GK BH 1977/386.
GK BH 1977/386.
1977.09.01.
Ha a felek között a szállítási szerződés – a lényeges kellékek valamelyikének hiánya miatt – nem jött létre, egyéb feltételek mellett a szerződéskötés elmaradása miatt kártérítési igény keletkezhet [Ptk. 6. §].
A felperes a járásbírósághoz benyújtott keresetében előadta, hogy az alperes megrendelt tőle 3650 m3 különböző minőségű kevert betont 2 341 000 Ft értékben, de csak 377 m3-t vett át, így a szerződés 3273 m3 kevert betonra meghiúsult. A keresetében 167 912 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal azonban, hogy amennyiben a bíróság megállapítása szerint a felek között szerződés nem jött létre, úgy az alperes ezt az összeget kártérítés címén köteles megfizetni.
A járásbíróság az alperest a kereset szerinti kötbérben marasztalta. Megállapította, hogy a felek között 3650 m3 kevert betonra szállítási szerződés jött létre, az alperes a szerződést megszegte, ezért kimentés hiányában a követelt kötbért köteles megfizetni.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a megyei bíróság az első fokú eljárásban megállapított tényállást azzal a kiegészítéssel fogadta el, hogy a felek között szóbeli megállapodás alapján jött létre szállítási szerződés attól függetlenül, hogy utóbb az alperes megrendelést küldött a felperesnek, amelyre az választ nem adott. A szóban létrejött szerződés tartalmát ráutaló magatartások is megerősítették, mert a felperesnek a megrendelésben foglalt ütemezés szerinti szállításait az alperes elfogadta, a számláiban érvényesített árakat pedig kifogás nélkül megfizette. Ezek alapján megállapítható volt, hogy a felek a szállítási szerződés valamennyi lényeges feltételében egyetértettek. Így az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes szerződést szegett és megalapozottan kötelezte őt a kötbér megfizetésére.
Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben rendelkezésre álló adatok nem nyújtanak kellő alapot az alperesnek kötbérben való marasztalására. Az írásbeli megrendelés, amelyet a felperes válasz nélkül. hagyott, három különböző minőségű kevert betonra vonatkozik, összesen 3250 m3 mennyiségben. A további 400 m3 ugyancsak más minőségű kevert betonra nézve a megrendelés csak igényközlésnek minősíthető megjegyzést tartalmaz. Az említett megrendelést megelőző szóbeli tárgyalásokra vonatkozóan pedig a tanúvallomások egybehangzó részleteiből csak az állapítható meg, hogy akkor az alperes 1000–1500 m3 betonra tartott igényt a felperes pedig havi 100–140 m3 beton szállítását helyezte kilátásba, vagyis eszerint akkor még nem került sor a szállítandó mennyiség és a szállítási határidő meghatározására, de az ellenértékben való megegyezésre sem. Arra sincsen adat a perben, hogy a le nem szállított betonmennyiségre ráutaló magatartással keletkezett volna szállítási szerződés a felek között. A szóbeli tárgyalást és a megrendelés átvételét követően ugyanis a felperes nyilatkozatot nem tett, és a felek részéről a szállítandó mennyiség és a szállítási határidő megállapítására alkalmas magatartás sem volt észlelhető. A kevert beton árát a szerződő felek megegyezéssel maguk alakíthatják ki. A felperes az alperes által átvett 377 m3 mennyiségen belül csak kétféle minőségű kevert betont szállított. Abból tehát, hogy ezeknek a leszámlázott ellenértékét az alperes elfogadta és kifizette, nem lehet értelemszerűen arra a megállapításra jutni, hogy a felek a harmadik fajta beton árában is megegyeztek.
Minthogy tehát – az eddigi adatok szerint – a felek részéről a 377 m3-en felüli mennyiségre nézve a szerződés említett lényeges kellékeinek egyikében sem történt egyező akaratnyilvánítás, a szállítási szerződést az átadás-átvétellel és fizetéssel megvalósult ráutaló magatartások alapján is csak a ténylegesen leszállított 377 m3 betonmennyiség erejéig lehetett létrejöttnek minősíteni. Ilyen körülmények között pedig az eljárt bíróságok megalapozatlanul állapították meg az alperes kötbérfelelősségét és marasztalták őt kötbérben.
A bíróságok viszont – a fentiektől eltérő álláspontjuk folytán – nem vizsgálták a felperes másodlagosan előterjesztett kártérítési követelésének jogalapját és összegszerűségét. A felperes e követelését arra az esetre terjesztette elő, ha a perben a szállítási szerződés létrejötte nem volna megállapítható. A Ptk. 6. §-a ugyanis ilyen esetben módot nyújt a kártérítésre annak a jóhiszemű félnek a javára, akit a másik fél szándékos magatartása alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt károsodás érte. A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes átvételi készségében bízva a megrendelt betonmennyiség leszállítása érdekében különböző beszerzéseket eszközölt és az alperesnek az átvételtől való elzárkózása folytan meg nem térült költségei merülnek fel. A kötbérkövetelés alaptalansága esetén tehát vizsgálni kell azt, hogy a felperes alapos okkal, jóhiszeműen és az alperes szándékos magatartása folytán költekezett-e az átvétel reményében, és hogy ezzel összefüggésben ténylegesen milyen összegű kára keletkezett.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a járásbíróság első fokú ítéletére is kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. G. törv. III. 31 162/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás