MK BH 1977/39.
MK BH 1977/39.
1977.01.01.
I. A fegyelmi elbocsátás következtében állásától felfüggesztett dolgozó részére a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése, végrehajtásának felfüggesztése vagy megváltoztatása folytán kifizetett átlagkereset nem minősül tévesen kifizetett munkabérnek, és azt a munkáltató az elévülési időn belül követelheti vissza, ha utóbb hozott jogerős határozat az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatot a hatályában fenntartotta [1967. évi II. törvény (Mt.) 5. §; 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (Mt. V.) 68. § (1) bek., 91. § (1) bek., 92. § (1)–(2) bek.].
II. A munkaügyi bíróságnak a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül kell helyeznie és a döntőbizottságot új eljárásra és érdemi határozat hozatalára kell utasítania, ha a döntőbizottság a hatáskörének hiányát tévesen állapította meg és emiatt szüntette meg az eljárást [Pp. 357. §].
A felperest az alperes 1974. augusztus 28-án elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta, amelynek végrehajtását a munkaügyi bíróság az 1974. október 25-én hozott ítéletével egyévi próbaidőre felfüggesztette.
A munkaügyi bíróság ítéletének meghozatalát követően az alperes kifizette a felperesnek az 1974. szeptember 1-jétől október 26-ig terjedő időre eső átlagkeresetét – 5925 Ft-ot –, amely idő alatt a felperes a kötelező felfüggesztés miatt munkát nem végzett és ezért a munkabérét visszatartották.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán 1975. május 16-án hozott határozatával a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperesnek a fegyelmi határozat megváltoztatása iránt indított keresetét elutasította.
Az alperes a felperest 1975. július 1-jéig foglalkoztatta, majd a munkaviszonya megszűnésekor MIL-lapot állított ki a részére, amelyre a felfüggesztés idejére kifizetett 5925 Ft-ot tartozásként rávezette.
A felperes az intézkedés ellen panasszal élt és a tartozásának törlését kérte arra hivatkozva, hogy a munkabért jóhiszeműen vette fel. A munkaügyi döntőbizottság határozatával az eljárást hatáskör hiánya miatt megszüntette, mert álláspontja szerint a kifizetett összeg visszakövetelése a törvényességi határozattal függ össze.
A felperes a visszafizetés alóli mentesítése érdekében keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperest a tartozás megfizetése alól mentesítette. Az ítélet indokolása szerint az alperes a kifizetett összeget az Mt. V. 68. §-ának (1) bekezdése értelmében 60 napon belül követelhette volna vissza, mert a felperes jóhiszeműen járt el. Megjegyezte a munkaügyi bíróság azt is, hogy a munkaügyi döntőbizottság tévesen állapította meg a hatáskörének hiányát.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 357. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaügyi bíróság a megtámadott határozatot teljes egészében hatályon kívül helyezi és a döntőbizottságot (szolgálati felettest) végzéssel új eljárásra utasítja, ha nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy a döntés meghozatalában kizárt személy vett részt. Ha a döntőbizottság (szolgálati felettes) hatáskörét túllépve járt el, vagy hatáskörének hiányát jogszabálysértéssel állapította meg, a határozatot a munkaügyi bíróság ebben a részében helyezi hatályon kívül. Ha az említett esetek nem állanak fenn, a munkaügyi bíróság nem utasíthatja új eljárásra a döntőbizottságot (szolgálati felettest), hanem érdemben dönt és a megtámadott határozatot (intézkedést) egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg a keresetet elutasítja. [Pp. 357. § (2) bek.)
Az előzőekben részletezett rendelkezésekből következik, hogy ha a munkaügyi döntőbizottság a jogszabályok téves értelmezése folytán állapította meg hatáskörének hiányát és szüntette meg az eljárást, a munkaügyi bíróságnak a döntőbizottság keresettel megtámadott határozatát hatályon kívül kell helyeznie és az eljárt döntőbizottságot új eljárásra és érdemi határozat hozatalára kell utasítania. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha – miután észlelte, hogy a döntőbizottság a hatáskörének hiányát tévesen állapította meg – a keresettel megtámadott határozatot hatályon kívül helyezve az eljárt munkaügyi döntőbizottságot új eljárásra utasította volna.
A munkaügyi bíróság ítélete az anyagi jogszabályok megsértése miatt is törvénysértő.
Az Mt. V. 91. §-ának (1) bekezdése értelmében az elbocsátás fegyelmi büntetéssel együtt jár a dolgozó állásától való felfüggesztése, amely az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat jogerőre emelkedéséig tart. Ennek idejére az Mt. V. 92. §-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozó teljes átlagkeresetét vissza kell tartani, és annak kifizetésére a (2) bekezdés értelmében csak akkor kerülhet sor, ha az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatot a munkaügyi vitát eldöntő szerv jogerős határozatával hatályon kívül helyezte, a végrehajtását felfüggesztette vagy pedig az elbocsátás helyett más fegyelmi büntetést szabott ki.
Az előzőekből következik, hogy miután a munkaügyi bíróság a korábbi ítéletében az elbocsátás fegyelmi büntetés végrehajtását felfüggesztette, az alperes jogszabály kötelező rendelkezése alapján köteles volt a felperes részére kifizetni a felfüggesztés idejére visszatartott átlagkeresetét. Az ekként kifizetett, átlagkereset tehát nem tévesen kifizetett munkabér volt, és így annak visszakövetelése esetén nem lehet alkalmazni az Mt. V. 68. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint a dolgozó a tévesen kifizetett munkabér visszafizetésére a kifizetéstől számított harminc, illetőleg a kollektív szerződésben meghatározott esetekben hatvan napon túl csak akkor kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudott, vagy a téves kifizetést maga idézte elő. A felfüggesztés idejére eső átlagkereset kifizetése olyan kifizetés volt, amely utóbb a jogalapját elvesztette, és ezért köteles azt a felperes visszafizetni. Az ilyen követelés pedig az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hároméves elévülési időn belül érvényesíthető, és így törvénysértően mentesítette a munkaügyi bíróság a felperest a szóban levő tartozása megfizetésének kötelezettsége alól. (Legf Bír. M. törv. I. 10 033/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás