GK BH 1977/395.
GK BH 1977/395.
1977.09.01.
Nemzetközi vasúti fuvarozásra átadott küldemény visszairányítása esetén abban az esetben sem alkalmazhatók a belföldi fuvarozásra vonatkozó szabályok, ha a küldemény az ország határát még nem lépte át és a visszairányításra belföldi fuvarlevél-nyomtatványt használtak fel [114 058/1966. I /8. E. (Kk. 25.) sz. Díjszabási Hirdetménnyel közzétett Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló megállapodás (SZMGSZ) 1. cikk, 2. cikk 1. §, 7. cikk 5. §, 6. §; 19. cikk 1. §, 2. §, 29. cikk 1. §, 30. cikk 1–3. §, 35. cikk].
A felperes keresetében 22 122 Ft kártérítésre és 13 733 Ft fuvardíj-visszatérítésre kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy 1975. július 17-én egy vasúti kocsiban 45 hordóban bort adott fel külföldi rendeltetéssel. A hordók szivárgása miatt a küldeményt a határállomásról vissza kellett irányítani a feladási állomásra. Kára, valamint a fuvardíj visszatérítésére vonatkozó igénye ezen alapszik.
Az alperes elévülés miatt a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes keresetét a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló Megállapodásban (SZMGSZ) meghatározott kilenc hónapos elévülési időn túl nyújtotta be a bírósághoz.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Ebben vitatta, hogy a perbeli küldeményre az SZMGSZ-t alkalmazni lehetne, mivel az alperes belföldi fuvarlevéllel küldte vissza a feladási állomásra a küldeményt, továbbá mert a küldemény az ország határát nem lépte át. Belföldi fuvarozás esetében pedig a VÁSZ az irányadó, amelynek rendelkezései szerint az elévülés nem kilenc hónap, hanem egy év. Ezen belül pedig az igényét érvényesítette.
A fellebbezés nem alapos.
Az SZMGSZ 1. cikke sorolja fel azokat az országokat, amelyek részesei ennek az Egyezménynek. Köztük szerepel a Magyar Népköztársaság és a címzett külföldi állam is.
Az SZMGSZ 2. cikkének 1. §-a szerint az 1. cikkben megnevezett országok közötti árufuvarozás e megállapodás feltételei szerint történik, és az mind a vasútra, mind a feladóra, mind az átvevőre egyformán kötelező.
Az SZMGSZ 7. cikkének 5. §-a szerint a fuvarozási szerződést megkötöttnek kell tekinteni, mihelyt a feladási állomás az árut fuvarlevéllel együtt átvette, a 6. §-a szerint pedig a lebélyegzett fuvarlevél a fuvarozási szerződés megkötését bizonyítja.
Az SZMGSZ 19. cikkének 1. §-a szerint mind a feladó, mind az átvevő megváltoztathatja a fuvarozási szerződést. A 2. § pedig kimondja, hogy a fuvarozási szerződést a feladó – többek között – akként változtathatja meg, hogy kéri az árunak a feladási állomásón történő visszaadását.
Az iratok között levő fuvarlevél tanúsága szerint a küldeményt Magyarországon adták fel külföldi rendeltetési állomásra. Ebből következik, hogy az SZMGSZ 1. cikke és 2. cikkének 1. §-a szerint e fuvarozásra az SZMGSZ szabályai az irányadók, továbbá hogy az SZMGSZ szerinti fuvarozási szerződés a 7. cikk 5. és 6. §-a szerint ténylegesen létre is jött.
Az SZMGSZ 19. cikkének 1. és 2. §-ai szerint a feladónak jogában állt a fuvarozási szerződést megváltoztatni, ennek keretén belül a küldeményt a feladási állomásra visszarendelni. Mivel e kérdést az SZMGSZ megfelelően és kellő részletességgel szabályozza, ezért a visszairányításra nézve is az SZMGSZ szabályai az irányadók.
Az SZMGSZ 30. cikkének l. §-a szerint a fuvarozási szerződésen alapuló igényt érvényesíteni és keresetet indítani a vasút ellen kilenc hónapi határidőn belül lehet, a 2. § pedig kimondja, hogy a kilenc hónapos elévülési határidő – többek között – az áru kiszolgáltatásának napjától kezdődik. A küldeményt az alperes 1975. július 30-án szolgáltatta ki (pontosabban vissza) a feladónak. A felperes viszont keresetét 1976. július 27-én, tehát kilenc hónap után nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz.
Az SZMGSZ 29. cikkének l. §-a szerint a vasút ellen kereset csak előzetes felszólamlás után indítható.
A 30. cikk 3. §-a értelmében a felszólamlás az elévülési időt szünetelteti. Az elévülési idő azonban folytatódik azzal a nappal, amelyben a vasút a felszólamlás teljes vagy részleges elutasítását az igényjogosulttal közölte, vagy pedig ha a felszólamlásra nem ad választ, de annak benyújtásától számítva 180 nap eltelt.
A felperes felszólamlását 1976. július 1-jén nyújtotta be az alpereshez tehát a kiszolgáltatáshoz viszonyítva szintén kilenc hónapon, azaz az elévülési határidőn túl. Így a felszólamlás az elévülés szünetelését nem váltotta ki.
Nem fogadható el a felperesnek az az álláspontja sem, hogy a fuvarozásra a belföldi jog, tehát a VÁSZ szabályai volnának alkalmazandók annak következtében, hogy a küldemény nem lépte át az országhatárt, továbbá mert a határállomásról belföldi fuvarlevél kiállításával küldték azt vissza a feladási állomásra.
Az SZMGSZ 35. cikke csak akkor engedi meg a belföldi jog alkalmazását, ha az SZMGSZ a szükséges rendelkezést nem tartalmazza. Az előzőekből pedig kitűnt, hogy a feladástól a fuvarozási szerződés megváltoztatásáig, majd a küldeménynek a feladási állomáson történt kiszolgáltatásáig az SZMGSZ-ben minden fuvarozási cselekményre nézve van rendelkezés, tehát nincs lehetőség a belföldi jog szabályainak figyelembevételére.
Az SZMGSZ 7. cikkének 5. és 6. §-a szerint a fuvarozási szerződés létrejött, sőt tekintettel a feladási és a rendeltetési állomás földrajzi helyzetére, az SZMGSZ 1. és 2. cikke értelmében kötelezően a fuvarozási szabályzat alapján jött létre. Ilyen körülmények mellett nincs jelentősége annak, hogy az alperes a határállomástól a feladási állomásra történő visszafuvarozásra belföldi fuvarlevél-nyomtatványt is felhasznált, mert ez a tény nem hozhatott létre belföldi fuvarozási szerződést. A belföldi fuvarokmány ilyenformán csak árut kísérő irat, amelynek nem volt és nem lehetett más rendeltetése, mint az, hogy az SZMGSZ szerinti visszafuvarozás technikai (vontatási) lebonyolítását elősegítse.
Végül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a VÁSZ-nak az elévülésre és az elévülés szünetelésére vonatkozó szabályai sem kerülhetnek alkalmazásra, mert e kérdések felől is tartalmaz rendelkezéseket az SZMGSZ.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 429/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás