MK BH 1977/300.
MK BH 1977/300.
1977.07.01.
A vállalat a munkaviszony megszűnéséig – a felmondási idő alatt is – hozhat fegyelmi határozatot a dolgozóval szemben. A munkaviszony megszűnése után a dolgozót csak az új munkáltatója vonhatja fegyelmi felelősségre a volt munkáltató kérésére [34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (Mt. V.) 94. § (4) bek.; MK 65. sz.].
A felperes az alperes szövetkezet italboltjának vezetője volt. 1975. június 9-én a munkaviszonyát felmondta. Az alperes írásban közölte a felperessel felmondás tudomásulvételét azzal, hogy a felmondási idő alatt 1975. június 24-ig a munka végzésére igényt tart.
A felmondási idő alatt a felperes az 1975. június 20-án kelt, az alperes szövetkezet vezetőjéhez címzett levelében azt kérte, hogy a június 9-én írásban benyújtott kérelmét (felmondását) tekintse tárgytalannak.
Az alperes igazgatóságának elnöke 1975. június 21-én – többek között – arról értesítette a felperest, hogy kötelezettsége vétkes megszegésének alapos gyanúja miatt fegyelmi eljárást indít ellene. Ezt követően az 1975. június 26-án kelt fegyelmi határozatával az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének pontja alapján elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
Ez ellen a határozat ellen a felperes panasszal élt. Tagadta, hogy fegyelmi vétséget követett volna el, valamint utalt arra, hogy munkaviszonya már megszűnt június 24-én, ezért azt követően az alperes már nem sújthatta volna fegyelmi büntetéssel.
Az alperes szövetkezet munkaügyi döntőbizottsága a határozatával a felperes panaszát elutasította. A határozatában arra utalt, hogy a felperes – a csapossal együtt – a revizori vizsgálat által megállapított 13 332 Ft többletbevételre tett szert a vásárlók megkárosítása és árdrágítás útján.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben is azt adta elő, hogy fegyelmi vétséget nem követett el, továbbá június 24-ét követően az alperes fegyelmi büntetést ellene nem hozhatott volna, miután akkor már a munkaviszonya nem állott fenn. Kérte a döntőbizottság határozatának és a fegyelmi határozatnak a hatályon kívül helyezését és a munkakönyvi bejegyzés megváltoztatását “munkaviszony megszűnt” bejegyzésre.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a fegyelmi vétséget a felperes megvalósította, a munkaviszonya pedig a felmondás visszavonásával fennállott.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte. Egyúttal az alperest a munkakönyvi bejegyzés megváltoztatására is kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes munkaviszonya 1974. június 24-én megszűnt, ezért június 26-ával az alperes a felperest állásából nem bocsáthatta el.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság azért helyezte hatályon kívül a fegyelmi határozatot, mert azt állapította meg, hogy a felperes munkaviszonya 1975. június 24-én megszűnt. Ezt azonban anélkül tette, hogy vizsgálta volna a felperes 1975. június 20-án kelt, a korábbi felmondását visszavonó kérelmének sorsát. A felperes június 20-án kelt kérelme önmagában még nem jelentette azt, hogy június 24-ét követően továbbra is fennállott a munkaviszonya, miután a kérelem csupán a munkaviszonyt illető egyoldalú nyilatkozatnak tekinthető. A felmondás hatálytalanításához ugyanis az alperes elfogadó (írásbeli vagy szóbeli) nyilatkozatára is szükség van. Amennyiben ez utóbbi nem történt meg, úgy június 4-én valóban megszűntnek kell tekinteni a felperes munkaviszonyát ellenkező esetben – tehát a kérelem elfogadása esetén – azt 24-ét követően is fennállottnak kell tekinteni.
Ezek vizsgálata és az idevonatkozó tényállás megfelelő tisztázása nélkül a felperes kereseti kérelmét nem lehet elbírálni. Az alperes ugyanis a korábbi felmondás után is június 24-ig – a felmondás ideje alatt – jogosult volt a fegyelmi eljárás megindítására és eddig az időpontig, a fegyelmi határozatot meghozhatta. Abban az esetben pedig, ha a felperes június 20-i kérelme tekintetében az alperes kifejezetten nem tett elfogadó nyilatkozatot, úgy június 24-ét követően már a fegyelmi határozatot sem hozhatta meg. Ez utóbbi esetben csupán a Mt. V. 94. §-ának (4) bekezdése alapján az újabb munkáltatója vonhatta volna felelősségre a felperest, ha evégett az alperes az új munkáltatót megkereste volna.
Mivel a munkaügyi bíróság az utóbbiakat figyelmen kívül hagyta és a per eldöntéséhez szükséges tényállást megfelelően nem tisztázta, az általa hozott ítélet megalapozatlan. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 235/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás