GK BH 1977/344.
GK BH 1977/344.
1977.08.01.
Ha a bérelt kiskereskedelmi raktárhelyiségben tárolt áru használhatatlanná válásáért a bérbeadó felelős, akkor nemcsak a beszerzési árat, hanem a bruttó adózatlan nyereség levonásával a kiskereskedelmi árrést is meg kell térítenie [Ptk. 339. § (1) bek.; 1/1972. (I. 9.) Korm. sz. r. 8. §].
A felperes 5408 Ft kártérítés és a késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetét arra alapította, hogy az alperes által bérbe adott egyik üzlethelyiségben 1975. augusztus 4-én főnyomócső törés volt, ennek következtében az üzletben levő áruból és göngyölegből 14 042 Ft értékű áru elázott, tönkrement. Az alperes a kártérítési felelősségét elismerte, azonban csak 10 000 Ft-ot fizetett, 4042 Ft-ot nem fizetett meg. Egy másik üzlethelyiségben pedig 1975. szeptember 30-án volt csőrepedés, itt a beázás miatt 746 Ft áru és 620 Ft értékű göngyöleg használhatatlanná vált. Az 1366 Ft kárt az alperes nem térítette meg, ezért kérte a felperes a fenti összeget.
Az alperes védekezésében a kártérítési felelősségének jogalapját elismerte, annak összegszerűségét azonban vitatta. Álláspontja szerint ugyanis a felperes csak a vagyonában beállott értékcsökkentést követelheti, ez pedig az áru nagykereskedelmi árának felel meg, az elmaradt vagyoni előny, az adott esetben a kiskereskedelmi árrés követelésére nem jogosult.
Az elsőfokú bíróság az alperest 3505 Ft megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes az 1/1972. (I. 19.) Korm. sz. rendelet 8. §-a alapján kártérítési igényét az alperessel szemben jogszerűen érvényesítette, az utóbbi a kártérítési felelősségét elismerte, csak az összegszerűséget vitatta. A felperes tényleges kára a csőrepedés következtében tönkrement áru beszerzési, tehát nagykereskedelmi ára. A felperes által követelt kiskereskedelmi árrés azonban sem a tényleges kár, sem az elmaradt haszon fogalmi körébe nem vonható. A kiskereskedelmi árrés az áru raktározásával, eladásával járó költségek fedezésére szolgál, az elázott árukkal kapcsolatban azonban ilyen kiadások nem merültek fel, mert azokat nem adta el a felperes. Ha az alperes az áruk kiskereskedelmi árát fizetné meg, akkor a felperes jogalap nélkül gazdagodnék.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés részben alapos.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, a 358. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint pedig kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt kell megtéríteni. Az alperes jogellenes magatartása folytán – amit a nevezett nem is vitatott – a felperes vagyonában értékcsökkenés következett be, amely az áru beszerzési (nagykereskedelmi) árának, valamint a 13,12% kiskereskedelmi árrésből fedezett 8,70% “összes ráfordítás” összegének felel meg. Az adott esetben ugyanis az áru beszerzésével, szállításával, raktározásával kapcsolatos összes személyi és dologi kiadások felmerültek, függetlenül attól, hogy a kiskereskedelem feladatát képező befejező aktus, a vásárlóknak való eladás nem történhetett meg. Az alperes vétkes magatartása miatt a felperes nem vesztheti el a vállalatot megillető érdekeltségi alapokat sem, amelyeknek egy része közvetve vagy közvetlenül a dolgozókat érinti (fejlesztési, részesedési és tartalékalap), e részben – a kiskereskedelmi árrés 1,66%-a – a felperesnek a vagyoni előnye maradt el.
A kiskereskedelem elszámoltatása a forgalmazott, tehát eladott áruk számításba vételével történik és ennek az összegnek a figyelembevételével kell a bruttó adózatlan nyereséget – amely az adott esetben 2,76% – a költségvetésnek befizetni. A csőrepedések következtében tönkrement áruk értékesítése azonban nem történt meg, azt a vásárlóknak nem adták el, ezeket a tételeket nem forgalmazták, tehát ezek figyelembevételével adókat nem kell fizetni. E rész tekintetében tehát a felperes vagyonában értékcsökkenés nem következett be. Ezek szerint az alperes a jogellenes magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, a felperes vagyonában beállott értékcsökkenést – az elsőfokú bíróság által már megítélt nagykereskedelmi áron felül – 8,70%-nak megfelelő költségeket az “összes ráfordításokat” és a felperesnél elmaradt 1,66%-nak megfelelő vagyoni előnyt köteles megfizetni, a felperesnek 2,76% bruttó adózatlan nyereség megfizetése iránti keresetét azonban el kellett utasítani, mert a felperesnek ilyen kiadása nem merült fel.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával részben megváltoztatta, az alperest 1503 Ft kártérítés és 5008 Ft figyelembevételével 1976. március 18-tól a kifizetés napjáig járó évi 15% késedelmi kamat és 250 Ft első fokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. 31 628/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás