BK BH 1977/305.
BK BH 1977/305.
1977.08.01.
A garázda magatartást tanúsító elkövetőkkel szemben a törvény szigorának alkalmazása feltétlenül indokolt, ha a megfékezésük érdekében fellépő vétlen sértett halálát eredményező tettleges bántalmazást valósítanak meg [1961. évi V. törvény (Btk.) 257. § (1) bek., (3) bek. a) pont, (4) bek.; 4. és 12. sz. irányelv].
A katonai bíróság az I. r. terheltet halált okozó testi sértés bűntette és súlyos testi sértés bűntette miatt, mellyel összefüggően garázdaságot követett el 4 évi – szigorított börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra, a II. r. terheltet súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt, mellyel összefüggően garázdaságot követett el, 1 évi és 6 hónapi –börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, továbbá 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a sorkatonai szolgálatot teljesítő I. r. terhelt és testvéröccse, a II. r. terhelt polgári személy, családjuk tagjaival búcsún vett részt, ahol nagyobb mennyiségben szeszes italt fogyasztottak, melynek hatása különösen a II. r. terhelten látszott meg. A terheltek 16 óra tájban autóbusszal szándékoztak a községből elutazni, ezért annak megállójához mentek, ahol nagyobb tömeg várakozott. Köztük volt a rokonait kísérő dr. F. J. 50 éves helyi körzeti orvos, valamint annak veje, D. J. is.
A felszállás megkezdésekor a II. r. terhelt lökdösődött, másokkal dulakodott, hangoskodott, a kisgyermekkel felszállni szándékozó nővére számára így akart helyet csinálni. E célból a tömegben levő egyik férfi vállát megfogta és hátrahúzta. A terheltet e magatartása miatt a jelen levő anyja két esetben arcul is ütötte. A II. r. terhelt azonban továbbra is indulatos maradt és kijelentette, hogy még orrba vág valakit.
A fentieket a csoport végén tartózkodó dr. F. J. meghallván kijelentette, hogy “ne olyan hevesen, hagyjuk csak abba”. Ekkor a II. r. terhelt odament az orvoshoz és ököllel arcul ütötte. Ettől az megszédült, és a terhelt elől kitérve imbolyogva egy közelben álló személygépkocsihoz ment s annak nekitámaszkodott. A II. r. terhelt a sértett után lépett és ököllel, nagy erővel tovább ütlegelte. A sértett arcát, fejét sorozatos ökölcsapások érték, és a szemüvege is leesett.
Az autóbusz közelében tartózkodó I. r. terhelt látva az eseményeket a sértetthez és a mellette tartózkodó öccséhez rohant és a II. r. terhelt bántalmazásától már megroggyant, alélt állapotban fejét előre hajtó, a gépkocsinak támaszkodó sértettet hátulról nagy erejű ökölcsapással a tarkóján megütötte. Ennek következtében, a sértett az úttestre zuhant. A sértett veje az eseményeket látva igyekezett a terhelteket jobb belátásra bírni, közben apósa védelmére feléjük ment. Ekkor az I. r. terhelt őt is oly nagy erővel arcul ütötte, hogy az orra vére nyomban eleredt, majd amikor a helyszínről menekült, farba rúgta.
Dr. F. J. sértettnek a II. r. terhelt bántalmazásától csupán 8 napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek, míg az I. r. terhelt által leadott ütés következtében koponyaűri vérzés és agyvizenyő állt elő, melynek hatására a helyszínen rövid időn belül meghalt. D. J. sértett az I. r. terhelt ütése folytán 8 napon túl gyógyuló orrcsonttörést szenvedett.
A terheltek és védőik által bejelentett fellebbezések alapján a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet felülbírálva azt helybenhagyta.
A jogerős határozatok ellen mindkét terhelt terhére a fő- és mellékbüntetés súlyosbítása érdekében emelt törvényességi óvás szerint az első fokon eljárt bíróság helyesen sorolta ugyan fel a terheltek büntetésének meghatározásánál irányadó körülményeket, de a büntetés kiszabásánál azoknak ténylegesen megfelelő súlyt nem tulajdonított. Ebből következően törvénysértően enyhe büntetést szabott ki, melyet a Legfelsőbb Bíróság másodfokon eljárt tanácsa súlyosbításra irányuló fellebbezés hiányában nem szigoríthatott.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvényességi óvást alaposnak találta.
Az I. r. terhelt által megvalósított bűncselekmény tárgyi súlya kiemelkedő. A terhelt bűnös magatartása folytán létrejött eredmény ugyanis helyrehozhatatlan, hiszen annak emberélet esett áldozatul. Ezen kívül egy másik személynek súlyos testi sérülést is okozott.
Az I. r. terhelt akkor mért halálos erejű ütést az elhalt sértett tarkójára, amikor az a II. r. terhelt kitartó ütlegelése miatt már az újabb, jogtalan támadás elől nem tudott kitérni és aléltan támaszkodott az ott levő személygépkocsira. Az I. r. terhelt tehát a jogtalan támadás vétlen és magatehetetlen sértettjét ütötte meg oly kíméletlen erővel, hogy az nyomban meghalt. Ezek után D. J. sértettet is nagy erővel bántalmazta, előidézve annak 8 napon túl gyógyuló sérülését. Ilyen körülmények mellett a reá kiszabott büntetés aránytalanul enyhének bizonyult.
Az I. r. terhelt javára enyhítő körülményként csupán a fiatalabb életkora volt értékelhető. Az a további körülmény pedig, hogy a katonai szolgálatát kifogástalanul teljesítette, a nagy tárgyi súlyt képviselő bűncselekménye mellett elenyészik.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a fentiekre tekintettel a kirívóan enyhe büntetést az I. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta és a törvényességi óvásnak helyt adva 7 évi szabadságvesztés-büntetésre, továbbá 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az irányadóul szolgáló tényállásból megállapítható továbbá, hogy a terheltek ittas állapotban már a sértettek bántalmazása előtt kötekedő, garázda magatartást tanúsítottak. Különösen az elhalt sértett bántalmazását kezdeményező II. r. terhelt volt az, aki ezt oly mértékben folytatta, hogy anyja a megfékezése érdekében arcul is ütötte. A II. r. terhelt azonban erre sem hagyott fel a rendbontó magatartással, sőt amikor a sértett – aki nem tartozott a tolakodók közé – egyáltalán nem kifogásolható hangnemben figyelmeztette rátámadt és az életkori különbségből is adódó fizikai fölényét kihasználva durván ütlegelni kezdte, amit nem hagyott abba akkor sem, amikor az már védekezésre is képtelen volt. Mindez elszántságra, gátlástalanságra és brutalitásra utal. Az I. r. terhelt látva a testvére tevékenységét, maga is bekapcsolódott a sértett bántalmazásába, mégpedig oly módon, hogy annak halálát okozta. Így a II. r. terhelt végeredményben a sértett halálát eredményező bűncselekmény kezdeményezője volt. Azok a további körülmények, hogy ittas állapotban gátlástalanul követte el a bűncselekményt, mely az adott helyen alkalmas volt a köznyugalom megzavarására is, a kezdeményezéssel együtt a terhére nyomatékos súlyosító körülmény (12. sz. irányelv).
E súlyosító tényezőkkel szemben a II. r. terhelt javára is csak a fiatalabb életkora értékelhető enyhítő körülményként.
Hasonlóan nem volt figyelembe vehető, hogy a magatartása a súlyos testi sértés bűntettének csupán a kísérletét valósította meg. A terhelt a maga részéről a sértett folyamatos, durva, nagy erővel történt bántalmazásával, a fejére mért nagy erejű ökölcsapásaival mindent elkövetett, hogy annak súlyos sérülést idézzen elő. Az általános élettapasztalat szerint is, az adott körülmények között, hasonló erővel történő bántalmazásnál a súlyos sérülés be is következik.
Az Elnökségi Tanács ilyen bűnösségi körülmények mellett megállapította, hogy a II. r. terheltre kiszabott fő- és mellékbüntetés is kirívóan aránytalan tehát törvénysértő. A bűncselekmény súlyával és a bűnösségi körülményekkel arányban ezért őt 3 év szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. (Legf. Bír. Eln. Tan. Kat. Törv. 109/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás