MK BH 1977/352.
MK BH 1977/352.
1977.08.01.
Ha a kereskedelmi egységbe történt betörés után az egységben leltároztak, és az ennek során megállapított hiány több volt, mint amilyen értékű áru eltulajdonítását a tettes terhére a büntetőeljárásban megállapították, annak eldöntéséhez, hogy a különbözetet leltárhiánynak kell-e tekinteni, fel kell deríteni a bűncselekmény elkövetésével összefüggő, valamint az anyagilag felelős dolgozó hiánymentes munkájának megítélése szempontjából jelentős körülményeket [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 1. § (2) bek.; MK 36. sz.].
Az alperes üzletvezetőként állott a felperes alkalmazásában és teljes anyagi felelősséggel vezette a felperes egyszemélyes és egyműszakos vegyesboltját. Ez az egység közvetlenül a K. és B. helységek között húzódó kövesút kereszteződése mellett fekszik, bejárata a kövesút felől, raktári bejárata pedig az ellentétes oldalról nyílik. A raktári, vagyis a hátsó bejárat a kerítéssel nem övezett udvarra, az udvar viszont közvetlenül a határra néz. A bolthoz legközelebb eső lakott tanya mintegy 30–40 méter távolságra terül el.
1974. december 20-ról 21-re virradóan az éjjeli órákban a fiatalkorú K. S. egyébként büntetlen előéletű és korábban kifogástalan magatartású, helybeli lakos a hátsó bejárati ajtó felnyitása után az egységbe behatolt, majd az árukészlet magával vitt részét a közeli romos, lakatlan épületben elrejtette.
A rendes napi munkafelvétel céljából 1974. december 21-én 6 órakor megjelenő alperes a bolt első bejáratát sértetlenül, a hátsó bejáratot azonban nyitott állapotban, az árukészletet pedig feldúltan és hiányosan találta. Az észleltekről haladéktalanul értesítette az illetékes rendőrkapitányság ügyeletét, amely a helyszínt biztosította és 9 óra 30 perckor a helyszíni szemlét megtartotta. A közeli romos épületben ugyanezen a napon 17 óra 10 perckor a rendőrhatóság 10 366 Ft értékű, az egység árukészletéhez tartozó elrejtett árut megtalált, majd 18 órakor őrizetbe vette a bűntett elkövetését nyomban beismerő K. S.-t.
A felperes leltározást rendelt el, melynek eredményeképpen megállapította, hogy az 1974. november 21-től 1974. december 22-ig terjedő leltáridőszak alatt 16 710 Ft áruhiány keletkezett, amelynek megfizetésére az 1975. január 28-án hozott határozatával kötelezte az alperest.
Az alperes a panaszában kérte a leltárhiány megfizetése alóli mentesítését arra hivatkozással, hogy a hiány oka ismert.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a panasznak helyt adott.
A felperes a módosított keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az alperesnek 6179 Ft leltárhiány megfizetésére való kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A 2/1968. (I. 16.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (2) bekezdését értelmező 36. sz. munkaügyi kollégiumi állásfoglalás alkalmazásával megállapította ugyanis, hogy a betörést 1974. december 20-án éjjel követték el, és az alperes a betörést csak 1974. december 21-én reggel 6 órakor fedezte fel. A bolt ajtaja tárva volt, oda a betörést követően bárki bemehetett és onnan bármit elvihetett. A betörőt is csak másnap fogták el, így ideje lehetett a lopott holmi egy részének elrejtésére vagy értékesítésére. Erre tekintettel a munkaügyi bíróság álláspontja az volt, hogy a lefoglalás során megtérült kár és a leltározás során megállapított hiány között mutatkozó különbözet szintén betörésből eredt, az tehát nem leltárhiány, hanem bűncselekményből származó kár, amelyért viszont az alperes nem tehető anyagilag felelőssé.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az ügyész és a felperes élt a fellebbezéssel. Mindkét perorvoslat az elsőfokú bíróság ítéletének – a munkaügyi döntőbizottsági határozatra is kiterjedő – megváltoztatása mellett az alperes panaszának elutasítására irányult, mivel a fellebbezők egyezően kifejtett érvelése az volt, hogy a munkaügyi bíróság tévesen nyilvánította a szóban levő 6179 Ft hiányt is ismert okból származónak.
A megyei bíróság azonos ténybeli és jogi indokokkal a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben eldöntésre váró abban a kérdésben, hogy a felperes által hiányként megjelölt 6179 Ft a 2/1968. (I. 16.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében leltárhiánynak vagy ismert okból keletkezett, a fk. K. S. által bűntett elkövetésével okozott kárnak minősül-e, a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 86. számú állásfoglalásában kifejtettek az irányadók.
A munkaügyi vitát eldöntő szervnek gondos körültekintéssel, a legmesszebbmenő egyediesítéssel, az eset sajátos körülményeinek felderítésével kell eljárnia. Csak a bűncselekmény összes körülményeinek, valamint az azt megelőző és követő helyzetnek a részletes tisztázása és mérlegelése után lehet megnyugtatóan megállapítani, hogy a bűntett milyen mértékben tette ismertté a hiányt, s hogy van-e egyáltalán leltárhiány, és ha igen, milyen összegű. Különösen annak van jelentősége, hogy a bűncselekménnyel kapcsolatban mennyire sikerült felderíteni az eltűnt áru mennyiségét és értékét, maradtak-e a büntetőeljárás során tisztázatlan, felderítetlen olyan tények, amelyek arra engednek következtetni, hogy a bizonyítottnak vett adatokkal szemben nagyobb értékre is tehető a bűncselekmény folytán előállott hiány. Vizsgálni kell emellett az anyagilag felelős dolgozó magatartását is, így különösen azt, hogy megelőzően voltak-e hiányai, és hogy a bűncselekmény felfedezése után milyen magatartást tanúsított.
A per adatai szerint a bűntettet elkövető fiatalkorú K. S. büntetlen előéletű, aki e cselekményét egyedül követte el, a büntetőeljárás során pedig őszintén megbánó magatartást tanúsított. Nem merült fel adat arra sem, hogy a tettes a lopott áru egy részét értékesíthette volna, vagy azt részben máshol rejtette volna el. Bár az egység hátsó bejárata a bűntett elkövetése után néhány órán át kétségtelenül nyitva maradt, ezt azonban a kövesút felől nem lehetett észlelni. A büntetőeljárás során nem maradt felderítetlenül olyan tény, amely arra engedne következtetni, hogy a bizonyítottnak vett adatokkal szemben nagyobb értékre lenne tehető a bűntett folytán előállott hiány. Másfelől viszont megállapítható, hogy az alperesnek a leltáridőszakot követően előbb 5102 Ft, majd 7399 Ft leltárhiánya volt és a leltárhiányok megtérítésére kötelező határozatok ellen panasszal nem élt.
Az eljárt bíróságok tehát téves következtetéssel állapították meg, hogy a szóban levő hiány ismert okból keletkezett, mert az eddig feltárt bizonyítékok alapján ilyen következtetésre nem lehetett volna jutni.
Megállapítható az is, hogy a perben eljárt bíróságok elmulasztották az arra vonatkozó tényállás felderítését, hogy az alperes magatartása a leltáridőszakot megelőzően milyen volt; volt-e leltárhiánya a korábbi működése során.
A tényállás e körben való feltárása és az e keretek között felmerülő bizonyítékoknak a perben felmerült más bizonyítékokkal egybevetett mérlegelése nélkül az ügyben nem lehet megalapozott döntést hozni. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 258/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás