PK BH 1977/325.
PK BH 1977/325.
1977.08.01.
Építési engedély nélkül emelt, tűzrendészeti szempontból is kifogásolható faépületben keletkezett tűz esetén a tulajdonos a szomszédos ingatlant ért kárért is felel [Ptk. 339. §].
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadja, téves azonban a járásbíróság jogi álláspontja és ennek alapján tévesen utasította el a felperes keresetét.
Az irányadó tényállás szerint az alperes által építési engedély nélkül emelt faépítményben ismeretlen okból keletkezett a tűz, amely átterjedt a felperes ingatlanára és ott az igazságügyi szakértő aggálytalan szakvéleményében megjelölt 8101 Ft összegű kárt okozta.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A polgári jogi kárfelelősség szempontjából – a Ptk. miniszteri indokolásából is kitűnően – jogellenesnek kell tekinteni minden olyan magatartást, amely károsodásra vezet, kivéve ha a károkozás jogellenességét jogszabály kizárja.
Ebből a szempontból döntő az, hogy az alperes által jogellenesen – építési engedély nélkül – emelt építmény gyulladt ki, és hogy a tűz az alperes ingatlanáról terjedt át a felperes ingatlanára. Nem a tűz keletkezési oka tehát a meghatározó jelentőségű, hanem az, hogy a felperes kára az alperes ingatlanán keletkezett tűz átterjedéséből következett be.
De tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor az okozati összefüggést a tűz keletkezésének oka és a felperest ért kár viszonylatában vizsgálta, mert az okozati összefüggés az alperes jogellenes építkezése és az építmény kigyulladása, valamint a károsító eredmény között áll fenn.
Ezek után pedig abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az alperes úgy járt-e el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, tehát vétlen-e a károkozásban, vagy pedig a terhére róható-e olyan magatartás (mulasztás, gondatlanság, stb.), amely a kártérítési felelősség alóli kimentését kizárja.
A per adatai alapján a másodfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperest az építmény kigyulladása vonatkozásában mulasztás terheli.
Az alperes – tűzrendészeti szempontból is kifogásolható – építményeket emelt, amelyekre nem kapott sem építési, sem fenntartási engedélyt, s amelyek kigyulladása eredményezte végül is a felperes kárát. Az alperes tehát nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Az elvárhatóság a vétkesség elbírálásának társadalmi szempontja. Ebben a körben pedig azt kell vizsgálni, hogy adott körülmények között objektíve elvárható volt-e, hogy a károkozó a kár bekövetkezését megakadályozza. Ez pedig az alperes terhére mindenképpen megállapítható, mert az általa jogellenesen, engedély nélkül emelt építmények kigyulladása és leégése eredményezte a kár bekövetkezését.
Így tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a keresetet elutasította, ezért ítéletét a fellebbezési bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest kötelezte a felmerült kár, valamint ennek a kár bekövetkezésétől kezdődő kamatai megfizetésére [Ptk. 359. § (2) bek., PK 50. sz. állásfoglalás]. (Pécsi Megyei Bíróság 2. Pf. 20 649/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás