GK BH 1977/391.
GK BH 1977/391.
1977.09.01.
A belföldi szállító csak abban az esetben felel a külkereskedelmi szerződésben előírt, a szokásostól eltérő vizsgálati módszerrel megállapított minőségért, ha az ilyen vizsgálati eljárás alkalmazását a belföldi szerződésben vagy annak módosításában kikötötték [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 21. § (1) bek.; Ptk. 342. § (1) bek.; Pp. 389. § (1) bek.].
A felperes megbízó szerződést kötött a III. r. alperes bizományossal, amely szerint a beavatkozó részére lucernaliszt és pellet szállítását vállalja. A szerződés szerint a III. r. alperes az abban meghatározott 10 000 q pellet és 5000 q lucernaliszt-granulátum szállítására 1974. május 1-je és 1975. április 30-a közötti időszakban – a beavatkozó rendelkezése szerint – szállítási rendelkezést küld a felperesnek, ez pedig a diszpozíciók alapján az árut vasúti kocsikba rakja és a fuvarozásra történt feladás napján postán elküldi a III. r. alperesnek az áru beltartalmi minőségét igazoló laboratóriumi bizonyítvány két példányát. A szerződés azt is tartalmazta, hogy a felperes az áru minőségéért mindaddig felel, amíg a beavatkozó felelőssége a külföldi vevővel szemben fennáll.
A felperes a beavatkozóval kötött szerződés teljesítése céljából bizományosként az I. r. alperes megbízóval, az I. r. alperes pedig a felperessel kötött szerződés teljesítése céljából a II. r. alperessel mint megbízóval kötött bizományi szerződést 5000 q lucernaliszt-granulátum szállítására. Az I. r. alperes és a felperes között a szerződés a felperes és a III. r. alperes megállapodásának előbb megjelölt részével azonos tartalommal jött létre.
A II. r. alperes a beavatkozó közvetett szállítási rendelkezése alapján Baja vasútállomáson 6 vagon lucernalisztet rakott be, amelyből a “MERT” Minőségellenőrző RT (a továbbiakban: MERT) a vagonba rakás közben folyamatosan mintákat vett, azokat szabvány szerint átlagolta és a beavatkozó rendelkezésének megfelelően egy átlagolt mintát beltartalmi vizsgálat elvégzése céljából a megjelölt külföldi laboratóriumba küldött el. A külföldi laboratóriumban elvégzett vizsgálat eredménye szerint a lucernaliszt karoténtartalma nem volt megfelelő, ezért a beavatkozó a külföldi vevőnek árengedményt adott. A vételárat a felek korábban már elszámolták, ezért a felperes a III. r. alperesnek a beavatkozó által a külföldi vevőnek megtérített és a III. r. alperestől beszedett vételár-különbözetet visszafizette. Az I. r. alperes a felperesnek, a II. r. alperes pedig az I. r. alperesnek az árengedmény címén követelt összeget peren kívül nem volt hajlandó visszafizetni, ezért a felperes az I. r. alperes ellen 92 221 Ft és a késedelmi kamat iránt keresetet indított. Az I. r. alperes – marasztalása esetére – a II. r. alperes ellen indított keresetet, a felperes pedig utóbb keresetét kiterjesztette a III. r. alperesre és az I. r. alperes elleni keresetének elutasítása esetén az ő marasztalását kérte.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a felperes, a II. r. alperest pedig az I. r. alperes javára 92 221 Ft és kamata megfizetésére kötelezte, a III. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a MERT a II. r. alperes által Baja vasútállomáson feladott 6 vagon, valamint a perben részt nem vett mezőgazdasági termelőszövetkezet által Mohács vasútállomáson berakott 4 vagon lucernalisztből külön-külön mintát vett. A külföldi minőségvizsgáló intézet az általa kiállított bizonylatban a II. r. alperes és a perben részt nem vett mezőgazdasági termelőszövetkezet által szállított lucernalisztből vett átlagolt minták átlagolt vizsgálati eredményét tüntette fel. A perben nem álló mezőgazdasági termelőszövetkezet elismerte, hogy hibásan teljesített, ezért a terhére eső árengedmény összegét peren kívül visszafizette. A külföldi laboratóriumban megvizsgált átlagminta nagyobb része a II. r. alperes lucernalisztjéből származott, a II. r. alperes hibás teljesítése tehát feltétlenül megállapítható volt. A II. r. alperes felelőssége szempontjából közömbös: tudott-e arról, hogy a beavatkozó a külföldi laboratóriumban a fentebb ismertetett módon átlagolt minta vizsgálati eredménye szerint és annak alapján felelős a külföldi vevővel szemben, mert a II. r. alperes mint megbízó az I. r. alperes bizományossal a szerződés megkötésekor a felelőssége feltételeiről kellően nem tájékozódott.
A Legfelsőbb Bíróság a II. r. alperes fellebbezése alapján az első fokú ítéletet megváltoztatva, a felperes keresetét elutasította. A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helytelen következtetéssel jutott arra a megállapításra, hogy a II. r. alperes bizonyítottan hibásan teljesített. A II. r. alperes által szállított lucernagranulátum hibás voltát ugyanis a laboratóriumi vizsgálat eredménye kellőképpen nem alapozta meg. A külföldi minőségvizsgáló intézet a MERT által 10 vagonból vett és később átlagolt minta alapján végezte el a vizsgálatot, ennek eredménye viszont csak azt igazolta, hogy a 10 vagon lucernaliszt átlagminősége nem volt megfelelő, ebből azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy minden egyes vagonszállítmány és így a I. r. alperes által szállított 6 vagon lucernaliszt is feltétlenül hibás volt. A minták összekeverése folytán ugyanis bizonyíthatatlanná vált, hogy melyik szállító áruja rontotta le az átlagminőséget. A felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a II. r. alperes az I. r. alperes útján a szerződésben kikötött minőségi feltételeknek meg nem felelő lucernagranulátumot szállított, ennek bizonyítására a fentebb ismertetett külföldi laboratóriumi vizsgálati bizonyítvány nem alkalmas. A fentiek értelmében alaptalan a felperesnek a vele jogviszonyban álló I. r. alperessel szemben érvényesített követelése is. Az I. és a II. r. alperes felelőssége hiányának megállapítása folytán a Pp. 389. §-ának (3) bekezdésében foglalt jogszabály alapján szóba jöhet a III. r. alperes marasztalása, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet e vonatkozásban is felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperesnek a III. r. alperes ellen indított keresetét helytállóan, de téves indokolással utasította el. A felperes ugyanis a keresetében meghatározott összeget a III. r. alperesnek peren kívül átutalta, ezáltal elismerte a hibás teljesítésre alapított vételár-különbözet iránti követelés jogosságát. A Ptk. 242. §-ának (1) bekezdése értelmében tartozás elismerése esetén az elismerőt terheli annak a bizonyítása, hogy tartozás nem áll fenn. A felperes az esetben követelhetné vissza a III. r. alperesnek kifizetett összeget, ha bizonyítani tudná, hogy a II. r. alperes közreműködésével átadott termék hibátlan volt. Ez azonban a minőség szállítónkénti megállapításának hiányában ugyanúgy nem bizonyítható, mint az I. és a II. r. alperesek hibás teljesítése, ezért a felperesnek a III. r. alperes ellen indított keresetét ezen az alapon kellett volna elutasítani.
Az első és a másodfokú ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes megbízó és a III. r. alperes bizományos, az I. r. alperes megbízó és a felperes bizományos, továbbá a II. r. alperes megbízó és az I. r. alperes bizományos között létrejött szerződések szerint a megbízó a vagonba rakott küldemény fuvarozásra történt feladása napján köteles volt a bizományosnak a feladott áru beltartalmi minőségét igazoló laboratóriumi bizonyítványt megküldeni. Az említett szerződésekben a lucernaliszt minőségét részletesen szabatosan meghatározták, olyan kikötés azonban ezekben a szerződésekben nincs, hogy a minőség vonatkozásában a külföldi laboratóriumi vizsgálat eredménye az irányadó, ezért a felperes és az I–II–III. r. alperesek egymás közötti viszonyában a belföldi feladóállomáson vagonba rakott lucernaliszt minőségét a megbízó által a fuvarozásra feladás napján a bizományos részére postára adott és az áru beltartalmi minőségét igazoló laboratóriumi bizonyítvány adatai tanúsítják. A per anyagából mindössze az állapítható meg, hogy a fentebb megjelölt szerződések tartalmának megfelelően a MERT a II. r. alperes által szállított lucernalisztből mintát vett, olyan adat viszont nem áll rendelkezésre, hogy a megbízó a fuvarozásra történt feladás napján elküldte a bizományosnak a beltartalmi minőséget igazoló bizonyítványt. Az első- és a másodfokú bíróság erre a hibás teljesítés, valamint az ezzel kapcsolatos felelősség szempontjából lényeges körülményre vonatkozólag nem folytatott bizonyítást. A külföldi laboratóriumban a II. r. alperes és a perben nem álló mezőgazdasági termelőszövetkezet lucernalisztjéből vett átlagolt minták vizsgálati eredménye nem alkalmas a II. r. alperes hibás teljesítésének a megállapítására. E vonatkozásban a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a külföldi laboratóriumban a már ismertetett módon végzett vizsgálat eredménye alapján nem bizonyított, hogy a II. r. alperes által szállított lucernaliszt is hibás volt. Ez viszont azt is jelenti, hogy ez a vizsgálati bizonyítvány – amelynek alapján a felperes a III. r. alperesnek a vételár egy részét visszatérítette a felperes szerződésszegése megállapításának az alapja sem lehet. Ennek a bizonyítványnak – mint bizonyítéknak – a másodfokú bíróság által a fentiek szerinti értékeléséből az is következik, hogy ha a felperes a III. r. alperes elleni keresetének a Ptk. 242. §-ának (1) bekezdése alapján való elbírálása esetén a tartozás fenn nem állása bizonyítottnak tekinthető, ezen okirat alapján a felperesnek – és az I. és II. r. alpereseknek – sem keletkezett fizetési kötelezettsége.
Ezek szerint tehát a felperes olyan vételárat fizetett vissza a III. r. alperesnek, amelyre a külföldi laboratóriumi bizonyítvány alapján nem lett volna köteles, és így, ha a fizetése tartozáselismerésnek minősült, bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a III. r. alperessel szemben tartozása nem állt fenn, ennek folytán a kifizetett összeget a III. r. alperestől jogosan követelte vissza. A felperes III. r. alperes elleni keresetének tehát helyt kellett volna adni.
A felperes az első fokú eljárásban benyújtott 6. sorszámú előkészítő iratában arról tett említést, hogy a III. r. alperes tájékoztatta a külkereskedelmi szerződésről, annak feltételeiről és a minőségi kifogásról, ennek idejét és körülményeit azonban nem részletezte. Az első- és másodfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a III. r. alperes a felperest a külkereskedelmi szerződés feltételeiről mikor és milyen vonatkozásban tájékoztatta [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 21. § (1) bek.]. Ha ugyanis a felperes a III. r. alperestől még a szállítás előtt tudomást szerzett arról, hogy a lucernaliszt minőségére nézve a külföldi laboratórium vizsgálati eredménye az irányadó, amely a beavatkozó rendelkezése szerint több belföldi termelő egy szállítmányként külföldre fuvarozott lucernalisztjéből vett átlagolt minta felhasználásával készül és az eredményt is az így egy szállítmányként kezelt termékre vetítik, akkor – amennyiben a felperes a minőség ily módon való megállapítását elfogadta – az vele szemben is irányadó és így a III. r. alperestől a neki árengedményként fizetett összeget nem követelheti vissza. Abban az esetben pedig, ha a felperes a minőség vele közölt vizsgálati módját elfogadva, az I. r. alperessel kötött szerződését ennek megfelelően módosította, az eszerint hibásnak minősülő teljesítésért a felperessel szemben az I. r. alperes köteles helytállni. A most megjelölt körülmények vizsgálata nélkül az egyes felek felelőssége a hibás teljesítésért nem bírálható el.
A fenti okok miatt a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az első és a másodfokú ítéleteket a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a megadott irányelvek szerint új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Eln. Tan. G. törv. 30 815/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás