MK BH 1977/348.
MK BH 1977/348.
1977.08.01.
Ha a vállalat a mérlegét az adóhatóság vizsgálata alapján úgy helyesbíti, hogy az eredetileg megállapítotthoz képest nagyobb nyereséget mutat ki, a nyereségtől függő prémium különbözete iránti igény elévülése a mérleg módosításának napján kezdődik. A prémium iránti igény elévülését az igénynek a vállalat részéről történt elismerése megszakítja [1967. évi II. törvény (Mt.) 5. §].
Az alperes a felperes jogelődjének az alkalmazásában állott, az általános szervezési és igazgatási főosztály vezetője volt. A felperes jogelődje az alperes részére az 1971. évre a nyereségtől függő, annak nagyságához képest progresszíven emelkedő prémiumot tűzött ki.
A felperes jogelődje az 1971. évi mérlegében 113,9 millió forint nyereséget mutatott ki. Ennek alapján az alperes a kitűzés szerinti feltételeknek megfelelően 16 060 Ft prémiumra lett volna jogosult. Ezzel szemben 1972. március 31-én e címen 8400 Ft-ot fizettek ki a részére és így a már korábban kifizetett 1800 Ft előleggel együtt az 1971. évre összesen 10 200 Ft nyereségprémiumban részesült.
A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának területi igazgatósága a felperes jogelődjénél pénzügyi revíziót végzett és az ennek során hozott határozatában megállapította, hogy az 1971. évi mérleg szerinti eredmény 123,3 millió forintra módosul.
A módosított mérlegeredményhez képest az alperest összesen 19 820 Ft nyereségprémium illette volna meg.
Az alperes az 1975. július 24-én kelt beadványában panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. Kérte a jogutód vállalatot a módosított mérleg alapján járó 19 820 Ft és a ténylegesen kifizetett 10 200 Ft prémium különbözetének – 9620 Ft-nak – a megfizetésére kötelezni.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával az alperes panaszának helyt adott és a felperest 9620 Ft megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz. A döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az alperes panaszának elutasítását kérte, mert – álláspontja szerint – az alperes követelése elévült.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokai szerint az alperes igénye a nyereségprémiumra 1972. március 31-én nyílt meg. Ettől számítva – figyelemmel az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre – az alperes igénye valóban elévült. A PM Bevétel Főigazgatósága területi igazgatóságának 1973. július 5-én kelt határozata azonban az elévülést megszakította. Ezt a határozatot ugyanis – a munkaügyi bíróság álláspontja szerint – a kötelezett részéről történt elismerésnek kell tekinteni és így annak az elévülést megszakító hatálya következtében az igény érvényesítésekor – 1975. július 24-én – az elévülés még nem következett be.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül.
Az alperesnek az eredeti mérleg alapján járó nyereségprémium iránti igénye a mérleg megállapítása napján keletkezett. Ennek időpontja az iratokból nem állapítható meg, tény azonban, hogy 1972. március 31-én a mérlegeredmény már ismert volt, mert ezen a napon fizették ki a nyereségprémiumokat. Ehhez képest az alperes 1975. július 24-én az 1967. évi II. törvény 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési időn túl érvényesítette az eredeti mérleg alapján járó prémium még ki nem fizetett része iránti igényét.
Az alperes előzőekben említett igényének elévülését a pénzügyi revíziót végző szervnek a mérlegeredményt módosító intézkedése nem szakította meg Az Mt. 5. §-ának (3) bekezdése szerint az elévülést – egyebek között – az igénynek a kötelezett részéről való elismerése szakítja meg, márpedig nem a PM Bevételi Főigazgatósága a kötelezettje annak az igénynek, amelyből eredő követelését érvényesítette az alperes. Következésképpen az elévülés megszakítása szempontjából az említett pénzügyi szerv intézkedésének nincs jelentősége, ahhoz megszakítást eredményező hatály nem fűződik. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves, az azon alapuló ítéleti döntése pedig törvénysértő.
Más jogi megítélés alá tartozik azonban az alperes igényének a mérlegeredmény módosításán alapuló része. Az erre vonatkozó határozatát a pénzügyi szerv 1973. július 5-én hozta meg, a módosítás folytán jelentkező eredménykülönbözet alapján járó prémiumrész iránti igény pedig a mérleg helyesbítésekor, tehát a pénzügyi szerv határozatának meghozatalát követően keletkezett. Minthogy az alperes az igényét 1975. július 24-én érvényesítette, így az igénye abban a részében – amely a módosított mérleg alapján járó 19 820 Ft és az eredeti mérleg alapján járó 16 060 Ft különbözetének, 3760 Ft-nak a megfizetésére irányult – nem évült el. A munkaügyi bíróság ítélete az erre vonatkozó részében tehát helytálló.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy a jogelőd vállalat igazgatója – vezetői értekezleteken is – több alkalommal olyan nyilatkozatot tett, amelyben jogosnak ismerte el a prémiumigényét és kilátásba helyezte annak teljesítését.
Amennyiben ilyen nyilatkozat az igazgató részéről valóban elhangzott, annak – mint az igénynek a kötelezett részéről való elismerésének – az Mt. 5. §-ának (3) bekezdése értelmében az elévülést megszakító hatálya van, a nyilatkozat megtétele időpontjától kezd az elévülési idő újból folyni.
E tekintetben azonban a tényállás még nincs felderítve. További bizonyítás felvétele útján kell tisztázni, hogy a felperes jogelődje részéről ki, mikor, milyen alkalommal, milyen tartalmú nyilatkozatot tett az alperes nyereségprémium iránti követelése még ki nem egyenlített részével kapcsolatban. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 360/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás