GK BH 1977/343.
GK BH 1977/343.
1977.08.01.
A tervezőnek az egészségvédelmi követelményeket a tervdokumentáció kidolgozása során figyelembe kell vennie és a megoldási variációkat fel kell vetnie [10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. r.-tel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 2. §-a (1) és (2) bek., 9. § (1) bek.; 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 10. § (1) bek.].
A felek között 910 000 Ft tervezői díj kikötésével szerződés jött létre, melyben az alperes elvállalta a felperes telepének rekonstrukciójához szükséges, a forgácsoló és a TMK-épület, valamint a szerelőcsarnok kiviteli tervdokumentációjának, továbbá a darabolóműhely beruházást megelőző tanulmánytervének az elkészítését. A vállalkozói szerződést a felek utóbb kiegészítették a légtechnika, gépészet, elektromos bakdaru-járósín és alépítménye kiviteli terveinek elkészítésére vonatkozó munkával.
A létesítmény átadás-átvétele után a felperes azt tapasztalta, hogy a munkaszintre tervezett +16°C-os hőmérséklet mellett a csarnok felső részén, ahol darufülkében dolgozók vannak, túlzottan magas, 24–28°C-os hőmérséklet tapasztalható. Ez a hőmérséklet a daru személyzetének munkáját szinte lehetetlenné teszi, és annak folytán, hogy a tetőventillátoroknál magas hőfokú levegő távozik, energiapazarlást is jelent. A felperes arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperes a befúvó ventillátorok beépítési magasságát helytelenül határozta meg, ezért a hibás tervezés miatt bejelentette szavatossági igényét, majd keresetet nyújtott be az iránt, hogy az alperes javítsa ki a hibás tervet és viselje a kárként jelentkező kivitelezési költségeket.
Az alperes tagadta a tervezési hibát. Előadta, hogy a kivitelező a tervezett ventillátorok helyett más típusú és gyártmányú ventillátorokat alkalmazott, ami a csarnok hőmérsékletének elosztását lényegesen befolyásolta, mert ennek kapcsán további, a tervtől eltérő változtatások történtek.
A perbe a generálkivitelező beavatkozóként belépett. A bíróság szakértői bizonyítást rendelt el annak tisztázása végett, hogy a légfűtő- és szellőzőberendezés tervezése, valamint a berendezés megfelelő-e, és ha nem, a hiba milyen okokra vezethető vissza.
A szakvélemény alapján az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az alperes által szolgáltatott tervek megfelelőek voltak, így a hibás tervezésre alapított szavatossági és kárigény alaptalan. A légfűtő- és szellőző-berendezésnek kettős feladata van; egyrészt az üzemi csarnok fűtése, másrészt a munka folytán termelődött és az egészségre káros gázok szellőztetésének üzemszerű biztosítása. E kettős feladat teljesítése mellett nem követelhető meg az is, hogy a belső légtér különböző pontjain megközelítőleg azonos legyen a hőmérséklet, tehát hogy az alsó munkaszinten ugyanolyan vagy megközelítőleg azonos hőmérséklet alakuljon ki, mint a csarnok felső részén, ahol a darukezelők dolgoznak. Erre a berendezésre szabvány vagy műszaki előírás nincs, a felperes sem határozta meg a szerződésben azt a követelményt, hogy a berendezésnek ilyen további feltételeket kell kielégítenie. A szokásos fűtő- és szellőző-berendezéshez képest a felperes igénye speciális követelmény, amire külön megbízást kellett volna adni. A szakértő egyébként is rámutatott, hogy a felperes által támasztott követelmény teljesítéséhez a tervezettnél lényegesen bonyolultabb, nagyobb értékű berendezést kellett volna tervezni. A jelenlegi körülmények között is elérhető javulás, ha a beszabályozást megfelelően elvégzik. Az ítélet indokolása szerint a tervező nem észlelhette a felperes által igényelt további követelmény szükségességét, és egyedi konstrukció felvetése nem volt a tervezőtől elvárható.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A felperes fellebbezése annyiban alapos, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elégségesek az ügy megnyugtató eldöntéséhez, illetve az alábbiakban részletezett körülmények miatt a rendelkezésre álló adatok alapján a kereset elutasítása nem indokolt.
Tény, hogy az üzemcsarnok felső részében kezelik a darut. A kezelőfülke környezetében a hőmérséklet a szakértő mérései szerint a 32,5°C-ot is elérte. A szakértő viszont – bár nem munkavédelmi kérdésekben történő véleményadás volt a feladata – azt is megállapította, hogy télen a 25–27°C feletti hőmérsékletet az ember elviselhetetlennek érzi. Nyilvánvaló, hogy ilyen, sőt ennél jóval magasabb hőmérsékleti viszonyok közötti munkavégzés a dolgozók egészségére káros hatást jelent. A tervezési szerződés megkötésének időpontjában ismert volt a tervező előtt a daru működésének ténye, és azt is tudta, hogy a daru kezelőfülkéje milyen magasságban van. A szakértő úgy nyilatkozott, hogy van megfelelő műszaki megoldás, amellyel az egészséges munkafeltételek a darufülke magasságában is elérhetők, a rendelkezésre álló adatok alapján tehát nem fogadható el az a megállapítás, hogy az adott hőmérsékleti viszonyokat előidéző, illetve azokkal kellő mértékben nem számoló terv helyes volt. A szerződésszerűséget nem alapozza meg az, hogy a felperes a szerződés megkötésekor nem írta külön elő, hogy a daru-kezelőfülke magasságában milyen hőmérsékletet kíván, ami a tervezőt annak megállapítására késztette volna, hogy ezt csak a tervezettnél költségesebb, más berendezéssel lehet elérni. A 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. együttes rendelettel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 9. §-ának (1) bekezdése szerint a megrendelő köteles a műszaki-gazdasági tervezési munkával kapcsolatban rendelkezésre álló adatokat, szakvéleményeket stb. a tervező rendelkezésére bocsátani, illetve a 2. § (1) és (2) bekezdése szerint a megrendelőnek meg kell határoznia többek között a kidolgozandó műszaki-gazdasági adatok iránti igényt. Ha azonban a megrendelő nem szolgáltatja a tervkészítéshez szükséges valamennyi adatot szaktudással rendelkező tervező a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint együttműködési kötelezettség alapján a szükséges adatokat a megrendelőtől köteles megkérni. Az is elvárható, hogy a tervező a konkrét körülmények ismeretében tervezzen, tehát hogy az adott esetben számításba vegye azt is, hogy a darufülkében végzendő munkafolyamatokra tekintettel milyen megoldás kidolgozása indokolt. Minden különösebb előírás szabvány vagy műszaki leírás hiányában is figyelembe kell venni a tervek elkészítésénél a létesítményben dolgozók egészségének védelmét. Nem minősül tehát helyes, szakszerű tervezési munkának az, amelynek alapján megvalósított berendezés üzemelése során a dolgozók egészsége károsodik.
A szakvélemény értelmezése alapján az állapítható meg, hogy az adott esetben létesített megoldás nem megfelelő. A szakvélemény azt is tartalmazza, hogy az 1976. január 28-i mérések során a darufülkében milyen hőmérsékleti viszonyok voltak, és mind az alap, mind a kiegészítő szakvélemény csak további teendők elvégzése és beszabályozása mellett tartja a berendezést használatra alkalmasnak. Ebből pedig az következik, hogy a berendezés a jelenlegi formájában nem megfelelő. Az első fokú eljárás során azt nem tisztázták, hogy a berendezés szakszerű működése érdekében az érdekelt vállalatok milyen feladatokat tartoznak elvégezni. Miután a perben beavatkozóként a létesítmény kivitelezője is részt vesz, és a berendezés a szakértő szerint is csak gyors segítség keretében végzendő munkák alapján fog úgy működni, hogy az a dolgozók egészségét ne veszélyeztesse, ennek a kérdésnek a tisztázása feltétlenül szükséges.
Nem hanyagolható el az ügy eldöntésénél az a szakértői megállapítás sem, amely szerint az alperes olyan terveket készített, amelyeknek kivitelezése folytán a darukezelő van a legmelegebb helyen, és hogy olyan helyeken, hol fontos a légáramlás mikénti alakulása, a tervezés előtt kísérleteket kell végezni. A szakértő szerint előadódhat, hogy a darufülke éppen a ventillátor mellett vagy a két ventillátor között áll hosszabb ideig, sőt gőzvezeték hőhatása is fokozza a meleget. A terv elkészítésénél ezekkel a hatásokkal nyilvánvalóan számolni kellett, és a megfelelő variánsokat is fel kellett volna vetni.
Nem követelhető meg a megrendelőtől az, hogy csak állandó, a műszakilag szokásosnál többszörösen gyakoribb karbantartással jusson megfelelő eredményhez.
A kifejtettek alapján szükséges, hogy a bizonyítási eljárás kiegészítése szükség esetén ellenőrző szakértő kirendelése vagy további szakértői bizonyítás útján a fenti szempontok figyelembevételével az elsőfokú bíróság tisztázza, hogy a darufülke magasságában milyen hőmérsékleti viszonnyal kell számolni, hogy az azokra tekintet nélkül végzett munkákért mennyiben felelős a tervező, illetve a kivitelező, és hogy a hiba hogyan szüntethető meg. A tervezői felelősség körében a fentieket figyelembe kell venni.
Az újratárgyalás során meg kell vizsgálni azt is, hogy az adott esetben mi az indokolt felperesi igény, lehetséges-e a terv kijavítása, vagy annak újbóli elkészítése szükséges. Részletesen meg kell vizsgálni a kivitelező eljárását is. Ebben a körben tisztázni kell, hogy a kivitelezés a tervnek megfelelő volt-e (a rendelkezésre álló adatok szerint történt eltérés), a tervhibát a kivitelező felismerhette-e, és mindezek alapján figyelemmel a GKT 29/1973. sz. állásfoglalásban foglaltakra is, nem állapítható-e meg a kivitelező szavatossági, illetve kártérítési felelősség. Ez a kérdés azért is jelentős, mert nyilvánvaló, hogy a fennálló helyzet, illetve problémák megszüntetése csak a kivitelező közreműködésével történhet meg. A Legfelsőbb Bíróság utal az alperesnek arra az előadására, hogy a kivitelező a befúvás helyét a tervtől eltérően magasabbra helyezte, ezért a levegő sebessége lényegesen csökkent. A fenti és esetleg további bizonyítás lefolytatása alapján kell dönteni a felperes szavatossági és kártérítési igénye tekintetében, és meg kell állapítani a szavatossági kötelezettség teljesítésének határidejét is.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte s a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát rendelte el. (Legf. Bír. Gf. V. 31 228/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás