GK BH 1977/347.
GK BH 1977/347.
1977.08.01.
A bizományosnak a forgalmi adó mint járulékos költség iránti követelése abban az esetben is az importtermék ellenértékének számlázásakor válik esedékessé, ha a forgalmi adót csak későbbi időpontban fizeti be. A megbízónak a forgalmi adó összegéről – ha azt az import gazdaságossága szempontjából vagy más okból lényegesnek tartja – a bizományi szerződés megkötése előtt tájékozódnia kell [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 16. § (3) bek., 19. § (3) bek., 25. §, 28. § (1)–(3) bek.; 13/1968. (ÁT 51.) ÁH sz. ut. 5. §; Ptk. 327. § (1) bek.].
A felperes külkereskedelmi bizományos közölte az alperessel a külföldi cég árajánlatát, amelyben az ascota összeadógép-szalag egységárát OS 10,65/db = 27,10 Ft/db-ban jelölte meg arra az esetre, ha a felperes legalább 30 000 db összeadógép-szalagot rendel. Az alperes az árajánlat alapján megbízta a felperest 30 000 db, a mintának megfelelő minőségű összeadógép-szalag importálásával. Az alperes – a felperes előlegkérő levele alapján – 1974. augusztus 29-én 820 191 Ft-ot utalt át a felperes számlájára.
A felperes az 1974. november 22-i, november 28-i és december 19-i számláiban forgalmi adót nem tüntetett fel, sőt egyes számlákon az általa feltüntetett cikkszámokból arra lehetett következtetni, hogy a termék forgalmi adómentes. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának 1975. július 3-i határozata a felperest – többek között – az összeadógép-szalagok után 524 384 Ft forgalmi adó pótlólagos befizetésére és bírság fizetésére kötelezte. A felperes 1975. szeptember 10-én a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 28. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest felszólította a forgalmi adó megfizetésére, majd ennek eredménytelensége miatt az 1976. április 6-án iktatott keresetlevelében a forgalmi adónak megfelelő összeg és a késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a védekezésében elévülési kifogást emelt, mert szerinte a forgalmi adó iránti követelés már 1974. augusztus 29-én esedékessé vált, ettől számított 1 éven belül viszont a felperes a követelését nem érvényesítette. Utalt arra, hogy a forgalmi adót a bizományosnak kell befizetnie és arról, hogy az importálandó termék forgalmiadó-köteles, a költségviselő megbízó;t előzetesen tájékoztatni köteles. Rámutatott arra, hogy az árajánlat szerint a 27 Ft-os összeadógép-szalag ára a forgalmi adó lerovása után már 48 Ft lett, így a termék számára gazdaságtalanná vált, és a forgalmi adó ismeretében a szerződést meg sem kötötte volna. Hivatkozott az R. 10. §-ának (3) bekezdésére, amelynek alapján a felperes a saját felróható magatartása következtében forgalmi adót a járulékos költségként már nem háríthatja át. Utalt a Ptk. 4. §-ának (3) bekezdésére is.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint az alperes elévülési kifogása megalapozatlan, mert 1974. augusztus 29-én nem vételárat, hanem az R. 28. §-a alapján vételárelőleget fizetett a felperesnek, a felperes forgalmi adóra vonatkozó igénye tehát nem ekkor, hanem csak 1975. július 3-án vált esedékessé, ettől számított 1 éven belül a követelését keresettel érvényesítette. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a bizományi szerződésben megjelölt ár limitár volt, a terméknek egy külföldi árhoz képest átszámított ellenértéke, amely a járulékos költségeket (vám, forgalmi adó, fuvarköltség) nem tartalmazta, ezért az alperes a forgalmi adó felperes által megfizetett összegét, mint az import termék járulékos költségét az R. 28. §-ának (2) bekezdése alapján köteles kifizetni. A felperes ugyan követett el ügyviteli mulasztást azzal, hogy egyes számláin téves cikkszámokat közölt, ez azonban nem hozható okozati összefüggésbe a forgalmi adó felszámításával.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes 1974. július 29-i megbízására a felperes az R. 16. §-ának (1) bekezdésében előírt 15 napos határidőn belül nem válaszolt, ezért a bizományi szerződés e § (3) bekezdése szerint a megbízásban foglalt tartalommal létrejött.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperesnek a vételárat növelő forgalmi adó iránti követelése nem évült el, tévedett azonban az esedékesség időpontjának megjelölésében. A 38/1974. (XII. 19.) PM sz. rendelet szerint a forgalmiadó-fizetési kötelezettség alanya a bizományos, az általa lerótt forgalmi adót a számlájában háríthatja át a megbízójára. A megbízó forgalmiadó-fizetési kötelezettsége tehát a bizományos számlája alapján keletkezik, ebből pedig az következik, hogy a vételárelőleg kérésekor a bizományos járulékos költségek iránti igénye még nem esedékes [R. 28. § (1) és (2) bek.]. A külkereskedelmi vállalatnak mint szakvállalatnak tudnia kell, hogy az általa importált termék forgalmiadó-köteles-e. A forgalmiadó-fizetési kötelezettség az import áruknak a magyar határon történt belépésével áll be – ezért ezt a járulékos költséget a bizományos a számlájába köteles beépíteni a megbízóval szembeni igénye tehát a számlázási kötelezettsége időpontjában válik esedékessé. Ennélfogva e követelésének elévülése is ekkor veszi kezdetét. Ez abban az esetben is fennáll, ha a külkereskedelmi vállalat a forgalmi adót a számlájába tévedésből nem építi be. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a forgalmiadó-fizetési kötelezettségének kellő időben nem tett eleget, hanem a forgalmi adót csak az adóhatóság vizsgálata után rótta le, az esedékességet nem érinti, márpedig az elévülés a követelés esedékessé válásának időpontjában veszi kezdetét. A felperes 1974. november 22-én, november 28-án és december 19-én a jogszabályoknak megfelelően számlázott, az összeadógép-szalagok után fizetendő forgalmi adót e számlákban lett volna köteles érvényesíteni. Ezért az igényének elévülése is ezekkel az időpontokkal vette kezdetét és nem az elsőfokú bíróság által megállapított 1975. július 3-án. A felperes még az 1 éves elévülési határidő lejárta előtt, 1975. szeptember 10-én felszólította az alperest a forgalmi adó megfizetésére, ez a felszólítás az elévülést a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése szerint félbeszakította. Az alperes elévülésit kifogása tehát megalapozatlan volt, ezért a felperes keresetét érdemben kellett elbírálni.
A külkereskedelmi vállalatok az ajánlatuk megtételénél csak az importtermék vételárát szokták megjelölni, a vételárat érintő, azt növelő különféle költségek (vám, forgalmi adó, fuvarköltség stb.) közlésére a jogszabály sem ír elő kötelezettséget. A bizományosnak az árat növelő költségekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettsége abban az esetben áll fenn, ha erre a tájékoztatásra a megbízó igényt tart [R. 19. § (3) bek.]. Az alperes a bizományi szerződés megkötése előtt nem kért a felperestől tájékoztatást a külkereskedelmi szerződés teljesítésével kapcsolatos előrelátható kiadásokról. A felperesnek az a mulasztása tehát, hogy az alperessel a szerződés megkötése előtt nem közölte, hogy a termék forgalmiadó-köteles, nem tekinthető jogellenesnek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a forgalmiadó-fizetési kötelezettségét termékenként jogszabály írja elő, ezt a tényt tehát nemcsak a bizományosnak, hanem a megbízónak is tudnia kell, ha pedig ismeretei e vonatkozásban hiányosak, szocialista szervezettől elvárható fokozott gondosság mellett köteles az R. által adott felhatalmazás alapján a járulékos költségek várható mértékéről még a szerződés megkötése előtt tájékozódni. Erre az adott esetben nem került sor, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az alperest a forgalmiadó-fizetési kötelezettség vonatkozásában nem tévesztette meg. A felperes a bizományi szerződés létrejötte előtt még közvetett módon – a téves cikkszám közlésével – sem tévesztette meg az alperest, mert nem volt olyan nyilatkozata, amelyből az összeadógép-szalagok forgalmiadó-mentességére lehetett volna következtetni.
Az R. 25. §-ának (1) bekezdése szerint a megbízó köteles megtéríteni a bizományos általános rezsijébe nem foglalt, de a bizományosnál felmerülő kiadásokat, amelyek az ügylet létrehozásával vagy teljesítésével kapcsolatban felmerülnek. Ilyen kiadásnak minősül a forgalmi adó is, amelyet ugyan a bizományos köteles leróni, de azt az importáruk tulajdonosának kell viselnie. Ezért az elsőfokú bíróság az R. 25. §-a és 28. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest indokoltan kötelezte a felperes által lerótt forgalmi adó megfizetésére.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolás részbeni kiegészítésével és megváltoztatásával – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 626/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás