BK BH 1977/312.
BK BH 1977/312.
1977.08.01.
I. Méltatlan a tiszthelyettesi rendfokozatra, aki beosztottaival leittasodva elöljárói bűncselekményt úgy követ el, hogy alárendeltjeit emberi méltóságukban durván megsérti, ütlegeli és a Néphadseregtől idegen fegyelmezési módszert használ [1961. évi V. törvény (Btk.) 110. §, 321. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont].
II. Nem vethető vissza a katona olyan rendfokozatba, mely az állományviszonyával azonos rendfokozati állománycsoportban nincs rendszeresítve [1961. évi V. törvény (Btk.) 111. §; 1976. évi I. törvény (Hvt.) 33. § és 35. §; 1971. évi 10. sz. tvr. 11. §].
A katonai bíróság a hivatásos őrmester terheltet több alárendelt feltűnően durva megsértésének vétsége miatt [
Btk. 321. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont] 8 hónapi – 2 évi próbaidőre felfüggesztett, végrehajtása esetén fogházban letöltendő – szabadságvesztésre, továbbá lefokozásra ítélte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban szolgálatot teljesítő terheltet elöljárói 10 sorkatona parancsnokaként a lakótelepen levő szemét összeszedésére és elszállítására utasították. Rendelkezésére állt ehhez egy tehergépkocsi is. A laktanyából elindulása előtt a terhelt megfenyegette a munkára kijelölt L. L. honvédet, hogy “vért fog izzadni”. A katonáknak később engedélyezte, hogy szeszes italt igyanak és e célból valamennyien letértek a menetvonalról. Az ital hatása L. L. honvéden erősen meglátszott, ezt a terhelt kifogásolt, ezért két vagy három esetben a gépkocsiról őt fel, illetve leugráltatta. Később L. L. honvéd az ital hatására a mozgó tehergépkocsi platóján járkálni kezdett, úgy hogy társainak kellett őt lefogni. A vezető fülkében tartózkodó terhelt ekkor a gépkocsit megállíttatta, a katonákat leszállította és valamennyit kúszatni kezdte. L. L. honvédot közben magához rendelte, durván szidalmazta, amit L. L. honvéd viszonzott. Ekkor a terhelt ököllel arcul ütötte beosztottját oly erővel, hogy az a földre esett. Ezután az ingénél fogva a földről felrángatta és a többi katonával megkötöztette. Rövid idő elteltével a sértett kioldozására adott utasítást beosztottainak és azt kérdezte a sértettől, hogy kire haragszik. Amikor az P. T. honvédot jelölte meg, ez utóbbit a terhelt vigyázzba állíttatta és arcul üttette.
A fentiek után a terhelt levetette az ingét és zubbonyát és valamennyi beosztottja előtt arra kérte L. L. honvédet, hogy az őt ért sérelmet neki adja vissza. A katona azonban nem bántalmazta a terheltet. Ezt követően a laktanyába visszatértek, ahol a terhelt az ügyeletes tisztnek jelentette a történteket.
A katonai bíróság ítélete ellen a terhelt és védője által enyhítésért és a lefokozás mellőzése érdekében bejelentett fellebbezések alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet felülbírálta. A tényállást és a minősítést változatlanul elfogadva az ítéletet akként változtatta meg, hogy a terheltre kiszabott szabadságvesztés mértékét 3 hónapi szabadságvesztésre leszállította, a lefokozás mellékbüntetést mellőzte és helyette a terheltet 1 évre a szakaszvezetői rendfokozatba visszavetette.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a büntetés kiszabása miatt emelt törvényességi óvás szerint törvényt sértett a Legfelsőbb Bíróság másodfokon eljárt tanácsa, amikor a terheltet lefokozás helyett a rendfokozatba visszavetette, mert az elkövetett cselekmény súlya és annak jellege miatt a rendfokozat viselésére méltatlan.
Az óvás értelmében a vonatkozó jogszabályok sem teszik lehetővé a Néphadseregben hivatásos őrmesterként szolgálatot teljesítő terhelt szakaszvezetővé való visszavetését, mert a hivatásos állományban szolgálatot ellátók legalacsonyabb rendfokozata őrmester lehet.
A törvényességi óvás ennek alapján indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletében írt büntetések kiszabását.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvényességi óvást az alábbiak szerint alaposnak találta.
A terhelt a jellege miatt is súlyos megítélés alá eső elöljárói bűncselekményt valósított meg. Az elöljárói beosztásából adódó lehetőséget felhasználva tartósan, ismétlődően, több alárendeltje sérelmére tanúsította a tényállásban írt magatartást. A hozzá beosztott katonákat emberi méltóságukban is sértette, tevékenységével a Néphadseregben követett nevelési és fegyelmezési elveket és módszereket is durván figyelmen kívül hagyta. Ilyen körülmények mellett a Legfelsőbb Bíróság eljárt tanácsa által alkalmazott szabadságvesztés nincs arányban a bűncselekmény súlyával, továbbá á bűntettnek a katonai fegyelemre és függelemre gyakorolt kedvezőtlen kihatásával.
Az Elnökségi Tanács ezért az elsőfokú bíróság által helyes mértékben meghatározottak szerint kiszabott szabadságvesztés büntetést találta arányban állónak a terhelt bűncselekményének a súlyával és főbüntetésként 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Lehetőséget látott viszont e büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére. E körben figyelembe vette, hogy a terhelt bűncselekményét maga tárta fel elöljárói előtt, nyomatékkal pedig azt is, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni. A Btk. 70. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján ezért a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
Alaposnak bizonyult továbbá a törvényességi óvás abban a tekintetben is, hogy a terhelt lefokozása nem mellőzhető.
A bűncselekmény elkövetésének a körülményeiből, annak jellegéből az Elnökségi Tanács azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt olyan mértékben sértette a rendfokozat tekintélyét, hogy annak viselésére a továbbiakban nem mutatkozik érdemesnek. A beosztottaiknak szabályellenesen lehetővé tette a szeszesital-fogyasztást, akik közül egyesek le is ittasodtak. Ugyanakkor ő maga is italozott és ezzel helytelen elöljáró példát mutatott. Egyik sorkatona beosztottját durván bántalmazta, majd azzal másik alárendeltjét is ütlegeltette, később pedig arra akarta rávenni, hogy őt üsse meg. A terhelt ekkor a zubbonyát és az ingét is levetette. Mindezt a sorkatona alárendeltjei előtt valósította meg. A rendfokozat tekintélyét ezáltal oly mértékben sértette meg, hogy annak sérelme nélkül a továbbiakban azt nem viselheti. Ezért a Btk. 110. §-ának alkalmazásával le kellett fokozni.
Rámutat továbbá az Elnöki Tanács, hogy a terhelttel szemben a Legfelsőbb Bíróság eljárt tanácsa által kiszabott rendfokozatba visszavetés mellékbüntetés helyes szemlélet mellett – miként erre a törvényességi óvás is rámutatott – törvénysértés nélkül nem is lett volna alkalmazható.
A Btk. 111. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a katona mellékbüntetésként eggyel alacsonyabb rendfokozatba vethető vissza, ha, a cselekménye a rendfokozat tekintélyének a sérelmével járt, de a lefokozásának feltételei nem állnak fenn. A törvény e helyütt e mellékbüntetés alkalmazásának nem szab további korlátot. A rendfokozatba visszavetés alkalmazása terén az ítélkezési gyakorlat ugyanakkor akként alakult, hogy e mellékbüntetés a hivatásos, a továbbszolgáló, valamint a katonai tanintézet hallgatói állományába tartozók esetében lehetséges.
Nyilvánvaló azonban, hogy az elkövető nem vethető vissza olyan rendfokozatba, amely a fegyveres erők tényleges állományát képező és a terhelt állományviszonyával azonos kategóriában [a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény 33. §-a e) pontja] nem létezik, mert ott nincs rendszeresítve.
A Hvt. 35. §-ának (3) bekezdése értelmében – figyelemmel az 1971. évi 10. sz. tvr. 11. §-ának (1) bekezdésére – a fegyveres erőknél tisztesi rendfokozatban levő személy, így szakaszvezető hivatásos állományban nem teljesíthet szolgálatot.
A kifejtettekhez képest is törvényt sértett tehát a Legfelsőbb Bíróság eljárt tanácsa, amikor a hivatásos őrmester terheltet szakaszvezetői rendfokozatba vetette vissza.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa megállapította, hogy a másodfokú ítélet a büntetés kiszabása tekintetében törvénysértő, ezért azt e részében hatályon kívül helyezte és a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján a törvénynek megfelelő határozatot hozott. (Legf. Bír. Eln. Tan. Kat. Törv. 108/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás