PK BH 1977/377.
PK BH 1977/377.
1977.09.01.
Ha a bíróság a házasság felbontása esetén egyik volt házastársat sem kötelezte a volt közös lakás elhagyására, hanem annak megosztott használatát rendelte el, a később személyi vagy egyéb okból önként távozó volt házastársat – külön megállapodás nélkül – kárpótlás nem illeti meg [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 100. § (1) bek., 5. § (2) bek., 101. §].
A peres felek házastársak voltak. A bíróság a házasságukat felbontotta egyben a volt közös lakásuk használatát megosztotta. Az alperes újabb házasságot kötött és felesége lakásában lakik, ahová ideiglenesen bejelentkezett. Viszont a perbeli lakás lakbérének reá eső részét továbbra is fizette és néhány ingóságát ott tartotta. A felperes a bontóperben hozott ítélet jogerőre emelkedése után nem járult hozzá ahhoz, hogy az alperes a lakásba visszaköltözzék. Utóbb azonban a lakásra újonnan felszerelt zár egyik kulcsát megküldte az alperesnek, hogy a lakrészét használhassa. Az alperes két tanú jelenlétében megjelent a lakásban, majd a szobáját bezárta és többé oda nem tért vissza.
A felperes keresetlevelében az alperes bérlőtársi jogviszonyának a megszüntetését kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a lakást nem hagyta el és oda vissza akar költözni.
Az elsőfokú bíróság az alperes bérlőtársi jogviszonyát megszüntette és arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt ürítse ki az általa elfoglalva tartott szobát és a lakást bocsássa a felperes birtokába. Az ítélet indokolása szerint az alperes visszatérés szándéka nélkül hagyta el a lakást, közel két éve Sz.-en lakik feleségének a lakásában, s mind ő mind a felesége Sz.-en dolgoznak.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a felperes köteles 1976. május 1-jétől kezdődően, havi 1000 Ft-os részletekben 10 000 Ft kárpótlást az alperesnek megfizetni. Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat szerint nem ítélhető meg kárpótlás akkor, ha az egyik bérlőtárs a lakást elhagyta. Ebben az ügyben azonban olyan tényállástöbblet van, amelyet az alperes javára kell értékelni. Az alperes azért költözött el P.-ről, mert a felperes a lakásba fogadta jelenlegi férjét. Emellett az alperes az igénybe vett jogi eszközök ellenére sem tudott a neki megítélt lakrész birtokába lépni. A felperes a saját felróható magatartásával jogokat és előnyöket nem szerezhet. Az összegszerűség megállapításánál figyelembe vette, hogy a lakás használatbavételi díja 24 000 Ft lenne, viszont a peres felek a lakásért nem fizettek, az alperest bírói ítélet a kisebbik szoba használatára jogosította fel s mindezek mérlegelése alapján kötelezte a felperest 10 000 Ft kárpótlás megfizetésére. Végül utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy az alperes a második házasságának megkötésével jogszabálynál fogva bérlőtárs lett az sz.-i lakásban, ugyancsak bérlőtárs a felperes férje is a perbeli lakásban.
A másodfokú ítéletnek ama rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás, amely szerint a bíróság a felperest 10 000 Ft kárpótlás fizetésére kötelezte, megalapozott.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 100. §-ának (1) bekezdése alapján annak a házastársnak ítélhető meg kárpótlás, akit a bíróság a lakás elhagyására kötelezett [R. 99. § (2) bek.]. A jelen esetben a bíróság a házasság felbontása során a peres felek egyikét sem kötelezte a közös lakás elhagyására, hanem annak megosztott használatát rendelte el. Ilyen előzmények után, ha a volt házastársak egyike – személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel – utóbb önként elhagyja a volt közös lakást, úgy – külön megállapodás hiányában – kárpótlásra nem tarthat igényt. A lakásban visszamaradt bérlőtárs az eltávozott bérlőtárs e jogviszonyának megszüntetését kárpótlás fizetése nélkül eredményesen igényelheti (R. 101. §).
A másodfokú ítélet indokolása szerint is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a lakrészt a visszatérés szándéka nélkül hagyta el. Az alperes maga sem állította azt, hogy távozása előtt olyan értelmű megállapodást kötött a felperessel, amely szerint kárpótlásra tarthat igényt. Ezért a jogerős ítélet a törvényességi óvással támadott részében jogszabálysértő.
Nem megalapozott a másodfokú bíróság ítéletének az az érvelése sem, hogy az alperest a lakás közös használatában a felperes jogellenesen akadályozta, s ez mint “többlettényállás” indokolja “kárpótlás” megítélését. Az alperesnek ugyanis megvolt a lehetősége arra, hogy a rendelkezésre álló jogi eszközök igénybevételével – kikényszerítse a felperessel szemben a lakrész birtokba bocsátását. A lakrész használatának jogellenes megakadályozása egyébként sem “kárpótlás” fizetése iránti, hanem kártérítési igény érvényesítésének (Ptk. 339. §) alapjául szolgálhatott volna, ilyen követelést azonban az alperes a jelen perben nem érvényesített.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletnek a felperest 10 000 Ft kárpótlás fizetésére kötelező és a másodfokú eljárási költség viselésére vonatkozó részét hatályon kívül helyezte [Pp. 274. § (3) bek.]. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 039/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás