GK BH 1977/339.
GK BH 1977/339.
1977.08.01.
Felszámolás alatt álló szövetkezeti közös vállalat szerződésszegése miatt a tagjai – mint egyszerű kezesek – kötbérben és kártérítésben egyetemlegesen nem, de vagyonbetétjük erejéig is csak attól függően marasztalhatók, hogy a főkötelezett nem tudja vétlenségét bizonyítani és a felszámolás eredményeként felosztandó vagyontömeg nem nyújt kellő fedezetet a kielégítésre. Közös vállalkozás felszámolásának és megszűnésének elhatározása nem elegendő alap a szerződésszegés vétlenségének bizonyítására [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 21. §; 1967. évi III. sz. törv. 53. § (2) bek.; 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. r. 65. § (1) bek., 81. § (3) bek.; Ptk. 274. §].
Az I. r. alperes mint a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény – a továbbiakban: Tv – 53. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti szövetkezeti közös vállalat a felperes megrendelővel 1973. augusztus 22-én 1976. június 31-i teljesítési határidővel 24 084 120 Ft vállalkozói díj ellenében 80 lakás felépítésére szerződést kötött. Az I. r. alperes 1974. év végéig 527 162 Ft értékű munkát elvégzett. Ezt megelőzőleg már 1974. augusztus 23-án és 29-én azt közölte a felperessel, hogy igazgatótanácsa 1974. augusztus 9-én a felszámolását és 1974. december 31-i hatállyal történő megszűnését határozta el, a munkát nem tudja folytatni, mert jogutód nélkül szűnik meg, ezért a szerződést felmondja.
A felperes az I. r. alperes és a II., III., IV., V. r. alperesek – mint az I. r. alperes alapítói – ellen 1 356 995 Ft meghiúsulási kötbér iránt, 1975. január 16-án keresetet indított és az alperesek egyetemleges marasztalását kérte. A keresetet az eljárás során felemelte a kötbért meghaladó 1 522 892 Ft kártérítés iránti követeléssel.
A megyei bíróság arra kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek egyetemlegesen fizessenek meg 1 357 394 Ft kötbért, a kártérítés iránti keresetet elkülönítette.
Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperes az 1973. augusztus hó folyamán kötött vállalkozási szerződést 1974. augusztus 29-én felmondta. Ez a tény súlyos szerződéskötési gondatlanságról tanúskodik. Az alperesek a szerződés megkötésekor tudták, hogy nagy volumenű és nagy mennyiségű lakásépítkezés kivitelezését vállalták el, ahhoz megfelelő pénzügyi fedezettel kellett volna rendelkezniük, illetve számba kellett volna venniük, hogy ilyennel a szerződés megkötésekor rendelkeznek-e. A közös vállalkozás felszámolására éppen az alapító termelőszövetkezetek pénzügyi nehézségei miatt került sor. Az sem kimentésre alkalmas ok, hogy az I. r. alperes és az azt fenntartó termelőszövetkezetek mindent megtettek annak érdekében, hogy a szerződés felmondása után kivitelezőt találjanak a felperes számára.
A Legfelsőbb Bíróság az alperesek fellebbezése tárgyában hozott ítéletével az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta azzal az indokolással, hogy az alperesek olyan tények bizonyítására, amelyek valósága esetén azok a vétlenség megállapítására alapul szolgálhatnának, bizonyítási indítványt sem tettek.
Az ítéletek ellen benyújtott törvényességi óvás abban a részében, amelyben az eljárt bíróságok ítéleteinek megalapozatlanságára hivatkozik, alapos.
Az I. r. alperes szövetkezeti közös vállalat a 80 lakást magában foglaló 24 084 120 Ft értékű építmény kivitelezésére kötött vállalkozási szerződést megszegte, mert abból csak 527 162 Ft értékű munkát végzett el, a túlnyomórészbeni különbözetet jogutód nélküli megszűnése és önkéntes felszámolása folytán nem teljesítette. A per tárgya 1 356 995 Ft meghiúsulási kötbér és 1 522 892 Ft kártérítés.
A felperes és az I. r. alperes között létrejött vállalkozási szerződésre irányadó 44/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet 21. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a vállalkozási szerződést megszegi, köteles kötbért és kártérítést fizetni, kivéve ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A (2) bekezdés szerint a szerződésszegő magatartásának megítélése során a vállalatok általában fennálló lehetőségeiből és a velük szemben támasztható követelményekből kell kiindulni.
A kimentő bizonyítás tehát az I. r. alperest terhelte. Az I. r. alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy dolgozói munkaviszonyának a felszámolása miatti megszűnte folytán képtelen volt teljesíteni, de elvárhatóan mindent megtett a munka folytatására újabb kivitelező biztosítása érdekében. Ez hibáján kívül sikertelen volt. Ennek bizonyítására tanúkihallgatási indítványt tett.
Az első fokú marasztaló ítélet elleni fellebbezésében kifogásolta, hogy a bíróság nem vizsgálta azt – az egyébként elő nem adott – körülményt, hogy mind a tagszövetkezetek, mind maga az I. r. alperes olyan pénzügyi nehézségek elé került, amelyek a további fenntartását nem tették lehetővé, e nehézségek azonban csak I. r. alperes javára értékelhetők. E vonatkozásban a másodfokú eljárásban sem került sor bizonyítás elrendelésére.
Az eljárt bíróságok ítéletei ennek folytán megalapozatlanok. A 44/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet már említett 21. §-a lehetőséget ad a szerződésszegőnek a felelősség alóli kimentésre. Ezt az eljárt bíróságok nem adták meg I. r. alperesnek. Az új eljárásban tehát módot kell nyújtani I. r. alperesnek a vétlensége bizonyítására. Ennek során két szempont az irányadó: az egyik az, hogy a vétlenség bizonyítása az I. r. alperest terheli. Az eljárási szabályok szerint a bíróság hivatalból nem folytat nyomozást a vétlenséget megalapozó tények bizonyítása iránt. Az I. r. alperes bizonyítási indítványai alapján az ezekre vonatkozó bizonyítási eljárást azonban a bíróságnak gondosan, az összes körülmények alapos vizsgálatával kell lefolytatnia.
A másik szempont az, hogy a szerződésszegés jogkövetkezményei alól az I. r. alperes csak abban az esetben szabadulhat, ha vétlenségét a szerződésszegését előidéző oksorozat valamennyi lényeges részére nézve sikerül bizonyítania.
Az önkéntes felszámolásra és a megszűnés elhatározására, valamint az arra való hivatkozás, hogy ezek miatt a dolgozók elbocsátása folytán az I. r. alperes fizikailag képtelen volt teljesíteni, önmagában szintén nem ok a szerződésszegés következményei alól való mentesülésre, illetve a vétlenség bizonyítására, mivel a vállalkozónak a saját teljesítőképességét egészen a szerződésszerű átadásig biztosítania kell.
Ugyancsak nem elegendő az I. r. alperesnek azt bizonyítania, hogy nem a felperessel kötött szerződés tette az I. r. alperes működését gazdaságtalanná, hanem bizonyítania kell vétlenségét általában mindazon okok tekintetében, amelyek az I. r. alperes megszűnését szükségszerűen maguk után vonták. A megszűnés valamennyi oka tekintetében az I. r. alperes abban az esetben vétlen, ha az adott esetben elvárhatóan általában mindent megtett a fennmaradása, tehát az ésszerű és gazdaságos működés fenntartása, illetve a megszüntetés elkerülése érdekében.
Helyesen utalt a törvényességi óvás arra, hogy II–V. r. alperesek mint alapítók egyrészt csak egyszerű kezesként felelnek, tehát csak szubszidiárius felelősségük áll fenn, és így az I. r. alperessel egyetemlegesen nem marasztalhatók, másrészt felelősségük korlátolt, csupán vagyonbetéteik erejéig áll fenn.
Alaptalan azonban a törvényességi óvás abban a részében, amely szerint II–V. r. alperesek feltételes – I. r. alperes fizetésképtelenségétől függő – marasztalásának van helye.
A II–V. r. alperesek mint kezesek elleni kereset ugyanis idő előtti. Egyrészt azért, mert egyelőre tisztázatlan – az elrendelt új tárgyalás eredményétől függ –, hogy az I. r. alperes főkötelezett kötelezettsége fennáll-e, mert lehetséges, hogy az új eljárásban vétlenségét bizonyítani tudja. Ebben az esetben – főkötelezettsége hiányában – a kezesség mint járulékos kötelezettség megszűnik. Másrészt azért idő előtti, mert az I. r. alperes önkéntes felszámolása még folyamatban van és nincs kizárva, hogy az I. r. alperes felszámolása során a hitelezők között felosztandó vagyontömegből a felperes követelésére is jut fedezet, így kielégítése esetén a főkötelezettség megszűnése folytán a II–V. r. alperesek kezessége ugyancsak megszűnik.
Az idő előttiség okából [Pp. 130. § (1) bek. f) pont], miután ez már a per folyamán derült ki, a II–V. r. alperesekkel szemben a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján meg kell szüntetni.
Minthogy a kifejtettek szerint a törvényességi óvással megtámadott ítéletek – kifogásolt részeikben – megalapozatlanok és törvénysértők, a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa azokat a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a perben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Eln. tan. G. törv. 31 620/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás