GK BH 1977/392.
GK BH 1977/392.
1977.09.01.
A kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv felvétele a küldemény sérülése miatt keletkezett igény érvényesítését jelenti (Ptk. 504. § (1) bek.; 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 40. § (5) bek., 42. § a) pont].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 9870 Ft vételár visszafizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az 1976. augusztus 8-án szállított 34 rekesz síküvegből 48 db a rendeltetési állomásra törötten érkezett. Az alperes az ellentmondásában arra hivatkozott, hogy a felperes az árut a MÁV-tól kifogás nélkül átvette és még azon a napon el is szállította, a teljesítés helye a rendeltetési állomás volt, az átvétellel tehát a kárveszély a felperesre szállt át. Jegyzőkönyvet egyébként is csak a kiszolgáltatást követő 10-ik napon – 1976. augusztus 18-án – vettek fel.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Ptk. 504. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. Az indokolás szerint a felperes az igényét a fuvarozóval szemben az átvételtől számított 3 napon belül köteles lett volna érvényesíteni, ennek elmulasztása jogvesztéssel jár.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
Az alperes szállítási szerződés alapján fuvaroztatott síküveget a felperesnek, ezért a jogviszonyukra a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) az irányadó. Az R. 40. §-a szerint az alperesnek a szerződést a rendeltetési állomáson ép üvegek átadásával kellett teljesítenie és a szerződésszerű teljesítésért szavatossági felelősséggel tartozik. A szavatossági felelősség feltétlen, ezért a kiszolgáltatáskor már törött vagy repedt üvegek ellenértékét a felperes az R. 40. §-ának (5) bekezdésében meghatározott elállási joga, illetve az R. 42. §-ának a) pontja alapján az alperestől jogszerűen követelheti vissza.
Az alperes védekezése tartalmilag kártérítési beszámítási kifogásnak minősül, mert állítása szerint a felperes átvevő a fuvarozóval szemben az igényét a Ptk. 504. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidőn belül nem érvényesítette, illetve elmulasztotta a fuvarozóval szembeni igényérvényesítéshez szükséges bizonyítékok beszerzését és ezek alperesnek való átadását. Az alperes kifogása nem megalapozott. A bírói gyakorlat szerint az átvevő címzett a felszólamlási eljárással kapcsolatos mulasztásért nem felelős, ha a felszólamlás egyébként is eredménytelen lett volna (BH 1976. évi 2. szám 76. sorsz.). A gazdaságos, de az árut a fuvarozás alatt a sérülés ellen nem megfelelően védő csomagolásból eredő kárért a szállító (feladó) felelős (BH 1974. évi 4. szám 172. sorsz.). Tényként volt megállapítható, hogy a MÁV az adott esetben kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvet vett fel, ez viszont bizonyítja, hogy a kiszolgáltatáskor a küldemény már sérült, 48 db üvegtábla törött, illetve repedt volt. A felperes tehát bizonyította, hogy az átadáskor a szállítmány hibás volt. Meg kell jegyezni, hogy a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv felvételének időpontja közömbös, mert ez a jegyzőkönyv a fuvarozóval szemben teljes értékű bizonyítéknak minősül a szállítmány átadáskori állapotára vonatkozóan. Ebből egyébként az is következik, hogy kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv felvétele esetén jogvesztés [Ptk. 504. § (1) bek.] nem következhet be, mert a kiszolgáltatás nem tekinthető kifogás nélkülinek.
Az adott esetben az is megállapítható volt, hogy sem az átvevő felperes, sem a feladó alperes a MÁV-val szemben sikerrel nem érvényesíthetett volna igényt, mert a csomagolás nem volt alkalmas arra, hogy a fuvarozással együtt járó hatások ellenére a termék épségét megóvja; a jegyzőkönyv tartalma szerint nem volt minden rekesz dőlés ellen biztosítva, az üvegtáblák több helyen érintkeztek a rekeszekkel stb. Ezért viszont az alperes feladó a felelős, kárát tehát a MÁV-val szemben sikerrel nem érvényesíthette. Egyébként arra tekintettel, hogy a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv szerint a kiszolgáltatás nem minősíthető kifogás nélkülinek, a jogvesztés nem következett be, tehát az alperesnek – a felperes által rendelkezésére bocsátott bizonyítékok alapján – az elévülési időn belül a MÁV-val szembeni felszólamlás, illetve ennek eredménytelensége esetén a keresetindítás lehetősége rendelkezésére áll.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hozott olyan határozatot, hogy a felperes követelését jogvesztés folytán nem érvényesítheti, a keresetet tévesen utasította el, ezért azt a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest – az általa összegszerűségében nem vitatott – vételár visszafizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. ·30 155/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás