BK BH 1977/360.
BK BH 1977/360.
1977.09.01.
Fiatalkorúval szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés esetén a mentesítés nem veszti hatályát, ha utóbb a bíróság a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény elbírálása kapcsán a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását rendeli el [1961. évi V. törvény (Btk.) 102. § (1) bek., 219. §].
1. A járásbíróság a terheltet jogerőre emelkedett ítéletével súlyos testi sértés bűntette miatt, amellyel összefüggően garázdaságot is megvalósított, 6 hónapi, a fiatalkorúak fogházában letöltendő – de végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
2. A járásbíróság a terheltet jogerőre emelkedett ítéletével az 1975. július 27-én elkövetett cselekményét elbírálva, jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, s egyúttal elrendelte az 1. alatti ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtását is.
3. Ugyanez a járásbíróság az 1. és 2. alatti ítéleteket a jogerőre emelkedett ítéletével a büntetést kiszabó részükben hatályon kívül helyezte és a terheltet összbüntetésül 8 hónapi és 10 napi szabadságvesztésre ítélte.
Ebből a büntetésből a terhelt 1976. május 23-án feltételes kedvezménnyel kiszabadult, a feltételes szabadsága 1976. július 24-ig tartott.
4. A járásbíróság 1976. június 14-én kelt ítéletével a terheltet az 1976. június 8-án elkövetett cselekményét elbírálva garázdaság bűntette miatt 1 évi és 2 hónapi – szigorított börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra és a 3. alatti ítélettel kiszabott szabadságvesztéshez kapcsolódó feltételes szabadságot megszüntette.
A megyei bíróság az 1976. július 21-én jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét visszaesőként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette és ezért tekintette kiszabottnak az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetést.
A megyei bíróság ítéletének indokolásában azt az álláspontot foglalta el, hogy a járásbíróság tévedett, amikor a terhelt cselekményét nem visszaesőként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette. A terheltet ugyanis 1975. november 24-én garázdaság és más bűntett miatt összbüntetésül 8 hónapi és 10 napi szabadságvesztésre ítélték és ezt a büntetését az újabb bűncselekmény elkövetéséig nem állotta ki. Márpedig a Btk. 102. §-ának (2) bekezdése értelmében a fiatalkorú a büntetés kiállásának, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Mivel ez a feltétel a terheltnél nem következett be, így a Btk. 115. §-a alapján cselekménye a Btk. 219. §-a (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, visszaesőként elkövetett garázdaság bűntettét valósítja meg.
5. A járásbíróság, illetve a megyei bíróság 1976. október 6-án jogerőre emelkedett ítéletével az előbbi ítéleteket összbüntetésbe foglalva a terheltet 1 évi és 9 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
A terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a megyei bíróság, amikor a terhelt 1. alatt jelzett elítéltetésével kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak hátrányos következményei alól a Btk. 102. §-a (2) bekezdése alapján mentesült volna, ha az ott megjelölt feltételek bekövetkeznek. A terheltet mint fiatalkorút ebben az ügyben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték és ennélfogva a Btk. 102. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ez a mentesülés feltétlen és még akkor sem veszti hatályát, ha utóbb a büntetés végrehajtását elrendelik. Ezért törvényt sértett a megyei bíróság, amikor a terheltnek a 4. alatti ítélettel elbírált cselekményét visszaesőként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján a törvénysértést megállapítva, a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a törvénysértő rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, a terhelt cselekményét a Btk. 219. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság bűntettének minősítette és ezért szabadságvesztésre ítélte. Az említett törvényhelyek alapján a törvénysértővé vált összbüntetési ítéleti rendelkezéseket is hatályon kívül helyezte és a terheltet új összbüntetésre ítélte, a Btk. 72. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 73. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján. (Legf. Bír. B. törv. I. 322/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás