GK BH 1977/341.
GK BH 1977/341.
1977.08.01.
Egymagában az a körülmény, hogy a megrendelő az építési-szerelési munkának a szavatossági időn belül felismerhető hibáját csak az igényérvényesítési időn túl ismeri fel, nem vonja maga után a szavatossági jogra alapított követelés érvényesíthetőségének nyugvását [45/1961. (XII. 9.) Korm. sz. r. 30. § (3) bek.; 5/1968. (V. 8.) ÉVM sz. r.-tel közzétett építési szerződés alapfeltételei 32. §; Ptk. 326. § (2) bek., 327. § (1) bek.].
A per adatai szerint az alperes generál kivitelezésében készültek 1963-ban a felperes tulajdonában levő budapesti lakóépületek. A szavatossági igénye keretében a jogosult a tetőszerkezettel kapcsolatos kifogását érvényesítette is, és az annak idején a jogvita elbírálására hivatott Központi Döntőbizottság az alperest a hiba megszüntetésére kötelezte és a kijavítási határidőt 1966. június 30-ban állapította meg. A kijavítást az alperes ez időpontban befejezte.
1975 végén egy nagyobb esőzés után tetőbeázás jelentkezett. A felperes újabb keresetében az alperest az épületek tetőzetének díjmentes kijavítására kérte kötelezni. A felperes már a keresetében arra hivatkozott, hogy a szavatossági igénye nem évült el, mert a nyugvás megállapítható, szavatossági igényét korábban menthető okból nem érvényesítette, ugyanis a kijavítás megfelelőségének az elbírálásához olyan szakismeret szükséges, amellyel nem rendelkezik. Előadta továbbá, hogy az alperes elismerte a kijavítási kötelezettségét, így az elévülés félbeszakadt.
Az alperes a kereset elutasítását azért kérte, mert a felperes követelése mind az 1963. évi teljesítésre, mind az 1966 nyarán végzett kijavításra tekintettel elévült. Vitatta, hogy a kijavítási kötelezettségét a perben érvényesített munkák vonatkozásában elismerte. Tagadta, hogy a felperes az elévülési időn belül felszólította a tetőzet kijavítására, álláspontja szerint a meghibásodás a felperest terhelő karbantartás elmulasztásának a következménye.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a felperes keresetét elutasította. Az elutasítás indoka lényegében az volt, hogy az elévülési idő alatt nem merült fel olyan körülmény, amely lehetővé tenné a nyugvásnak vagy a félbeszakadásnak a megállapítását, így a felperes szavatossági igénye elévült.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A perbeli jogvitára a korábban hatályban volt 45/1961. (XII. 9.) Korm. sz. rendelet (Beruházási Kódex) szabályai az irányadók. E rendelet 30. §-ának (3) bekezdése értelmében az építtető a rejtett hibák miatt szavatossági igényét az átadás-átvételi eljárás befejezésének napjától számított egyévig érvényesítheti. Azonos rendelkezést tartalmaz az 5/1968. (IV. 8.) ÉVM sz. rendelettel közzétett – jelenleg hatályos – építési szerződési alapfeltétele 32. §-a. Ha a hiba egy éven belül nem volt felismerhető és a hiba miatt az építmény vagy építményrész a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, a szavatossági igényeket három éven belül lehet érvényesíteni.
A felperes a kivitelezési hibát az egyéves szavatossági időn belül érvényesítette, és a volt Központi Döntőbizottság az alperest kötelezte a tetőszerkezet hibájának 1966. június 30-ra történő megszüntetésére. A felperes a kijavítás nem megfelelő elvégzése esetén igényével ugyancsak az elévülési határidőn belül jelentkezhetett volna és ez a határidő – a kijavítás időpontját figyelembe véve – 1967-ben, illetve alkalmatlanság esetén 1969-ben letelt, s így a felperes szavatossági igénye elévült.
Az első fokú, bíróság által helyesen hivatkozott GKT 10/1973. sz. állásfoglalás a Ptk. 326. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel összhangban kimondja, hogy a szocialista szervezetek egymás közötti vállalkozási szerződései körében a szavatossági igény – amennyiben a jogosult azt menthető okból nem tudja érvényesíteni – az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból három hónapnál kevesebb volna hátra.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes igényérvényesítési késedelme nem menthető. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a beázást a javítást követő 7 év múlva vette észre, nem alapozza meg az elévülés nyugvására vonatkozó szabály alkalmazását. A felperes a korábbi perből tudta, hogy a lapostető ún. dőlésszöge az előírásosnak közel kétszerese az ilyen irányú szavatossági igényt már 1964-ben érvényesítette, és az abban az eljárásban beszerzett szakvélemény már rögzítette ezt a kivitelezési hibát. A kijavítási munka átvételének alkalmával ugyancsak észlelni lehetett volna a változatlanul fennálló kivitelezési hibát. A kijavítás szakszerűségének ellenőrzése, illetve a szakszerűtlen vagy nem megfelelő kijavítási munka felismerése a hiba jellegére tekintettel egyébként sem igényelt olyan különleges műszaki felkészültséget vagy speciális ismeretet, amelyre a felperes fellebbezésében hivatkozott.
A Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése értelmében a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás vagy a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést.
A felperes 1975-ben szólította fel az alperest a tetőzet hibáinak kijavítására és a felperes által tévesen hivatkozott elismerés is 1974-ben volt. A fenti időpontok az elévülés utáni időszakra esnek, így az elévülést félbeszakító joghatásuk nincs.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokainak kiegészítésével helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VI. 31 567/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás