MK BH 1977/301.
MK BH 1977/301.
1977.07.01.
A dolgozót nem mentesíti a kártérítési felelősség alól és kármegosztásra sem ad alapot, ha vétkes magatartása következtében kívülálló harmadik személy a vállalat terhére jogtalan vagyoni előnyhöz jutott, a vállalat azonban a kívülállóval szemben nem érvényesítette a megtérítési igényét [1967. évi II. törvény (Mt.) 60. §, 61. §].
Az I. r. felperes raktárvezetőként, a II. r. felperes építésvezetőként, a III. r. felperes pedig szállításvezetőként dolgozott az alperes építésvezetőségén.
Az alperes az építésvezetőség részére tehergépkocsit bérelt az e.-i vállalattól. A szerződés szerint a tehergépkocsihoz a vállalat biztosította a gépkocsivezetőt M. I. személyében. A szerződésben a bérelt gépkocsi parkolóhelyét a vállalat e.-i telepén határozták meg.
M. I. a tehergépkocsival a szerződéssel ellentétesen, rendszeresen az N. községben levő lakásánál parkírozott. A többlettávolság elszámolása érdekében a menetlevélen olyan fuvarokat tüntetett fel, amelyek szerint az éjszakát E.-től kb. olyan távolságban levő községekben töltötte, amely megfelelt az E.–N. közötti távolságnak. Ennek révén lehetővé vált, hogy M. I. jogtalanul kiküldetési díjat számoljon el és vegyen fel.
E rendszer kialakulása kezdetén az akkori szállításvezető észlelte a hamis menetleveleket és nem volt hajlandó azt igazolni, de a II. r. felperes utasította a menetlevél igazolására.
A szállításvezető 1973 augusztusától a III. r. felperes volt, aki szintén észlelte a szabálytalanságot, de a II. r. felperes utasítására ő is folyamatosan igazolta a hamis menetleveleket.
Az I. r. felperes 1973 decemberétől 1974 március végéig ellátta a szállításvezetői teendőket is és ez alatt az idő alatt ugyancsak a II. r. felperes utasítására 54 alkalommal igazolt valótlan tartalmú menetlevelet.
1972. október 10-től 1974. május 29-ig az említett személyek M. I. hamis menetleveleit összesen 339 esetben igazolták; melynek alapján az alperes 34 663 Ft többlet bérleti díjat fizetett ki a vállalatnak, és ebből M. I. 15 598 Ft jogtalan vagyoni előnyhöz jutott.
A II. r. felperes és M. I. ellen büntetőeljárás indult. A bíróság jogerős ítéletével a II. r. felperest magánokirat-hamisítással leplezett hűtlen kezelés bűntettében, míg M. I.-t magánokirat-hamisítással elkövetett csalás bűntettében mondta ki bűnösnek.
Az alperes a felperesekkel szemben kártérítési és fegyelmi felelősségre vonást alkalmazott. Közülük az I. r. felperest áthelyezés és az 1974. év végi prémium, valamint részesedés megvonása fegyelmi büntetéssel sújtotta, továbbá 5180 Ft kártérítésre kötelezte.
A határozatok indokolása szerint az I. r. felperes is felelős a fiktív menetlevelek igazolásáért. Ezen a címen kártérítési felelőssége a hatheti átlagkeresete erejéig terjed, amely 5180 Ft.
A kártérítési és a fegyelmi határozatok ellen valamennyi felperes panaszt nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz.
A döntőbizottság az I. r. és II. r. felperesek panaszát elutasította, a III. r. felperes által megtérítendő összeget 2510 Ft-ra mérsékelte.
A felperesek a keresetükben a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatásával a fegyelmi büntetésük enyhítését és a kártérítés megfizetése alóli mentesítésüket kérték. A tárgyaláson az I. r. felperes csak a kártérítési határozat hatályon kívül helyezése erejéig tartotta fenn keresetét.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesek kárt okozó magatartása az Mt. 57. §-ának (3) bekezdésében említett szándékos károkozásnak minősül. Az Mt. 59. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a kárt többen, együttesen okozták, vétkességük arányában felelnek. A kárt a felperesek és a perben nem álló másik két szállításvezető okozták. A II. r. felperes szerepe ebben a cselekményben kiemelkedő, ezért vétkessége arányát a bíróság egyharmadban állapította meg. A másik négy dolgozó, köztük az I. és III. r. felperes azonos körülmények között, azonos magatartást tanúsított, ezért a bíróság vétkességük arányát egyhatod-egyhatod arányban határozta meg. Az így meghatározott arányoknak megfelelően a II. r. felperes kártérítési felelősségének mértéke 11 554 Ft, az I. és III. r. felpereseké pedig 5777 Ft. Ezzel szemben az alperes a II. r. felperest 11 200 Ft, az I. r. felperest 5180 Ft megfizetésére kötelezte, a III. r. felperes fizetési kötelezettségét pedig a döntőbizottság 2500 Ft-ra mérsékelte.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az I. r. felperes fellebbezett, vitatta a kártérítési felelősségét.
A másodfokú bíróság az ítéletével az első fokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy az I. r. felperest mentesítette a kártérítés alól.
Az ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság elsősorban azt vizsgálta, hogy az alperest érte-e kár, és a meg nem térült kára a felperesekre terhelhető-e. Tényként állapította meg, hogy az alperes a kárigényéből 15 783 Ft-ot a vállalattal szemben érvényesített, amely ezt az összeget az alperesnek átutalta.
A másodfokú bíróság szerint az alperest a fiktív menetlevelek alapján felszámított fuvardíj következtében 35 466 Ft kár érte. E mögött tényleges fuvarteljesítés, tehát szolgáltatás nincsen, ezért annak teljes visszafizetésére a jogtalan előnyben részesült vállalat kötelezhető. Ezzel szemben az alperes csak a “ki nem terhelt kárát érvényesítette” a fuvarozó vállalattal szemben. Az alperesnek lehetősége volt a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján a teljes kárát a vállalattal, illetve M. I.-vel szemben érvényesíteni. Így a teljes kára megtérült volna. Mivel az alperes kára a jogtalan vagyoni előnyben részesült közvetlen károkozókra áthárítható lett volna, ezért a másodfokú bíróság az I. r. felperest a részkártérítés alól is mentesítette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság az ítéletében helyesen állapította meg, hogy a fiktív menetlevelek alapján az alperest 35 466 Ft kár érte, és helyes az a megállapítása is, hogy a felperes vétkessége fennáll, vétkes magatartása pedig hozzájárult a jogtalan fuvardíjak elszámolásához.
A kártérítési felelősségre vonás feltételei körében azt kell vizsgálni, hogy a károkozó cselekmény vétkes magatartásban nyilvánult-e meg és okozati összefüggésben áll-e a vállalat kárával. E feltételek fennállása esetében a kártérítési felelősségre vonás jogszerű és helyénvaló.
Az a körülmény, hogy a kártérítési felelősséggel tartozó dolgozón, illetve dolgozókon kívül más személy is közrehatott a kár keletkezésében, nem akadálya a kártérítési felelősségre vonásnak, úgyszintén nem gátja a felelősség érvényesítésének az a körülmény sem, hogy más személy a vállalat kárának megfelelő összeggel gyarapodott, jogtalan vagyoni előnyhöz jutott. A kártérítési felelősség mértéke, illetve a kártérítés mérséklése szempontjából [Mt. 61. § (1) bek.], többek között jelentősége lehet annak a kérdésnek is, hogy a károkozó dolgozó a cselekménye folytán jogtalan vagyoni előnyhöz jutott-e. Ha a károkozó magatartást a jogtalan vagyoni haszonszerzés nem motiválta, ez a tény nem szolgálhat alapul arra, hogy a munkaügyi vitát eldöntő szerv (bíróság) a dolgozót a kártérítési felelősség alól mentesítse.
Ha tehát a dolgozó vétkes magatartása és a vállalat károsodása közötti okozati összefüggés megállapítható, az a körülmény, hogy a vállalat a jogtalan vagyoni előnyben részesülő harmadik személlyel szemben érvényesíthette volna a teljes kártérítési követelését, nem vezethet a dolgozó kártérítési felelősség alóli mentesítésére.
Általában helyes követelmény, hogy a vállalatnak az őt ért károsodás esetében elsődlegesen azzal szemben indokolt fellépnie, aki jogtalan vagyoni előnyhöz jutott. A jogtalan vagyoni haszonszerzésre irányuló károkozó cselekmények elkövetőivel szemben fokozott felelősséget indokolt érvényesíteni és még kármegosztásnak (Mt. 60. §) sem lehet helye azon az alapon, hogy a vállalat elmulasztotta a jogtalan vagyoni előnyhöz jutó harmadik személy elleni fellépést.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság akkor döntött volna helyesen, ha az első fokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezését helybenhagyja. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 313/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás