PK BH 1977/332.
PK BH 1977/332.
1977.08.01.
A gyermektartásdíjnak az állam által történő ideiglenes folyósítása iránt előterjesztett kérelem esetében a behajthatatlanság tényének és okának felderítése a végrehajtó feladata ugyan, ez azonban nem mentesíti a bíróságot az alól a kötelezettsége alól, hogy a végrehajtó által a foglalási jegyzőkönyvben rögzített adatokat felülvizsgálja abból a szempontból, hogy az előlegezés feltételei valóban fennállanak-e [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 7. §; 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 8. § (2) bek., (3) bek.].
A kérelmező és F. E. házastársak voltak. Házasságukat – amelyből 1969. november 15-én gyermek született – a bíróság felbontotta. A járásbíróságnál a gyermektartásdíj felemelése iránt indított perben a kérelmezővel kötött egyezségben F. E. havi 500 Ft gyermektartásdíj fizetésére vállalt kötelezettséget.
A kérelmező 1975. május 3-án előterjesztett kérelmében a megítélt tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítása elrendelését kérte. Hivatkozott egy büntetőügy irataira, amelyből kitűnően a kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik.
A járásbíróság által kiállított végrehajtási lap alapján az eljáró végrehajtó a bírósággal közölte, hogy a kötelezett ismeretlen helyen van letartóztatva, személvi adatai ismeretlenek.
A járásbíróság ennek alapján végzést hozott, amelyben elrendelte a havi 500 Ft gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását.
A végzés ellen a megyei főügyész fellebbezett, a végzés hatályon kívül helyezését és a járásbíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását indítványozta. A fellebbezés indokolásában rámutatott arra, hogy a járásbíróság semmilyen intézkedést nem tett a kötelezett tartózkodási helyének megállapítása érdekében és utalt arra, hogy amennyiben a kötelezett letartóztatásban van, ennek helyéről a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságának Igazgatási Osztálya felvilágosítást ad. Kifogásolta továbbá, hogy a járásbíróság a kérelmező kereseti viszonyait egyáltalán nem vizsgálta és így nem állapítható meg, hogy képes-e vagy sem a gyermek megfelelő tartásáról gondoskodni.
A megyei bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A 12/1974. (V. 14.) MT sz. rendelet 7. §-a értelmében, ha a kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a tartásdíj behajtása más okból átmenetileg lehetetlenné vált, és a gyermeket gondozó szülő sem képes a gyermek részére tartást nyújtani, a bíróság a jogosult kérelmére az ügy összes körülményeinek alapos mérlegelése után elrendelheti a tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását.
A 8/1974. (VI. 27.) IM sz. rendelet 8. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a bíróság a jogosult bejelentése alapján a lejárt tartásdíj erejéig végrehajtási lapot állít ki és a bírósági végrehajtót a végrehajtás foganatosítása mellett utasítja, hogy állapítsa meg, miért nem utalták ki a jogosultnak a tartásdíjat. A (3) bekezdésben foglaltak értelmében, ha a bírósági végrehajtó megállapítja, hogy a tartásdíj behajthatatlan, ennek okát a foglalási jegyzőkönyvben megjelöli, és azt haladéktalanul megküldi az eljáró bíróságnak.
A felhívott jogszabályi rendelkezésből kitűnően a behajthatatlanság tényének és okának felderítése valóban a végrehajtó feladata, ez azonban nem mentesíti a bíróságot az alól a kötelezettsége alól, hogy a végrehajtó által a foglalási jegyzőkönyvben rögzített adatokat felülvizsgálja abból a szempontból, hogy az előlegezés feltételei valóban fennállanak-e. Amennyiben ugyanis a végrehajtó által felvett jegyzőkönyv adatai aggályosak, a bíróság köteles megtenni a szükséges intézkedést a lényeges körülmények tisztázása érdekében.
Az adott esetben a végrehajtó azzal terjesztette be a végrehajtási iratokat, hogy a kötelezett ismeretlen helyen letartóztatásban van, személyi adatai ismeretlenek.
A kérelmező megelőzően házasságban élt a kötelezettel, így a kötelezett személyi adatait ismerte és felhívásra a bíróságnak be tudta volna jelenteni. A személyi adatok ismeretében pedig a letartóztatás helyét a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága útján tisztázni lehetett volna.
Az említett adatok birtokában lehetett volna megállapítani azt is, hogy a kötelezett nem rendelkezik-e esetleg rabkeresménnyel, amely a gyermektartásdíj fedezésére szolgálhat.
Elmulasztották az eljárt bíróságok annak tisztázását is, hogy a kérelmező milyen kereseti, jövedelmi viszonyok mellett tartja el a kiskorú gyermeket. Meg sem hallgatták a kérelmezőt arra vonatkozóan, hogy van-e állandó keresete és mennyi a havi jövedelme.
A tartásdíj állam általi ideiglenes folyósításának nem csupán az a feltétele, hogy a kötelezettől átmenetileg behajthatatlanná válik a tartásdíj, hanem az is, hogy a gyermeket gondozó másik szülő nem képes a gyermeket eltartani.
Jogszabálysértéssel mellőzték tehát a bíróságok a tartásdíj állam által való ideiglenes folyósítása feltételeinek a vizsgálatát.
A feltételek hivatalból történő tisztázása akkor is elengedhetetlen lett volna, ha erre a körülményre a fellebbezés részletes indokolással nem mutat rá.
A kérelem eldöntéséhez szükséges adatok beszerzése nem sérti a kiskorú gyermek érdekeit sem, hiszen amennyiben a tartásdíj állam által való folyósításának feltételei valószínűnek mutatkoznak, nincs akadálya a végleges döntésig ideiglenes intézkedés hozatalának [Pp. 156. § (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság ezért mindkét fokon eljárt bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. A Pp. 156. §-ának (1) bekezdése alapján azonban ideiglenes intézkedéssel biztosította a tartásdíj állam általi folyósítását. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 794/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás