MK BH 1977/354.
MK BH 1977/354.
1977.08.01.
A munkáltatót a bejelentési mulasztása következtében jogalap nélkül folyósított nyugellátás megtérítésének kötelezettsége alól nem mentesíti az a körülmény, hogy a nyugdíjazás ténye nem volt a dolgozó munkakönyvébe bejegyezve [1975. évi II. tv. 106. §, 107. §; 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. r. 136. §; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 239. §].*
A felperes munkáltató 1973. augusztus 16-án munkaviszonyt létesített G. A.-val, aki az 1951. évi 30. sz. tvr. alapján rokkantsági nyugdíjban részesül. G. A. a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendeletnek a 45/1971. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 9. §-ával módosított 65. §-a (2) bekezdésében meghatározott, reá nézve irányadó, naptári évenként 840 óra foglalkoztatási keretet 1974. április havában kimerítette. Ennek ellenére tovább dolgozott a felperesnél és a nyugdíját is folyósították részére, mert sem ő, sem a felperes nem jelentette be az alperes nyugdíjfolyósító szervnek a foglalkoztatási keret kimerítését. A bejelentés elmulasztása miatt G. A. részére 5640 Ft jogalap nélküli nyugdíj kifizetése történt.
A nyugdíjfolyósító szerv a jogalap nélkül felvett nyugdíjból a nyugdíjast 1880 Ft visszafizetésére, a felperest pedig 3760 Ft megtérítésére kötelezte. A felperesnek a megtérítésre kötelező határozat elleni felszólalását a társadalombiztosítási albizottság elutasította.
A felperes ezt követően keresettel fordul a járásbírósághoz és kérte a megtérítésre kötelező határozat hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a nyugellátás jogalap nélküli felvételében felróhatóan nem hatott közre, mert nem volt tudomása róla, hogy G. A. nyugdíjas. Ezt a körülményt a nyugdíjas nem közölte a vállalattal, a nyugdíjazás ténye a munkakönyvébe nem volt bejegyezve, és az életkorából sem lehetett a nyugdíjas voltára következtetni, mivel 1974-ben 46 éve volt.
A járásbíróság az ítéletével a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság megtérítésre kötelező, valamint a társadalombiztosítási albizottságnak a felszólalást elutasító határozatát hatályon kívül helyezte. A járásbíróság a felperes védekezését elfogadva azt állapította meg, hogy a bejelentés elmulasztása a felperesnek nem róható fel, mert G. A. munkakönyvébe korábbi, a nyugdíjazását követően fennállott munkaviszonyok is be voltak jegyezve, és így fel sem merülhetett annak gyanúja, hogy. G. A. az alkalmazása időpontjában már nyugdíjas volt. Ezért az 1975. évi II. tv. 106. §-ának, valamint a 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet 239. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a nyugellátás jogalap nélküli felvételéért a felperest nem lehet felelőssé tenni.
A járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A nyugdíjfolyósító szerv a felperes felelősségét az 1975. évi II. tv. (T) 107. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg. E jogszabály szerint a munkáltató köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli folyósítása a mulasztásának a következménye és az ellátást a T. 106. §-ának (1) bekezdése alapján visszakövetelni nem lehet. A T. 106. §-a a társadalombiztosítási ellátást jogalap nélkül felvevő személy visszafizetési kötelezettségéről, ezen belül a T. 106. §-ának (1) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy mely határidőn belül lehet felróhatóság nélkül is visszafizetésre kötelezni az ellátást jogalap nélkül felvevő személyt. Ez utóbbi rendelkezéshez kapcsolódóan a 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet (R) 239. §-ának (1) bekezdése pedig azt szabályozza, hogy mely esetekben kötelezhető a jogalap nélkül felvett ellátás megtérítésére a munkáltató és egyéb szerv a T. 106. §-ának (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül.
Az adott esetben a nyugdíjfolyósító szerv a felperes munkáltatót a T. 106. §-ának (1) bekezdésében megjelölt határidőn túl jogalap nélkül felvett ellátás megtérítésére kötelezte. Tévedett és ezáltal törvényt sértett a járásbíróság, amikor a felperes felelősségét az utóbb említett jogszabályok – a T. 106. §-a és az R. 239. §-ának (1) bekezdése – alapján bírálta el, mert erre nézve a T. 107. §-ának (1) bekezdésében foglalt, az előzőekben már idézett rendelkezés az irányadó.
A 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendeletnek (Rny.) a 45/1971. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 11. §-ával megállapított 136. §-a (1) bekezdésének a szóban levő időben még hatályban volt rendelkezése szerint az a munkáltató, aki öregségi vagy rokkantsági nyugdíjast, illetve kivételes nyugellátásban részesülő személyt munkaviszony keretében foglalkoztat, vagy egyébként díjazás ellenében munka végzésével bíz meg, köteles az erre a célra rendszeresített nyilvántartólapot (nyugdíjas-nyilvántartólap) naptári évenként kiállítani és vezetni. Nyugdíjas-nyilvántartólap nélkül öregségi, rokkantsági nyugdíjast, illetve kivételes nyugellátásban részesülő személyt nem lehet foglalkoztatni. A (2) bekezdés szerint pedig a munkáltató köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni, ha a nyugdíjas foglalkoztatásának ideje a foglalkoztatási keretet meghaladta.
A per adatai szerint a felperes G. A. rokkantsági nyugdíjban részesülő dolgozót munkaviszony keretében nyugdíjas-nyilvántartólap nélkül foglalkoztatta, majd amikor a nevezett dolgozó a 840 óra foglalkoztatási keretet kimerítette és továbbra is foglalkoztatta, ezt a körülményt a nyugdíjfolyósító szervnek nem jelentette be. E mulasztásának következménye volt, hogy a nyugdíjas további foglalkoztatásának ideje alatt a nyugdíjat, illetőleg annak egy részét jogalap nélkül folyósították.
A nyugdíjjogszabályoknak az előzőekben idézett rendelkezései arra kötelezik a munkáltatókat, hogy a munkaviszonyok és a munka végzésére irányuló egyéb jogviszonyok létesítésekor kellő körültekintéssel járjanak el. Ha az újonnan felvett dolgozó munkakönyvében nincs a nyugdíjas minőségére vonatkozó bejegyzés, a munkáltatónak ebben az esetben is megfelelő módon tájékozódnia kell, hogy a dolgozó nem részesül-e nyugellátásban, mert a munkakönyv önmagában erre a körülményre nézve elegendő bizonyítékul nem szolgál, figyelemmel arra, hogy egyes korábbi nyugdíjjogszabályok nem írták elő, és a jelenleg hatályos társadalombiztosítási jogszabályok sem írják elő a nyugdíjaztatásnak a munkakönyvbe való bejegyzését. A tájékozódási kötelezettség alól nem mentesíti a munkáltatót az a körülmény, hogy a dolgozó az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt még nem érte el, mert korhatáron aluli dolgozó is részesülhet nyugellátásban, például – egyebek között – rokkantsági nyugdíj esetén.
A felperes képviselője a per tárgyalásán előadta, hogy G. A. munkakönyvébe nem volt bejegyezve a nyugdíjas minősége, ezt a körülményt az életkorára tekintettel nem is vizsgálták.
A felperes tehát a G. A.-val való munkaszerződés megkötésekor nem az előzőekben kifejtetteknek megfelelően járt el, és e mulasztásának a következménye volt a nyugellátás, illetőleg annak egy része jogalap nélküli folyósítása. E felróható mulasztása következtében a T. 107. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a T. 106. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt határidőn túl jogalap nélkül folyósított nyugellátást megtéríteni. A járásbíróság ezzel ellentétes álláspontja és ítéleti döntése törvénysértő. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 397/1976. sz.)
*
A 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendeletet a 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet 354. §-ának (3) bekezdése hatályon kívül helyezte, a nyugdíjast foglalkoztató munkáltató bejelentési kötelezettségét azonban az újabb jogszabályban, a 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szabályzat 261–266. §-aiban foglalt rendelkezések is fenntartották. Az említett szabályzat 261. §-ának (4) bekezdése kifejezetten előírja azt is, hogy a munkáltató a nyugdíjastól köteles írásbeli nyilatkozatot kérni arra vonatkozóan, hogy a nyugdíját a naptári év folyamán valamely okból kell-e szüneteltetni és hány hónapon át.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás