MK BH 1977/303.
MK BH 1977/303.
1977.07.01.
Ha az üzemi balesetet szenvedett dolgozó a rendelkezésére bocsátott védőeszközt nem használta, e magatartását nem lehet vétkes magatartásnak tekinteni, és ennek alapján kármegosztásnak sincs helye, ha a védőeszköz az azzal elérni kívánt célra alkalmatlan volt [1967. évi II. törvény (Mt.) 62. § (2) bek.; ÁBEO 3. 31 pont; MK 31. sz.].
Az alperes a felperes vállalat gyáregységénél volt alkalmazva, esztergályosként dolgozott a forgácsolóműhelyben. 1974. október 25-én esztergálás közben a munkadarabról levált forgácsszilánk az egyik szeméhez pattant és sérülést okozott, ami miatt e naptól kezdve táppénzes állományban volt.
A felperes igazgatója az alperes kárigényét részben elismerte és a levelében értesítette, hogy az átlagkereset és a táppénz közötti különbözet 50%-át – 1970 Ft-ot – a vállalat házi pénztárából felveheti.
Az alperes ezzel az intézkedéssel nem értett egyet, mert nem érezte magát hibásnak a baleset bekövetkeztében és panasszal fordult a vállalat munkaügyi döntőbizottságához, kérve a teljes kárának megtérítését.
A munkaügyi döntőbizottság a panaszt indokoltnak találta és a vállalatot kötelezte a teljes különbözet – összesen 3129 Ft – kifizetésére.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz és kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását. Álláspontja szerint a kár 50-50% arányú megosztása helytálló, mert az alperes is felróhatóan közrehatott a balesete bekövetkeztében: a védőszemüveget – amely rendszeresítve volt, és amelyet még a baleset előtt is használt – a baleset időpontjában nem viselte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a védőszemüveget a felperes valóban kiadta az alperesnek, az alperes azonban azt nem használta, mert rövid használat után a szemüveg bepárásodott, s úgy gondolta, hogy az súlyos baleseti veszélyt okoz. Ezekre a körülményekre figyelemmel az volt a munkaügyi bíróság álláspontja, hogy az alperes a védőeszköz nem megfelelő voltát a vállalattal nem közölte ugyan és az annak használatára vonatkozó előírást sem tartotta meg, azonban “ez a vétkes közrehatás olyan elenyésző mértékű az elégtelen munkáltatói intézkedéshez képest, hogy százalékban alig kifejezhető”. Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság helytállónak találta a felperes teljes mértékű felelősségét megállapító döntőbizottsági határozatot.
A megyei bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét és a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben megváltoztatva a felperes által megtérítendő összeget 2347 Ft-ra szállította le. Az ítéletének indokai szerint az alperes felróható magatartását 25%-ra értékelte, mert a forgácsolásnál védőszemüveget nem használt. A felperes terhére értékelte, hogy a gépen az előírt védőablakot nem alkalmazta, az alperes részére nem megfelelő védőszemüveget bocsátott rendelkezésre és eltűrte, hogy az alperes az esztergálásnál védőszemüveg nélkül dolgozott. E körülményekre tekintettel a felperes kártérítési felelősségét 75%-os mértékben állapította meg és ennek arányában határozta meg a felperes által fizetendő kártérítés összegét.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. A (2) bekezdés második mondata pedig akként rendelkezik, hogy a vállalat mentesül a kár annak a részének a megtérítése alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő. Ez utóbbi rendelkezés értelmében, ha a dolgozó maga is közrehatott vétkes magatartással a baleset bekövetkeztében, a vállalat olyan arányban mentesül a felelősség alól, amilyen mértékű volt a dolgozó közrehatása (MK 31. sz. állásfoglalás.).
A megyei bíróság az alperesnek a baleset bekövetkezésében való közrehatását abban állapította meg, hogy a forgácsolásnál védőszemüveget nem használt. Megállapította azonban azt is, hogy a védőszemüveg nem volt megfelelő és ez utóbbi körülményt a felperes terhére értékelte.
A per adatai szerint az alperesnek kiadott védőszemüveg rövid használat után bepárásodott, huzamos munkavégzésre tehát alkalmatlan volt, mert a használata nagyobb veszéllyel járt, mintha egyáltalán nem használják. A balesetet követően a felperes védőszemüveg helyett védőálarcot bocsátott a dolgozói rendelkezésére.
Az ÁBEO 3.31 pontja szerint a dolgozó a védőberendezéseket és eszközöket a munkavédelmi követelményeknek megfelelően köteles használni. Az adott esetben a vállalat a célnak meg nem felelő, alkalmatlan védőeszközt bocsátott a dolgozója – az alperes – rendelkezésére. E védőeszköz használata nem állott összhangban a munkavédelmi követelményekkel, mert a használata a látást nagymértékben korlátozta, tehát baleseti veszélyhelyzetet idézett elő. Az ilyen módon alkalmatlan védőeszköz használatának mellőzését nem lehet vétkes magatartásként értékelni, következésképpen nem lehet szó arról, hogy az alperes vétkes magatartásával maga is közrehatott a baleset bekövetkeztében. A felperest ennélfogva teljes mértékű kártérítési felelősség terheli, a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja és ítéleti döntése törvénysértő. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 248/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás