PK BH 1977/280.
PK BH 1977/280.
1977.07.01.
Az, hogy a bíróság a gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítása iránt előterjesztett kérelem felől nem peres eljárásban határoz, nem mentesíti a bíróságot a lényeges körülmények tisztázása, szükség esetén a kérelmező személyes meghallgatása alól. E nélkül ugyanis a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy az ügy összes körülményeit mérlegelje és ennek eredményeként döntsön a kérelem teljesítése vagy annak elutasítása kérdésében [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 7. § (2) bek.].
A járásbíróság az 1958. április 8-án született J. és az 1963. szeptember 5-én született M. utónevű gyermek után 440-440 Ft tartásdíj fizetésére kötelezte M. J.-t a kérelmező javára.
A kérelmező a két gyermek után járó havi 880 Ft gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását kérte. Előadta, hogy a kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik, fizetési kötelezettségének utoljára 1973 szeptemberében tett eleget.
A járásbíróság végrehajtási lapot állított ki, amelynek alapján az eljáró végrehajtó közölte, hogy a kötelezett a megadott címről ingóságainak hátrahagyása mellett ismeretlen helyre költözött.
Ezután a járásbíróság végzést hozott, amelyben elrendelte a megállapított tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását. A bíróság a végzésben a kötelezettet ismeretlen helyen tartózkodónak tüntette fel, ugyanakkor a kézbesítést egy t.-i címre rendelte el, így az sikertelen maradt. Ezt követően a bíróság a végzést a börtönbe kézbesítette, ahonnan azonban közölték, hogy a kötelezett 1975. október 1-jén szabadult és bejelentése szerint az előbb már jelzett címre távozott. A bíróság a kézbesítést ismét megkísérelte, a végzés azonban “ismeretlen helyre költözött” jelzéssel visszaérkezett, amelyet követően a hirdetményi kézbesítés elrendelésére került sor.
A végzés ellen fellebbezés nem érkezett, így az első fokon jogerőre emelkedett.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A gyermektartásdíjról szóló 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a tartásdíj behajtása más okból átmenetileg lehetetlenné vált, és a gyermeket gondozó szülő sem képes a gyermek részére megfelelő tartást nyújtani, a bíróság a jogosult kérelmére az ügy összes körülményeinek alapos mérlegelése után elrendelheti a tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását. A 8. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint, ha a bíróság elrendeli a tartásdíjnak az állam által való folyósítását, ezt abban az összegben határozza meg, amelyet a bíróság a tartásdíjra kötelező határozatában alapösszegként megállapított. Ettől csak annyiban térhet el, amennyiben a gyermek tartása a másik szülő útján (7. §) biztosítható.
Az adott esetben a bíróság a gondozó szülő kereseti (jövedelmi) viszonyait vagyoni helyzetét, a gyermekek szükségleteit egyáltalán nem vizsgálta, ezekkel kapcsolatban adat nem áll rendelkezésre.
A bíróság azt sem vizsgálta, hogy a végzés meghozatala időpontjában 18 éves J. utónevű gyermek mivel foglalkozik, tanul vagy dolgozik-e, és így a tartásdíjra rászorultsága fennáll-e.
Nem derítette fel a bíróság azokat a kedvezményeket és juttatásokat (családi pótlék, ösztöndíj, kollégiumi, napközi otthonos elhelyezés, kedvezményes étkezés), amelyekben a jogosultat az állam – a gyermekekre tekintettel – részesíti.
A Legfelsőbb Bíróság több döntésében rámutatott arra, hogy a 12/1974. (V. 14.) MT sz. rendelet 7. §-a (2) bekezdésének rendelkezése, amely szerint a bíróság a kérelem felől nem peres eljárásban határoz, nem mentesíti a bíróságot a lényeges körülmények tisztázása, szükség esetén a kérelmező személyes meghallgatása alól. E nélkül ugyanis a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy az ügy összes körülményeit mérlegelje, és ennek eredményeként döntsön a kérelem teljesítése vagy annak elutasítása kérdésében. A tényállás szükséges mértékű tisztázása nélkül a bíróság afelől sem dönthet megalapozottan, hogy a kérelmező anyagi viszonyaira tekintettel a megállapított tartásdíjat teljes összegben előlegezze-e az állam, vagy az attól való eltérés indokolt. Az eljárás ilyen időbeli elhúzódása esetén azonban nincs akadálya a Pp. 156. §-ában foglaltak alkalmazásának.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyben a kérelmező M. utónevű gyermeke után 440 Ft gyermektartásdíjnak az állam által való folyósítását a Pp. 156. §-a alapján ideiglenes intézkedésként hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 766/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás