GK BH 1977/337.
GK BH 1977/337.
1977.08.01.
Állami vállalat valamely részlegének (gyáregységének) más vállalatba történt beolvasztása esetén a megszűnő rész valamennyi joga és kötelezettsége a jogutódra száll át (Ptk. 38. §).
K. M. 1971. január 5-től munkaviszonyban állt az alperes vidéki gyárával. A kohó- és gépipari miniszter IJ 765/1975. sz. határozatával ezt a gyárat a felpereshez beolvasztotta azzal, hogy az átvett gyáregységnek a felperes a jogutóda. K. M. munkavállalót még ezt megelőzően előzetes letartóztatásba helyezték és ellene büntetőeljárást indítottak. Az alperes munkáltatói jogokat gyakorló gyáregysége a dolgozó munkaviszonyát jogszabályellenesen, “kilépett” bejegyzéssel megszüntette. A dolgozó panaszára indult döntőbizottsági eljárás után a munkaügyi bíróság jogerős ítélettel a dolgozó munkaviszonyát helyreállította, részére az 1974. évi nyereségrészesedés és ennek kamatai kifizetését rendelte el. Ennek a felperes tett eleget, a dolgozónak 1889 Ft-ot kifizetett.
A felperes a keresetében kártérítés címén a fenti összeg és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Érvelése szerint a szóban levő összeg nála kárként jelentkezik, ezt a kárt jogellenes magatartásával még a beolvasztást megelőzően az alperes mint jogelőd okozta, s így azt neki mint jogutódnak megtéríteni köteles.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a gyáregység tevékenységével kapcsolatos valamennyi jognak és kötelezettségnek a felperes lett a jogutóda, s a jogutódlás helyes értelmezése szerint a beolvasztás időpontjától kezdve – függetlenül azok keletkeztető okának időpontjától – a felperest illetik, illetve terhelik a hasznok és a terhek. Hivatkozott arra is, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium állást foglalt a felek között a beolvasztással kapcsolatban felmerült vitás kérdésekben. Eszerint kizárólag a beolvasztás előtt gyártott és értékesített termékekkel kapcsolatos reklamációkból eredő költségek terhelhetők az alperesre, egyébként a felperes a jogutód, beleértve azt is, hogy a beolvasztás időpontjától kezdve a vevőkkel szemben a felperes mint jogutód köteles helytállni.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a minisztérium említett állásfoglalását kiterjesztően akként lehet értelmezni, hogy az alperes jogelőd beolvasztás előtti magatartásából eredő valamennyi olyan tartozás a nevezettre hárítható át, amelyet a felperes a beolvasztás után köteles kiegyenlíteni, különösen akkor, ha ez a tartozás a jogelőd jogellenes magatartásából származik. Az adott esetben pedig éppen ez a tényállás, minthogy az alperes jogellenesen szüntette meg a dolgozója munkaviszonyát, illetve nem fizette ki a nyereségrészesedést, s ezt a beolvasztás után a felperes pótolta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
Nem helytálló az elsőfokú bíróságnak a beolvasztást elrendelő hatósági aktus utólagos kiegészítése tárgyában kiadott említett állásfoglalás kiterjesztő értelmezésére vonatkozó álláspontja. Az állásfoglalás határozott tényállása éppen megszorító, kivételező szabályt tartalmaz. Ebből az következik, hogy más tényállásra nem a kivételező, hanem a főszabály az irányadó. A kiterjesztő értelmezés egyébként ahhoz a tarthatatlan eredményhez vezetne, hogy a beolvasztás előtti tevékenységéből eredő, de a beolvasztás után esedékessé váló követeléseket viszont jogalap nélküli gazdagodás címén az alperes igényelhetné vissza a felperestől.
Nem helytálló az elsőfokú bíróságnak az a ténybeli megállapítása sem, hogy a felperest kár érte. A felperes az alperes és valamennyi kötelezettséget magában foglaló alvagyonának – a vidéki gyáregységének – a maga összességében lett jogutóda. A felperes nem is állította, hogy passzív egyenlegű vagyont vett át és azt sem, hogy a perbeli tartozás kiegyenlítése folytán lett e vagyon passzív. Következésképpen az átvett vagyon aktív része a tartozásra fedezetet nyújtott. Egyébként a beolvasztást megelőzően esedékessé vált, de ki nem fizetett nyereségrészesedés a jogutódláskor átvett vagyont azonos összeggel növelte, illetőleg jogszerű kifizetés esetén az átvett vagyon ezzel csökkent volna.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 31 822/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás