GK BH 1977/389.
GK BH 1977/389.
1977.09.01.
Vetőmag hibája miatt a szavatossági igény bejelentése a kártérítési igény elévülését is félbeszakítja. Ha a vetésterületnek a vetőmag-termesztésből való kizárása nemcsak a vetőmag, hanem az elvetés során elkövetett mulasztás miatt is történt, kármegosztásnak van helye [58/1968. (MÉM. É. 31.) sz. ut.-sal közzétett vetőmag-szállítási alapfeltételek 28/b., 29. pont; Ptk. 340. §].
A felek között 1972. augusztus 30-án létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján az alperes szaporítás céljára – a beavatkozó által termelt – 90 q nemesített ősziárpa-vetőmagot szállított a felperesnek. Ez utóbbi a vetőmagot 50 hektáron elvetette.
Az Országos Vetőmagfelügyelőség (OVEF) megyei felügyelősége megállapította, hogy a vetés kétsoros fertőzöttség és porüszög miatt nemesített vetőmag előállítása céljára alkalmatlan, ezért a vetésterületet a vetőmag termelésből kizárta.
A felperes a hibás teljesítésre alapított, összegszerűségében utóbb módosított keresetében az alperest kártérítés címén 192 173 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni. Szerinte a szóban levő vetésterületnek a termelésből történő kizárása és az ezzel kapcsolatban felmerült kára kizárólag az alperes szerződésszegésével, porüszögös vetőmag szállításával áll okozati összefüggésben. Az alperes a hibásteljesítést, teljesítése és a kár közötti okozati összefüggést, a kifogásolt vetőmag azonosságát egyaránt vitatta és jogvesztéssel is védekezett.
A perben első fokon eljárt városi bíróság szakértőt rendelt ki, majd a szakvélemény alapján hozott ítéletében megállapította, hogy a felperes kellő időben előterjesztett kereseti követelése alapos és az alperest a módosított kereset szerint marasztalta. Döntését az alperes hibás teljesítésére alapította.
Az ítélet ellen az alperes és a beavatkozó fellebbezett.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú, kiegészített ítéletet megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a perben nem bizonyította a szóban levő vetőmag azonosságát, és így az alperes szerződésszegését nem lehetett megállapítani. Önmagában ugyanis az a körülmény, hogy a beavatkozó által fémzároltatott minta is porüszöggel volt fertőzve, még nem bizonyítja a felperes részéről elvetett vetőmag azonosságát.
Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az OVEF megyei felügyelőségének fentebb már említett szemlejegyzőkönyve kellőképpen bizonyítja, hogy a felperes a beavatkozó által termesztett vetőmagot használta fel.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a perbeli vetőmag azonossága bizonyítottságának hiánya címén a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a kereset kellő időben történt előterjesztését és az alperes hibás teljesítését.
A felperes a szavatossági igényét a vetőmagokra az 58/1968. (MÉM. É. 31.) MÉM sz. utasítással közzétett szerződési alapfeltételek (a továbbiakban: Alapfeltételek) 28/b pontjában meghatározott határidőn belül, 1973. június 26-án bejelentette. Ezzel a kártérítési követelésének az Alapfeltételek 29. pontja szerint kezdődő elévülését is félbeszakította. Ettől az időponttól számított hat hónapon belül pedig a keresetlevelét a bírósághoz benyújtotta.
A hibás teljesítés tényét az OVEF Fajtamegállapító Telepének a szakvéleményhez csatolt vizsgálati bizonyítványa igazolja. Eszerint az Alapfeltételek 33. pontjában foglaltaknak megfelelően a fémzároláskor a fémzároló által vett és pecsételt minta alapján a fémzárolást közvetlenül követő termelési idényben az OFEV által végzett szabadföldi fajtaellenőrző kitermesztés eredménye az volt, hogy a 16 m2 területű parcellán 36 db porüszkös kalászt találtak. A szakvélemény szerint ez magas fokú fertőzöttséget jelent.
A vizsgálati bizonyítványból és a szakvéleményből az is kitűnik, hogy az ellenőrző kitermesztésnél kétsoros őszi árpát nem találtak.
A fentiek szerint tehát az alperes terhére szerződésszegés csak abban a vonatkozásban bizonyított, hogy porüszöggel fertőzött vetőmagot szállított. Ebből következőleg a kétsoros fertőzöttség következményeit a felperesnek kell viselnie.
Az OVEF-nek a már többször említett szemlejegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a felperes vetésterületét két okból, mégpedig kétsoros fertőzöttség és porüszög miatt minősítették vetőmag termesztésére alkalmatlannak. A szakértő szerint pedig a vetésterületnek a termelésből történő kizárását az idegen fajta, valamint a porüszögtartalom külön-külön is megalapozza.
A fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság indokolatlanul marasztalta az alperest a felperesnél felmerült kár teljes megtérítésére. Nemcsak az alperes szerződésszegése volt ugyanis az okozója annak, hogy a vetésterületet a vetőmagtermesztésből kizárták, hanem ennek ugyanúgy okozója volt a felperes terhére eső kétsoros fertőzöttség is. Eszerint a kár felmerültében a felperes is közrehatott és ezért a Ptk. 340. §-a értelmében annak egy részét neki kell viselnie. Az ügy körülményeinek értékelésével a felperes közrehatásának aránya 50%-os mértékben határozható meg, és ennek megfelelően az alperes a nem vitás összegű kárnak csak a fele részét köteles megtéríteni.
A fentiek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig az előbbi említett kármegosztás alkalmazásával változtatta meg. (Legf. Bír. G. törv. III. 32 518/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás