PK BH 1977/385.
PK BH 1977/385.
1977.09.01.
Olyan esetben, amikor a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló határozatot újabb jogerős határozat hatályon kívül helyezte, nemperes eljárásban lehetőség van a tartozatlanul fizetett (levont vagy letétbe helyezett) összegek visszafizetésének követelésére [1955. évi 21. tvr. (Vht.) 43. § (1) bek., 212. §].
A felperes korábban keresetet indított az alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása és az eredeti állapot visszaállítása iránt.
A másodfokú bíróság jogerősen kötelezte az alperest, hogy harminc nap alatt fizessen meg a felperesnek 15 000 Ft-ot, valamint 1200 Ft első és másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú ítélet meghozatala után az elsőfokú bíróság 1975. július 29-én végrehajtási lapot állított ki és ezt követőleg a végrehajtási eljárás foganatosítására került sor.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke azonban a jogerős ítélet ellen törvényességi óvást emelt és az alperes ellen folyamatban levő végrehajtási eljárást is felfüggesztette.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta, egyidejűleg a felperest 400 Ft fellebbezési költség megfizetésére kötelezte.
A pernyertes alperes ilyen előzmények után kérelmet terjesztett elő az ellene vezetett végrehajtás megszüntetése iránt és kérte, hogy a bíróság a felperest kötelezze a végrehajtási eljárás során behajtott összeg visszafizetésére. Kérte továbbá a felperes ellen végrehajtási lap kiállítását is az első és másodfokú eljárási költség (1200 Ft + 400 Ft) behajtása végett.
Az elsőfokú bíróság a törvényességi határozattal hatályon kívül helyezett másodfokú ítélet alapján az alperes ellen elrendelt végrehajtást megszüntette [Vht. 41. § (1) bek.], egyben a felperest “az eddig végrehajtott összeg” és 500 Ft végrehajtási költségnek az alperes részére való visszafizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezésében kérte a végzés “hatálytalanítását”, továbbá a visszafizetési kötelezettség alóli mentesítését. Arra hivatkozott, hogy annak idején jogszerűen és jóhiszeműen kérte az alperes ellen a végrehajtást. Állította, hogy a hozzá befolyt összegeket felélte és nincs anyagi lehetősége azok visszafizetésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben és akként változtatta meg, hogy felperesnek a végrehajtás során addig befolyt összegek visszafizetésére kötelezését mellőzte. Egyebekben az első fokú végzést helybenhagyta, a fellebbezési költségről pedig úgy rendelkezett, hogy a saját költségüket a felek maguk viselik.
A másodfokú végzés indokolásának lényege szerint a Vht. 43. §-ának (1) bekezdése alapján a végrehajtást kérő kötelezhető ugyan a végrehajtás során hozzá befolyt összeg visszafizetésére, a jelen esetben azonban ez az összeg az iratok alapján pontosan nem állapítható meg, enélkül pedig az első fokú végzés végrehajthatatlan volna. Ezért a megyei bíróság az első fokú végzésnek ezt a rendelkezését mellőzte. Utalt arra, hogy ha a felperes önként nem téríti vissza a hozzá befolyt összeget, az alperes követelését a felperessel szemben a jogalapnélküli gazdagodás szabályai szerint külön perben érvényesítheti.
A mindkét fokú végzés ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A Vht. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, ha az adós közokirattal bizonyítja, hogy a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte vagy megváltoztatta, a végrehajtási lapot kiállító bíróság az adós kérelmére végzéssel kötelezheti a végrehajtást kérőt, hogy – teljesen, illetőleg részben – térítse vissza az adósnak a végrehajtás során kapott összeget (vagyontárgyat), valamint a végrehajtási eljárási költséget.
Az adott esetben az idézett jogszabályban írt feltételek fennállanak, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan szüntette meg az alperes ellen a végrehajtást és kötelezte a felperest a végrehajtási eljárás során “az eddig végrehajtott összeg” visszafizetésére.
A másodfokú bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja és idevonatkozó döntése tehát téves. Nem fogadható el a döntésének az az indoka, hogy a végrehajtás során a felperes által kapott pontos összeg az iratok alapján nem állapítható meg.
A Vht. 212. §-a módot ad arra, hogy a felpereshez a végrehajtás során már befolyt (esetleg a részére letétbe helyezett vagy az alperes munkáltatója által visszatartott) összegeket a bíróság megállapítsa. A jogalkotónak nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy olyan esetben, amikor a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló határozatot újabb jogerős határozat hatályon kívül helyezte, nemperes eljárás keretében is biztosítsa a tartozatlanul fizetett (levont vagy letétbe helyezett) összegek visszatérítését.
Viszont helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a térítendő összeg pontos megjelölése nélkül az első fokú végzés végrehajthatatlan. Ezért az elsőfokú bíróságnak tisztáznia kell a végrehajtási eljárás során fizetett, letétbe helyezett, illetőleg az alperes munkáltatója által esetleg visszatartott összegeket, mert csak a fenti körülmények felderítése után hozható a Vht. 43. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezéseknek megfelelő döntés.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős végzés törvénysértő és megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [Pp. 274. § (3) bek.]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 930/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás