GK BH 1977/387.
GK BH 1977/387.
1977.09.01.
Azt a megállapodást, amelyben a szállító vagy a vállalkozó olyan termék, illetve olyan munkaeredmény szolgáltatására vállal kötelezettséget, amelynek létrehozásához nála műszaki fejlesztési tevékenység előzetes elvégzése szükséges, egymagában ezért nem lehet kutatási-fejlesztési szerződésnek minősíteni [1/1968. (I. 11.) OMFB sz. r.-tel közzétett kutatási-fejlesztési alapfeltételek 2. § (1) bek., mell. I., II., III. fej.; 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 42. § (3) bek.].
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel kötött szerződés nem vállalkozási, hanem az 1/1968. (I. 11.) OMFB sz. rendeletben meghatározott kutatási-fejlesztési szerződés. Álláspontja szerint a szerződésben helytelenül tüntették fel, hogy arra a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet az irányadó, a szerződés ugyanis kutatási-fejlesztési szerződés, mert annak tárgya 2 db olyan kísérleti berendezés elkészítése, amelyet eddig még nem gyártott. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a szerződésből egyértelműen megállapítható, hogy a legyártandó két berendezés nem olyan, amely előzetes kutatási-fejlesztési tevékenységet igényel.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az az állandó bírósági gyakorlat szolgálhat kiindulási alapul, hogy a szerződéseket nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell minősíteni. A felek a szerződésüket vállalkozási szerződésnek minősítették. Ez az elnevezés megfelel a szóban forgó szerződés tartalmának is. A szerződő felek ugyanis a szerződésben meghatározták mindazokat az érvényességi kellékeket, amelyek a vállalkozási szerződésnek fogalmi elemei. A szerződésben meghatározott 2 db nagyfrekvenciás generátor nem olyan termék, amelynek kialakítására, kikísérletezésére csak most, e szerződés alapján kerül sor. E generátorok belföldön és külföldön egyaránt ismert berendezések, bár kétségtelenül egyedi gyártásúak, de a vállalkozási szerződés tárgya éppen ilyen egyedi termék létrehozása. A felek szerződésének vállalkozási típusát nem érinti az a körülmény, hogy a felperes jogelődje licencvásárlás gondolatával foglalkozott, valamint hogy az alperesnél e generátorok egyébként kutatási tevékenység folytatása során kerülnének felhasználásra.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság ítéletének alapjában véve helytálló indokolását azzal kell kiegészíteni: téves az a kereseti kérelem szerinti alternatíva, hogy a perbeli szerződés vagy vállalkozási szerződés vagy pedig kutatási-fejlesztési szerződés. Ez utóbbiak ugyanis egyaránt lehetnek vállalkozási típusúak vagy megbízási típusúak, illetőleg más típusúak is. Erre a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 42. §-ának (3) bekezdése is utal, de ez következik a szocialista szervezetek között kutatási-fejlesztési tevékenységre létrejövő szerződések általános feltételeinek közzétételéről szóló 1/1968. (I. 11.) OMFB sz. rendelet 2. §-ának (1) bekezdéséből, illetőleg mellékletének a differenciált szerződéseket szabályozó I–III. fejezeteiből.
A per tárgyául szolgáló szerződés tartalma alapján az állapítható meg, hogy az az említett melléklet II. fejezetében szabályozott, kutatási-fejlesztési eredmények bevezetésére és megvalósítására irányuló vállalkozási szerződésnek sem tekinthető. Az e fejezetben írt szabályok ugyanis a kis- és nagyüzemi kísérleti tevékenységre, prototípusra vagy mintakészülék előállítására, 0-széria legyártására és minden olyan tevékenységre létrejött szerződésekre vonatkoznak, amelyek kutatási-fejlesztési eredmények gyakorlati megvalósításának előkészítésére irányulnak. A felek szerződése azonban nem kísérleti tevékenységre irányul, és a szolgáltatandó két berendezést a felek prototípusként vagy 0-szériaként nem jelölték meg. Következésképpen a kísérleti tevékenység, a prototípus vagy 0-széria gyártása még abban az esetben is kívül esik a szerződés körén, ha a szerződésben vállalt szolgáltatás teljesítéséhez ezeknek vagy egy részüknek elvégzése, illetőleg elkészítése a szerződés teljesítésének műszakilag szükséges feltétele volna. Egyébként a vállalkozó kockázatviselésének körébe tartozik az, hogy olyan termék gyártásának vállalása esetén, amelyet korábban még nem gyártott, a műszaki fejlesztésnek a tervfeladat kitűzésétől a prototípus és 0-széria legyártásán keresztül a gyártástechnológia részletes kidolgozásáig terjedő hagyományos fázisaira eső tevékenységet milyen mértékig végzi el. Ezzel összhangban nincs akadálya annak, hogy a felek szállítási vagy egyedi gyártású termék esetén vállalkozási szerződést kössenek már akkor, amikor az adott termékre vonatkozó műszaki fejlesztési tevékenységet a szállító vagy vállalkozó vállalat még el sem végezte. E tevékenység az ilyen szerződés köréből nyilvánvalóan kiesik s a teljesítésnek kizárólag a kötelezettre tartozó műszaki előfeltétele. Nyilvánvaló, hogy e körülmény az ilyen szerződés minősítésénél is közömbös.
A felperes az első fokú eljárás során csak azzal kapcsolatban kérte a szakértő kirendelését, hogy a szóban forgó berendezéseket nem képes legyártani. Ennek szakértői bizonyítás útján való tisztázására a kereseti kérelem elbírálásához nem volt szükség. A felperes tehát alaptalanul sérelmezte erre vonatkozó indítványának mellőzését. De nincs szükség szakértői bizonyításra a fellebbezésben megjelölt abból az okból sem, hogy a szerződés szóhasználata, kifejezése nem döntő jelentőségű annak típusa meghatározásánál. A Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Ehhez pedig az adott esetben szakértői véleményre nincs szükség, különösen ahhoz, hogy a szerződés milyen típusú szerződés fogalmi elemeit meríti ki. Ez ugyanis kifejezetten jogkérdés.
Téves a felperesnek az az álláspontja is, hogy a szerződés mellékleteiből a kereseti kérelmének megfelelő megállapítás következik. A szerződés A. melléklete a két berendezés műszaki leírását, illetőleg az azokkal kapcsolatos alapvető műszaki követelményeket tartalmazza, s csupán a szolgáltatás tárgyának meghatározását jelenti. A B. melléklet az átadás-átvétel szabályait tartalmazza, melyek között a felperes állításával éppen ellentétes következtetésre alapot adó előírások vannak. Így pl. lehetőség van az üzemszerű körülmények közötti átvételre, valamint az is kikötés, hogy a vállalkozót csak az eredményes mérések befejezése után illeti meg a vállalkozói díj. A C. melléklet a garancia részletes szabályozását tartalmazza, mely önmagában is cáfolja a felperesnek a minősítéssel kapcsolatos érvelését.
Téves végül a felperesnek az az érvelése is, hogy az alperes felhasználási célja – az a körülmény, hogy a berendezésekre az alperes által végzendő kutatási-fejlesztési tevékenységhez van szükség – determinálja a perbeli szerződés típusát. Ez azt jelentené, hogy az alperes tevékenységéhez szükséges és a kereskedelmi forgalomban beszerzett legegyszerűbb tömegcikkre vonatkozó adásvételi szerződést sem ennek, hanem kutatás-fejlesztési szerződésnek kellene tekinteni. Nem az első fokú ítéletben kifejtett, hanem a felperes álláspontja tartalmaz logikai ellentmondást.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – indokolásának fenti kiegészítése mellett – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 521/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás