GK BH 1977/340.
GK BH 1977/340.
1977.08.01.
Az építési-szerelési munkaeredmény átadás-átvétele nem tehető függővé a megrendelő által mással kötött szerződés teljesítésétől [Ptk. 277. §; 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. r.-tel közzétett építési szerelési alapfeltételek 21. §, 26. §].
Az elsőfokú bíróság az alperes kivitelező késedelmi kötbérfizetési kötelezettségének fennállását és egyben a lakótelep “D” jelű épületének átadására póthatáridőt állapított meg.
Az alperes kivitelező a fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes megrendelő kötelessége volt a “D” épület elektromos és fűtési energiaellátásáról, valamint vízellátásáról gondoskodni. A felperes a rendeltetésszerű használat e feltételeit kellő időben nem biztosította, ennek ellenére az épületet az alperestől – 208 000 Ft hiányérték feltüntetésével, hiánypótlási határidő megállapításával – átvette, mivel azonban az épület egyébként sem volt üzemeltethető, azt egyidejűleg “megőrzésre” visszaadta az alperesnek. Ilyen körülmények között lényegtelen volt az alperes szolgáltatásában még fennálló hibák mennyisége és jellege, azok értékének csak a visszatartható vállalkozói díj szempontjából volt jelentősége; “az is lényegtelen lenne, ha netán a ház teljes nyílászáró szerkezete és teljes szőnyegpadlója hiányzott volna”.
Az átadás-átvételi megállapodás – a fellebbezés szerint – jogszabályilag nem eshetett kifogás alá. Az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelettel közzétett építési szerződési alapfeltételek 26. §-a ugyanis diszpozitív szabály, “ha tehát az ott meghatározott hibákon túlmenő hibák, illetve hiányok ellenére a felek az átadás-átvételben megállapodnak, ez a megállapodás mindkét félre kötelező”. Az elsőfokú bíróság ezt a körülményt jogszabálysértéssel hagyta figyelmen kívül, holott erre tekintettel már nem lehetett volna vizsgálni azt, hogy az 1973. december 28-i átadás során megállapított hibák lényegesek voltak-e vagy sem. Az átvételre vonatkozó megállapodást csak sikeres megtámadás esetén lehetett volna figyelmen kívül hagyni.
A feleknek az átadás-átvételre vonatkozó megállapodása – érvelt tovább a fellebbező – megfelel a részteljesítés elfogadásának, és így 1973. december 28-tól az alperes legfeljebb 208 000 Ft értékű építési munkával lehetett késedelemben. Az átadás-átvételre vonatkozó megállapodásra alkalmazni kell a Pp. 240. §-át, az tehát egyezséggel történt szerződésmódosításnak minősül. A törvény az egyezségnek tévedés címén való megtámadását nem engedi, ha az az egyezség megkötésekor bizonytalan tényre vonatkozik és a felek éppen ezért ezt a bizonytalanságot kívánták megszüntetni. Megtámadási jogát a felperes egyébként el is vesztette azzal, hogy 1974. január 2-án az átadás-átvételi jegyzőkönyv kiegészítéseként hiánypótlási jegyzőkönyvet vett fel az alperessel; ezzel ugyanis az átadás-átvételi megállapodást a megtámadási nyilatkozata után írásban megerősítette. Az ítélet sértheti a Pp. 215. §-át is, ha az első fokú ítélet az átadás-átvételi eljárás érvénytelenségének megállapítását is jelenti, végül a póthatáridő irreális, mert az ítélet kézhezvételétől számítva a készre jelentéshez szükséges 15 nap sem állt rendelkezésre.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperesnek a szerződést a kikötött határidőben a kivitelezési tervdokumentáció, az Építőipari Kivitelezési Szabályzat, egyéb műszaki előírások, szabványok, valamint a hatósági előírások szerint kell teljesíteni [Ptk. 277. §-a, építési szerződési alapfeltételek 21. §-a]. A teljesítendő szolgáltatást a kivitelezési tervdokumentáció határozta meg, és elsősorban azzal történt összehasonlítás alapján lehetett meghatározni, hogy a felajánlott létesítmény szerződésszerűen elkészült-e vagy sem.
A perbeli esetben az alperes szerződési kötelezettségét jelentő szolgáltatás nem tartalmazta a rendeltetésszerű használhatóság fogalmába tartozó valamennyi munkát; a közművek odavezetéséről az átadás-átvétel időpontjában a felperesnek kellett gondoskodnia, amennyiben erre nem volt képes, a szerződésszerűen felajánlott szolgáltatást az üzemeltetés ilyen akadálya miatt nem tagadhatta volna meg. Másrészről viszont az alperes teljesítési kötelezettségét nem érintette, hogy a szerződéses határidő lejártakor a felperes a közművesítést tudja-e biztosítani vagy sem. Az alperesnek a tervben és a költségvetésben meghatározott munkákat ettől függetlenül kellett végeznie és a létesítményt úgy elkészítenie, hogy azt a közművek bekapcsolásával rendeltetésszerűen használni lehessen. Az a körülmény tehát, hogy a felperes a közművesítést külön szerződéssel más vállalkozóval kiviteleztette, nem érintette a felperesnek az átvételi kötelezettségét az alperessel szemben, de az alperes teljesítési kötelezettségét sem a felperessel szemben. Ezért ezt a körülményt az alperes teljesítése megtörténtének vizsgálata szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok, elsősorban az átadás-átvétel után felvett hiányjegyzék alapján, helyesen állapította meg, hogy az épületnek a tervdokumentációval szemben olyan hiányosságai voltak (a műanyag ajtók elhelyezése, szőnyegpadló készítése, WC, fürdőszoba-szerelvények elhelyezése, konyhai beépített asztalszekrények és mosogatók felszerelése, konyhai faliszekrények elhelyezése tekintetében, PVC burkolat hiánya stb.), amelyek önmagukban is kizárták az épület rendeltetésszerű használhatóságát. Arra is helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az épületnek fizikailag sem került a birtokába. Az átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint a felperes az épületet “műszakilag” vette át, ténylegesen azonban nem, mert “a hiányok pótlására, valamint az állag- és vagyonvédelem biztosítása végett az épületet az üzembe helyezés időpontjáig a kivitelezőnek visszaadta”. Ugyanezen jegyzőkönyv szerint az alperes szavatossági kötelezettsége a hiánypótlási munkák átvételének időpontjától kezdődik.
Ezek után azt kellett megvizsgálni, hogy az átadás-átvételi jegyzőkönyv ilyen készültségi fok mellett történt aláírására tekintettel, hatályos volt-e még az átadás-átvétel napján távirati úton elküldött az a nyilatkozat, amellyel a felperes vállalat igazgatója a létesítmény átvételét “semmis”-nek tekintette, illetve hogy miként értékelendő a felperes jogtanácsosának 1971. január 4-én kelt az a levele, hogy a “szerződésbeli nyilatkozatunkat a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése alapján megtámadjuk”.
A megrendelőnek a hibás szolgáltatás átvételére vonatkozó átvételi nyilatkozata – bár jognyilatkozat – nem minősül szerződésmódosításnak, még kevésbé egyezségnek, hanem peren kívüli nyilatkozatnak, amelynek indokolt esetben való visszavonására éppen úgy lehetőség van, mint a perben tett nyilatkozat visszavonására. A felperes igazgatójának a táviratát helyesen úgy kell értelmezni, hogy az átvételi nyilatkozatát visszavonta, tekintet nélkül arra, hogy a jogtanácsos ezt követően írott levelében az átvételi nyilatkozatot “megtámadta”. Az a kérdés csupán, hogy a visszavonás indokolt volt-e vagy sem.
A tények a visszavonás indokoltságát bizonyítják. Az épület – eltekintve a közművek bekötési lehetőségének hiányától – nem volt rendeltetésszerű használatra alkalmas, ténylegesen sem került a felperes birtokába, mert a hiányok pótlása miatt arra az alperesnek továbbra is szüksége volt.
Az alperes az 1973. december 28-i átadás-átvételi jegyzőkönyvben megállapított hiánypótlási határidőnek nem tett eleget. Az 1974. március 11-én sikeresnek nyilvánított átadás-átvételi eljárásnak – a felperes fellebbezési ellenkérelmével becsatolt – jegyzőkönyve a mennyiségi hiányok nettó értékét 835 422 Ft-ban, a minőségi hiányokét pedig 5858 Ft-ban tünteti fel. Ez a hiánypótlási jegyzőkönyv tehát irreálissá teszi az előző jegyzőkönyvben becslés alapján megállapított 208 000 Ft hiányértéket, másrészt alátámasztja azt, hogy az épületet a felperes semmiképpen sem vehette volna még használatba. A póthatáridő megállapítását az alperes azért sem sérelmezheti, mert az 1974. január 2-án felvett jegyzőkönyvben a hiánytalan teljesítésre maga is ezt a határidőt vállalta.
Az alperes a teljesítési késedelmét a fellebbezési eljárásban sem kísérelte meg kimenteni, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 619/1974. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás