek követelését a végrendelet alapította meg. Ha viszont a végrendelet érvénytelen, az alperesek követelésének jogalapja megdől, következésképpen az V. és VI. r. felperesek mentesülnek attól a tehertől, hogy az alperesek részére a kölcsöntartozást visszatérítsék. Ebből folyik, hogy a végrendelet megtámadására az V. és VI. r. felperesek is jogosultak voltak, így az elsőfokú bíróság által felhozott okból keresetüket nem lehetett volna elutasítani.
Egyébként az elsőfokú bíróság álláspontja azért is tarthatatlan, mert ha az ismertetett végrendeleti intézkedés az V. és VI. r. felperesek vonatkozásában érvényes, míg az I–IV. r. felperesek vonatkozásában érvénytelen, akkor az V. és VI. r. felperesek kétszeres fizetés veszélyének lennének kitéve: a kölcsöntartozást ugyanis mind az alpereseknek, mind pedig az I–IV. r. felpereseknek vissza kellene téríteniük.
Az előadottak folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének törvényességi óvással megtámadott rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az örökhagyó végrendelete az V. és VI. r. felperesek és az alperesek vonatkozásában is érvénytelen.
A jogerős ítéletnek törvényességi óvással nem támadott rendelkezéséit a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében nem érintette. (Legf. Bír. P. törv. II. 20. 482/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás