GK BH 1977/285.
GK BH 1977/285.
1977.07.01.
A fizetési egyenleg megküldése – mint a pénzkövetelés behajtására irányuló cselekmény – a felszólítással azonos hatályú [Ptk. 327. § (1) bek., GTK 72/1973. sz.].
A felperes a perben el nem bírált, illetőleg új bizonyíték megjelölésével és csatolásával a Legfelsőbb Bíróság részítélete ellen perújítási kérelmet terjesztett elő. Azt kívánta bizonyítani, hogy az 1972. június 12-én kelt 330 300 Ft végösszegű számláján alapuló díjkövetelése az időközi megszakítások folytán az elsőfokú bíróságnál előterjesztett fizetési meghagyás benyújtásának időpontjában, 1974. február 5-én még nem évült el.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzésével a perújítási kérelmet elutasította.
A végzés indokolása a perújítási kérelemhez csatolt, 1972. november 21-én kelt alperesi levéllel kapcsolatban megállapítja, hogy annak ténylegesen 1973 februárjában történt feladását a felperes által csatolt bizonyítékok alapján nem lehet megállapítani. A felperes által az elévülés további megszakítására vonatkozóan becsatolt “egyenlegegyeztetés” tárgyú levél tartalmát pedig a bíróság az elévülés megszakítására az alábbiak szerint nem találta alkalmasnak.
“Az a körülmény pedig, hogy a felperes a már többször megszakított elévülés utolsó idejében az alperes részére egyenleg egyeztetést küldött a perbeli követelésről, olyan felhívással, hogy amennyiben arra észrevételt az újított alperes nem tesz, azt elismertnek tekinti, az elévülés félbeszakítására ezért nem alkalmas, mert újított alperes már 1972. július 5-én elismerő nyilatkozatot küldött újító felperes részére, ennélfogva újító felperes kötelessége lett volna az igényt érvényesíteni, ennek elmulasztása és a követelés érvényesítéséhez az elévülési idő eltelte előtt történő megszakítása a 37/1967. (X. 12.) Korm. számú rendelet 5. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hitelnyújtásának minősül ezért semmis, miért is az elévülés megszakítottnak nem tekinthető...”
A felperes a fellebbezésében kérte a végzés megváltoztatását, a perújítás megengedését.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye – egyebek között –, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna.
A Legfelsőbb Bíróság részítélete a felperes követelését elévülés miatt azért utasította el, mert a rendelkezésre állott adatok szerint a felperes tervezői díj iránti követelése elévülését az alperes 1972. november 21-én kelt, elismerésnek értékelhető levele szakította meg. Ettől számított egy éven belül az elévülés újabb megszakítására alkalmas nyilatkozat nem történt, ezért az elévülés 1973. november 21-én bekövetkezett. A felperes követelését csak ezt követően 1974. február 5-én érvényesítette.
A felperes által perújítási kérelméhez csatolt levél, levélboríték és iktatókönyvi kivonat a perújítás sikeréhez megkövetelt bizonyítéknak nemcsak azért nem tekinthető, mert azokból a felpereshez való érkezés időpontja megnyugtatóan nem állapítható meg, hanem tartalma miatt sem. Az alperes ugyanis azt közölte, hogy “a tervezési számlájukat jelenleg nem áll módunkban kiegyenlíteni. Fizetés előtt szükségesnek tartom, hogy az ügyben tárgyalást folytassunk”. Az ilyen nyilatkozat elismerésnek nem minősíthető.
Más a helyzet az újabb bizonyítékkal kapcsolatban. A felperes arról értesítette az alperest, hogy “Vállalatunknál vezetett folyószámlájukon az alant nyitott tételek szerepelnek: bizonylat kelte 1972. VI. 13., a számla száma T–440, tartozik összeg 330 300 Ft. Amennyiben a felsorolt tételekkel kapcsolatban 8 napon belül pénzügyi osztályunk címére észrevétele nem érkezik, a kimutatott egyenleget az Önök részéről elismertnek tekintjük”.
A GKT 72/1973. sz. állásfoglalás szerint a követelés elévülésének megszakításához elegendő, ha a felszólítás olyan adatokat tartalmaz, amelyek alapján a kötelezett a vele szemben támasztott követelést azonosítani tudja. Az állásfoglalás indokolása egyebek között kimondja, hogy céljából kiindulva megfelelőnek kell tekinteni a felszólítást nemcsak akkor, ha abból az érvényesített követelés határozottan és egyértelműen (jogcím és összeg vagy egyebek szerint is szabatosan megjelölve) kitűnik, hanem abban az esetben is, ha a felszólítás ilyen részletes adatokat nem tartalmaz ugyan de a közölt adatok alapján a kötelezett meg tudja állapítani, hogy milyen jogviszonyból, illetve tényállásból származó, milyen követelésről van szó.
Az egyenleg közléséből az alperes tudomást szerezhetett arról, hogy a megjelölt számú számlán alapuló követelését a felperes az alperessel szemben nyilvántartja, arról nem mondott le. Az alperes a közölt számlaszám és összeg alapján – különös tekintettel a felek korábbi sűrű levelezésére – megállapíthatta, hogy milyen követelésről van szó. Noha a levélben a felperes a “felszólítás” kifejezést nem használja, nem kétséges azonban, hogy a tartalma azt jelenti, hogy a felperes az alperessel szemben a követelést érvényesíteni kívánja [Ptk. 327. § (1) bek.].
Az egyenleg megküldése nem jelentett hitelnyújtást, hanem ellenkezőleg, a kintlevőség behajtása érdekében tett lépésnek kell tekinteni. Nincs tehát alap arra, hogy attól az írásbeli felszólításhoz fűződő joghatást meg lehessen tagadni, ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette.
Az egyenleg közlésének kelte (1973. október 30.) a részítélet indokolásában megállapított 1973. november 21-én, az újból kezdődött elévülési határidő utolsó napján belül van. Következésképpen a közlés az elévülést újból megszakította. A fizetési meghagyás benyújtása viszont ettől számított egy éven belül történt.
Ha az újabb bizonyíték a Legfelsőbb Bíróság rendelkezésére áll, feltehető hogy a felperesre kedvezőbb határozatot hozott volna. A felperes ezek szerint igazolta a perújítás törvényes előfeltételét, kérelmének elutasítása tehát kellő alap nélkül történt. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú végzést hatályon kívül helyezte és a perújítást megengedte. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 028/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás