GK BH 1977/35.
GK BH 1977/35.
1977.01.01.
Lakóház bukóablaka balesetveszély nélküli tisztításának lehetősége a rendeltetésszerű használhatóság feltétele [5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. r.-tel közzétett építési szerződési alapfeltételek 23. § (5) bek., 26. §; GK 3. sz.; GKT 89/1973. sz.].
A keresetben megjelölt lakóépületeknél az úgynevezett “egyéves szavatossági bejárás” alkalmával tapasztalt hiányosságokról “garanciális hibajegyzéket” készítettek. A felperes felhívta az I. r. alperes generálkivitelezőt a jegyzékben tételesen felsorolt hibák díjtalan kijavítására. Az I. r. alperes a felperessel közösen felvett jegyzőkönyvhöz csatolt kimutatás adatai szerint a hibajegyzékben megjelölt egyes hibák díjtalan kijavítását elvállalta ugyanakkor más hibák – ezek között bukópántos ablakok hibájának – díjtalan kijavítását megtagadta. Emiatt a felperes az I. r. alperes ellen keresetet indított. Az I. r. alperes pedig a GK 3. sz. állásfoglalás szerint a IV. r. alperes ellen indított keresetet a bukópántos ablakok hibáinak kijavítása iránt. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes keresetével megindított ügyet a felperes és az I. r. alperes között már folyamatban levő üggyel egyesítette és szakértői bizonyítást rendelt el.
A szakértői véleményben foglalt megállapítások szerint a bukópántos ablakokat a IV. r. felperes gyártja és műhelykész állapotban, alapmázolva és ún. fekete vasalásokkal felszerelve adja át az I. r. alperesnek, az ablakokat az I. r. alperes építi be. A fekete vasaláson a bukópántok és a görgős oldalrúdzárak felszerelését kell érteni. A bukóablakszárnyak pántjait egy fémlemezipari vállalat gyártja, amely azokat felszerelt állapotban az Építőipari Minőségvizsgáló Intézettel (a továbbiakban: ÉMI) megvizsgáltatta. Az ÉMI a pántokat megfelelőnek minősítette és kiadta az alkalmassági bizonyítványt. A bukóablakszárnyakat szellőztetés céljából kb. 25-30 °-os szögben lehet kinyitni. Az ablakszárnyakat ebben a helyzetben 2 db ollós kitámasztó tartja. Az alkalmazott bukópántszerkezet a fenti “üzemeltetési feladat”-nak megfelel és a forgó-mozgó részek mázolása sem okozhat olyan többletigénybevételt, ami a pántrészek rögzítésére kihatna és lazulást okozhatna, feltételezve azt, hogy a pántcsavarokat gondosan építették be.
A szakértői vélemény kifejti továbbá, hogy lényegesen más a helyzet az ablakok tisztításakor. Az ablakszárnyakat “szellőző helyzetben” nem lehet tisztítani. Az ollós kitámasztókat tisztításkor ki kell kapcsolni, az ablakszárnyakat közel vízszintes helyzetbe kell leereszteni és valamivel alátámasztani. A külső ablaküveg felületet ilyen helyzetben lehet megtisztítani. Ezt követően el kell távolítani az ún. TESCHAUER-csavarokat, a szárnyakat szét kell nyitni és a belső üvegfelületeket így lehet tisztítani. Ehhez a művelethez két személy szükséges, mert tisztítás közben az egyik ablakszárnyat ferde állásban kell tartani. Tisztítás után a szárnyakat össze kell csavarozni, a helyükre visszaemelni, s végül vissza kell akasztani az ollós kitámasztókat. Ezeket a műveleteket a lakáshasználók egymagukban nem tudják elvégezni.
A IV. r. alperes előadása szerint az ablaktisztítás – az előbbiektől eltérően – úgy végezhető el, hogy az ablakszárnyakat az ablakkeretből illetve a bukóablakpántból ki kell emelni, szétszerelni, megtisztítás után pedig összeszerelni és az eredeti helyzetbe visszaakasztani.
A szakértői vélemény szerint a IV. r. alperes által ismertetett ablaktisztítást a lakások használóitól nem lehet elvárni, mert a lakók nagy részének fizikai erőállapota erre nem alkalmas és kellő gyakorlat, valamint hozzáértés nélkül még két személy is nehezen tudja e feladatot kellő biztonsággal megoldani. A lakók – a helyszíni tapasztalatok szerint – az ablakszárnyakat kikapcsolják és leeresztik, amíg a szárny az ablakdeszkáig ütközik. Ebben a helyzetben a szárny alátámasztása a pántoktól kb. 15 cm-re van és így a kapcsolt ablakszárny súlyának 9/10 része egy hosszú nyomatékkarral, azaz nagy erővel a pántoknál függőlegesen felfelé hat és olyan erővel feszíti a pántokat, illetve a facsavarokat, hogy azokat a nyomatékerő meglazítja. Mivel a pánt kiemelhető, megtörténhet – és meg is történt –, hogy az ablakszárny a pántból kiugrik leesik. Mivel a pánt és a szárny gondos munka esetében is kiugorhat, komoly baleseti veszély áll fenn. A bukóablakpántok újonnan való rögzítése, esetleg a IV. r. alperes által megjelölt ablaktisztítási módozatot tartalmazó használati utasítás kiadása nem biztosít megnyugtató megoldást, mert a baleseti veszély továbbra is fennáll. A szakértő azt javasolta, hogy a bukóablakszárnyakat oldalt nyíló szárnyakká kell átalakítani mindaddig, amíg megfelelő és a baleseti veszély kiküszöbölésére alkalmas bukóablakpánt-szerkezet nem áll rendelkezésre.
A IV. r. alperes a szakértői véleménnyel kapcsolatban észrevételeket tett. Előadása szerint a bukóablakpántok alkalmasak arra, hogy az ablakszárnyakat biztonságosan lehessen kinyitni és leemelni, az ablakszárnyak szétszerelését, a belső üvegfelület megtisztítása utáni összeszerelését és helyükre illesztését különösebb szakértelem nélkül el lehet végezni. Ezt az ÉMI által kiadott műszaki alkalmassági bizonyítvány igazolja. A IV. r. alperes azt is előadta, hogy az I. r. alperes a bukóablakokat kifogás nélkül veszi át és előzetesen nem győződik meg a bukószárnyak balesetmentes kiemelhetőségéről. Az ablakok hibájáért a IV. r. alperest legfeljebb 50% arányban lehet felelőssé tenni, mert a kereskedelmi forgalomban nem lehet beszerezni olyan pántokat, amelyek a meghibásodás veszélye nélkül bemázolhatók.
A IV. r. alperes ellenőrző szakértői bizonyítás elrendelését kérte annak érdekében, hogy az ablakok a rendeltetésszerű használat céljára megfelelnek.
Az elsőfokú bíróság a IV. r. alperest arra kötelezte, hogy a bukópántos ablakok hibáit díjtalanul javítsa ki. Az ítélet indokolása szerint az ablakokat gyártási hiba miatt nem lehet rendeltetésszerűen használni, a pántok bemázolásának a használhatóságot befolyásoló jelentősége nincs, ezért az ablakok hibájáért kizárólag a IV. r. alperes felelős.
A IV. r. alperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésében lényegében azt adta elő, hogy az ablakoknak nincs konstrukciós hibája, a pántok kilazulását az okozza, hogy az I. r. alperes dolgozói a mázolás után a pántokat nem tisztítják meg, emiatt azok összeragadnak és nem működnek megfelelően.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. r. alperest a bukószárnyas ablakok díjtalan kijavítására kötelező részében megváltoztatta és a felperesnek az I. r. alperes, valamint az I. r. alperesnek a IV. r. alperes ellen indított keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a szakértőnek a konstrukciós hibára vonatkozó megállapítása nem alapos. Az ÉMI az ablakszerkezeteket minősítette, a szerkezetet házgyári építkezéseknél tömegesen alkalmazzák, a szakértőnek az ÉMI minősítésével szemben “a lecsökkentett használati elvárásokra” alapított véleménye nem alkalmas a konstrukciós hiba megállapítására. Az elsőfokú bíróság ítélete ellentmondó annyiban, amennyiben kijavítást rendelt el; ha ugyanis az ablakoknak konstrukciós hibája van, akkor a javítás nem vezethet eredményre. Az egyesített szárnyú ablakoknak a bukószárnya a szellőztetés egyszerű megoldási módját jelenti. Az ilyen ablakok használóitól elvárható, hogy felismerjék: a bukószárnyaknak a szakértő által leírt módon való tisztításával azokat meg nem engedhető igénybevételnek teszik ki, rongálják. A bukóablakoknak a csavarok kilazulását okozó tisztítása rendeltetésellenes lakáshasználatnak minősül, amelynek következményeit másra nem lehet áthárítani.
A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság azért változtatta meg az első fokú ítéletet a bukószárnyas ablakok díjtalan kijavítását elrendelő részében, mert az elsőfokú bírósággal ellentétben a szakvélemény idevonatkozó megállapításait nem találta helytállónak.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja ál. A bíróság tehát a bizonyítékok mérlegelése során a szakértői véleményt is szabadon mérlegelheti és azt indokolt esetben felülbírálhatja, a szakértőnek a szakkérdésekben nyilvánított véleményétől eltérhet. Tüzetesen meg kell indokolni azonban, hogy a bíróság a szakértői véleményt milyen okok és körülmények figyelembevételével találta megalapozatlannak.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásának a szakértői vélemény megalapozatlanságát illető és fentebb idézett megállapításai nem alkalmasak a szakértői véleményben foglaltak megdöntésére, vagyis annak megállapítására, hogy a bukószárnyas ablakok a rendeltetésszerű használat céljára megfelelnek. Az ablakok rendeltetésszerű használatához az is hozzátartozik, hogy az üvegfelületeket különösebb műszaki ismeretek és felkészültség, valamint nagyobb erőkifejtés nélkül meg lehessen tisztítani, illetve hogy az ablakszárnyak kiemelése, szét- és összeszerelése, majd visszahelyezése ne járjon a baleset veszélyével. A szakértői vélemény műszaki adatokkal alátámasztott megállapítása szerint e követelményeknek a szóban levő ablakok nem felelnek meg.
Az ÉMI a bukószárnyakra felszerelt pántokat megvizsgálta. Nincs azonban olyan adat, hogy az ÉMI által megvizsgált szerkezet a bukószárnyak szellőztetés céljából való megnyitásán túlmenőleg az ablakok üvegfelületének megtisztításához szükséges lehajtására szintén alkalmas. Az a körülmény, hogy az ablakszerkezeteket a házgyári lakásoknál tömegesen alkalmazzák, nem bizonyítja azt, hogy a szakértő tévesen állapította meg a beépített ablakok konstrukciós hibáját. A hiba egyébként is a bukópántok és a TESCHAUER-csavarokkal összeszerelt ablakszárnyaknak együttes alkalmazásából ered.
A másodfokú bíróság amiatt is megalapozatlannak találta a szakvéleményt, hogy a szakértő az ablakok kijavítását javasolta, mert amennyiben az ablakok konstrukciója hibás, a hibát nem lehet kijavítással kiküszöbölni. Ez a megállapítás téves. Az adatok szerint ugyanis a lakáshasználók egyes esetekben az ablakszárnyakra diópántokat szereltettek fel s ezáltal a bukóablakszárnyakat oldalt nyíló szárnyakká alakították át, ezzel a megoldással javították ki a hibát. Ez tehát az adott esetben a kijavítás egyik módját jelenti.
A másodfokú bíróság ítélete meghozatalánál figyelmen kívül hagyta, hogy a IV. r. alperes az első fokú eljárásban benyújtott előkészítő iratában azt adta elő, hogy “felelőssége legrosszabb esetben 50%-ban állapítható meg”. A IV. r. alperes tehát lényegében elismerte a felperesnek és az I. r. alperesnek az ablakok hibáira vonatkozó tényállítása valóságát, de ennek ellenére a vele szemben támasztott jogot csak részben ismerte el. A IV. r. alperes elismerését utóbb visszavonta.
Az építési-szerelési munka átvételének előfeltétele – az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelettel közzétett építési szerződési alapfeltételek 23. §-ának (5) bekezdéséből és 26. §-ából következőleg – az, hogy a kivitelező szolgáltatása megfeleljen a rendeltetésszerű használhatóság követelményének.
Az állandó bírósági gyakorlat – s az ezt kifejező GKT 89/1973. sz. állásfoglalás – szerint az építési-szerelési szerződés tárgyának rendeltetésszerű használhatóságát elsősorban a szerződésben foglalt kikötéshez, illetve a szolgáltatás tárgyának a szerződésben meghatározott használati céljához viszonyítva kell megállapítani. Ezt a viszonyítási alapot szem előtt tartva az iratok alapján megállapítható, hogy az ablakok a tisztítással kapcsolatos s egyes lakáshasználóknál megoldhatatlan nehézségek miatt a rendeltetésszerű használat követelményeinek nem felelnek meg, ezért az elismerés visszavonásához nem lehet a másodfokú bíróság által megállapított hatályt fűzni. A IV. r. alperes ugyanis nem bizonyította, hogy az ablakok megfelelnek annak a követelménynek, hogy azokat a lakáshasználók baleset veszélyének a fennállása nélkül tudják tisztítani.
Az elsőfokú bíróság tehát helyesen fogadta el ítélkezése alapjául a szakértői véleményben foglalt azokat a megállapításokat, hogy az ablakok hibásak, és helyesen jutott arra a következtetésre is, hogy a hibákért kizárólag a IV. r. alperes a felelős.
A kifejtettek figyelembevételével a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók, az Elnökségi Tanács tehát abban a helyzetben volt, hogy a jogszabályoknak megfelelő érdemi határozatot hozzon.
A jogszabályoknak és a GKT 89/1973. sz. állásfoglalásnak az első fokú ítélet felel meg, amely megállapította, hogy a szóban levő balesetveszélyes bukóablakok hibásak és a jogviszonyok láncolatának, valamint a GK 18. sz. állásfoglalásának szem előtt tartásával rendelkezett úgy, hogy a megrendelő javára az I. r. alperes főkötelezettet, az utóbbi javára pedig a IV. r. alperes közreműködőt szavatossági felelősség és kijavítási kötelezettség terheli.
Ezért érdemben – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – eljárva a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a kijavítási határidőt is beleértve a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Eln. Tan. G. törv. 31 139/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás