GK BH 1977/34.
GK BH 1977/34.
1977.01.01.
A kivitelezést akadályozó helyszíni körülmények figyelmen kívül hagyásával készített tervdokumentáció esetén a tervező akkor sem mentesül a hibás teljesítés következményei alól, ha az üzemeltető az akadályok elhárítását ígérte [10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. r.-tel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 10. § (1) bek.; 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 23. §, 24. §; GKT 7/1973. sz.].
Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy C. város szennyvíztisztító berendezése II. ütemének megvalósításához 1976. augusztus 1-jéig díjmentesen szolgáltasson kivitelezésre alkalmas tervdokumentációt.
Az ítélet indokolása szerint a szennyvíztisztító berendezés II. ütemének tervdokumentációja kivitelezésre nem alkalmas, emiatt a megyei KÖJÁL a kivitelezéshez szükséges hatósági engedélyt visszavonta. Miután az I. ütem tervdokumentációját is az alperes készítette, az ennek alapján létesített berendezés tényleges adatait figyelembe kellett volna vennie a II. ütem terveinek elkészítésénél. A perben eljárt szakértő szerint, ha ezt az alperes megtette volna, a hiba nem következik be. Nem vette továbbá figyelembe az alperes, hogy a tervezés időszakában milyen fokon állt a húsüzemi szennyvíz előtisztításának a lehetősége. A II. ütem 1973. március 9-én leszállított tervével kapcsolatban ugyanis a megyei KÖJÁL kivitelezési engedélyt azért vonta vissza, mert az Országos Közegészségügyi Intézet szakvéleménye szerint a tisztítás hatásfoka rossz. A szennyvíztisztító területén levő húsipari vállalat gyáregységének szennyvize okozta a hatásfok elégtelenségét. Az érdekeltek 1972. augusztus 23-án megállapították, hogy a húsipari vállalat üzeméből elfolyó víz szennyezettsége meghaladja az adatszolgáltatásban közölt mértéket, illetve nem felel meg a 2/1970. (XII. 13.) OVH sz. rendelkezésben előírt követelményeknek. E körülmények miatt a II. ütem kiviteli terveinek elkészítését szüneteltették, majd annak következtében került sor mégis a szerződés szerinti módon a tervek elkészítésére, hogy a berendezés üzemeltetője, a megyei víz-csatornamű vállalat vállalta, hogy a húsipari vállalatot kötelezi a rendeletben előírt szennyvíztisztítás mértékének megtartására. E nyilatkozat alapján – amelyet a felperes az alperessel együttesen adott át a megyei KÖJÁL-nak – az utóbb említett szerv 1972. október 27-én írásban eltekintett attól, hogy a tervezésnél a “ténylegesen mért” adatokat vegyék figyelembe. A felperes ezek után járult hozzá a tervek elkészítéséhez. Miután azonban a tervet az alperes leszállította, a KÖJÁL a korábbi engedélyt visszavonta.
Az első fokú eljárás során eljárt szakértő úgy nyilatkozott, hogy az alperes által készített ún. “A” variációjú terv, amelyre a felek szerződést kötöttek, megfelelő, jó kivitelű terv volt, a terv elkészítésekor a hatósági engedély rendelkezésre állt, azért pedig az alperes nem felel, hogy a hatóság az engedélyét utólag visszavonta.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint nem fogadható el a szakértőnek az a következtetése, hogy az alperes nem mulasztott az adott esetben. Az Országos Közegészségügyi Intézet szakvéleményében ugyanis – amely alapján a megyei KÖJÁL a korábbi engedélyét visszavonta – az szerepel, hogy az alperes terve alapján megvalósítandó berendezés hatásfoka nem megfelelő, a már elkészült ütemben létesített berendezés hatásfoka is csak 50-60 %-os, a szükséges 90-95 % helyett. A rossz hatásfok fő oka az, hogy a szennyvíz a tisztítótelepre megfelelő előtisztítás nélkül érkezik. E szakvélemény szerint az alperes a terv elkészítésénél olyan adatokat vett figyelembe, amelyek nem reálisak. A figyelembe vett, átlagos és szakmailag elfogadott értékkel szemben a konkrét mérés a szennyezettség fokának több mint kétszeresét állapította meg. Téves volt az alperesnek az a kiindulópontja, hogy a húsüzemi szennyvíz előtisztítása megoldható, ezért a szakvélemény egy más, megnyugtatóbb megoldást javasolt.
Az elsőfokú bíróság szerint az ismertetett szakvélemény folytán nem fogadható el az alperes javára az igazságügyi szakértőnek az a megállapítása, hogy a húsüzemi szennyvíz előtisztítását nemcsak az alperes, hanem valamennyi más érdekelt is lehetségesnek tartotta, hogy a kiviteli tervek elkészítésénél az alperesnek nem volt feladata az egész csatornahálózat felülvizsgálata. Az alperestől szakmailag elvárható volt annak ismerete, hogy ilyen körülmények között nem tud megfelelő terveket készíteni, sőt figyelmeztetnie kellett volna az érdekelteket, hogy a műszaki lehetőségek nem teszik lehetővé a húsüzemnél az előtisztítás további fokozását. A figyelmeztetési kötelezettség elmulasztása miatt a II. ütemre szolgáltatott dokumentáció nem alkalmas a kivitelezésre, ezért kell az alperesnek megfelelő terveket szolgáltatnia.
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az alperes fellebbezése nem alapos.
Az alperes által szolgáltatott tervdokumentáció az első fokú, továbbá a másodfokú eljárás során beszerzett adatok figyelembevételével nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a felek jogviszonyára irányadó 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. rendelettel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 10. §-ának (1) bekezdése előír. A fellebbezési eljárás során a szakértő előadta, hogy a szolgáltatott tervdokumentációt ki sem lehet javítani. Mivel az alperes nem szolgáltatott műszakilag korszerű gazdaságos és kivitelezhető tervet, az elsőfokú bíróság helyesen rendelkezett úgy, hogy köteles a kivitelezésre alkalmas tervet készíteni.
Az első fokú ítélet érdemben helyes rendelkezésének indokolása annyiban szorul módosításra, hogy az alperes díjtalan tervszolgáltatási kötelezettségét nem az alapozza meg, hogy elmulasztotta a megrendelő figyelmeztetését, és így kártérítési kötelezettsége körében köteles a megfelelő terveket elkészíteni. Az alperes erre azért köteles, mert a szerződés, illetve az említett jogszabályi előírások megszegésével hibás szolgáltatást nyújtott, amelyért vétlenségre tekintet nélkül szavatossági felelősség terheli.
Ezért a tervező nem védekezhet eredményesen azzal: a terv alkalmatlanságát az idézte elő, hogy a vele jogviszonyban sem álló üzemeltető nem teljesítette azt a vállalását, amely szerint a szennyvíztisztító berendezés területén üzemelő húsipari vállalatot rászorítja arra, hogy az általa kibocsájtott szennyvíz minőségét a jogszabályban előírt, illetve a szakmailag elvárható mértékűre csökkentse. Az első fokú eljárás során beszerzett és a fellebbezési tárgyaláson megerősített szakértői vélemény szerint abban az esetben, ha az alperes nem a feltételezett adatok alapján tervezett volna, illetve a tervezésnél a tőle elvárható módon eljárva nem tulajdonított volna a tényekkel szemben annak a műszakilag alá nem támasztott nyilatkozatnak jelentőséget, hogy az adott térségben a csatornába ténylegesen befolyó szennyvíz szennyezettségét csökkenteni fogják, hanem· a mérések elvégzése alapján végzi tervezői munkáját, a terv megfelelt volna a törvényes és szerződéses kellékeknek.
A jogszabály értelmében a szavatossági felelősség vétlenségre tekintet nélkül fennáll [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 23. és 24. §;. Ezért a szakértő által megállapított hibáért az alperes felelős.
A bírósági gyakorlat szerint a tervezőt az sem mentesíti a hibás tervezés következményei alól, ha a megbízótól kapott adatokat az előírások ellenére megvizsgálás és ellenőrzés nélkül használja fel. A szakvéleményben ismertetett, kötelezőnek nyilvánított szabvány szerint (MSZ 15 302) a tervező köteles megfelelő előtanulmányokat végezni annak megvizsgálására, hogy konkrétan milyen a szennyvíz mennyisége és minősége. Az alperes ilyen méréseket, előtanulmányt nem végzett, elfogadta a felperes, illetve az üzemeltető által szolgáltatott olyan adatokat a szennyvíz minősége kérdésében, amelyek nem voltak reálisak. Később pedig, mikor már egyértelművé vált, hogy a szennyvíz minősége az adatszolgáltatásban közöltnél lényegesen rosszabb, akkor az alperes annak ellenére, hogy tudomása volt arról, hogy ebben az időszakban nem voltak meg azok a műszaki feltételek, amelyek mellett az üzemeltető által vállalt vízminőség megtartható, a tervezést folytatta.
A szennyvíz minőségének javítását biztosító műszaki feltételek, még ma sincsenek megoldva, mert az ehhez szükséges ún. előtisztítást az alperes még csak most kívánja megtervezni. Ilyen körülmények között nem alapos az alperesnek az az előadása, hogy a hatósági engedélyben, illetve a felperes és az üzemeltető nyilatkozatában bízva indokoltan tervezett olyan berendezést, amely végül is nem oldja meg azt a célt, amelyet betölteni hivatott, hiszen a szennyvíztisztítás mértéke e tervek kivitelezése esetén jóval a követelmények alatt lenne.
Az alperes arra sem tudott megfelelő magyarázatot adni, hogy miért tekintett el a szakértő által, valamint korábban még általa is döntően fontosnak minősített körülménytől, hogy a II. ütem tervezése csak akkor kezdhető meg, amikor az I. ütem tapasztalatai már rendelkezésre állnak. A valamennyi érdekelt részvételével megtartott egyeztetésről felvett jegyzőkönyvben ugyanis az alperes úgy nyilatkozott, hogy a II. ütem megnyugtató tervezéséhez feltétlenül szükséges az I. ütem próbaüzemi tapasztalatainak ismerete és figyelembevétele. Ez a szakértő szerint is döntően fontos lett volna, sőt ezt a követelményt szabvány is előírja. Az alperes által a fellebbezési tárgyaláson előadott védekezés (a munka sürgőssége, a kivitelező helyszínen léte stb.) a hibás eredmény létrejöttében való felelősség alól nem mentesíti az alperest.
Az alperes fellebbezésében sérelmezte, hogy őt az elsőfokú bíróság az eredetitől eltérő, új tervdokumentáció szolgáltatására kötelezte. Ezzel kapcsolatban a szakértő úgy nyilatkozott, hogy miután az eredeti dokumentáció nem javítható ki, ma már – a jelenlegi körülmények figyelembevételével – új koncepció alapján, teljesen új tervdokumentációt kell készíteni, ami már az előtisztításra is, valamint az I. ütem tapasztalataira is figyelemmel van. Miután a gazdasági perben eljáró bíróság a hibás szolgáltatás kijavítását a kijavítás módjának közelebbi megjelölése nélkül rendeli el [GKT 7/I973. sz.] helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor nem határozta meg közelebbről, hogy milyen módon kell az új dokumentációt elkészíteni. Így az alperesnek olyan új dokumentációt kell szolgáltatnia, amely megfelel a felhasználási célnak és alkalmas a szennyvíztisztító berendezés II. ütemének a megvalósítására. Mivel a tervező hibás szolgáltatásáról van szó, ő van abban a helyzetben, hogy az időközben ismeretessé vált próbaüzemi tapasztalatok, az ugyancsak nála megrendelt előtisztítás megoldása, valamint az időközben szerzett egyéb tapasztalatok ismeretében el tudja dönteni, hogy milyen módon kell a tervdokumentációt elkészíteni ahhoz, hogy annak alapján rendeltetésszerű használatra alkalmas berendezés legyen készíthető.
Tekintettel arra, hogy az alperes a fellebbezésében nem jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság által a szakvélemény figyelembevételével meghatározott tíz hónapos határidő alatt miért nem képes az alkalmas terv szolgáltatására, és ezzel szemben mi volna a reális határidő, nincs indok az elsőfokú bíróság által megállapított határidő megváltoztatására. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 32 474/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás