MK BH 1977/400.
MK BH 1977/400.
1977.09.01.
A dolgozó munkakörének betöltéséhez szükséges képesítés megszerzésére adott halasztás visszavonása nem szolgálhat alapul a munkaviszony megszüntetésére, ha az engedély visszavonása – az eset körülményeire tekintettel – joggal való visszaélésnek minősül [1967. évi II. törvény (Mt.) 2. §].
A felperes 1974. július 8-tól üzemcsoport-vezetőként állott munkaviszonyban az alperessel. A munkaköre betöltéséhez szükséges képesítés megszerzésére a felügyeleti szervtől 1980. december 31-ig felmentést kapott.
A felperes 1975 májusában a vállalat igazgatójától G. A. felmentését kérte munkaköréhez nem méltó magatartása miatt. Ezt követően az alperes – 1975. július 1-jén – alkalmatlanság címén felmondta a felperes munkaviszonyát. A felmondást a munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította és az alperest kötelezte, hogy a felperest eredeti munkakörébe helyezze vissza.
A periratok között megtalálható az alperes vállalat igazgatójának a vállalati munkaügyi döntőbizottság részére írt feljegyzése, amelyben a következőket rögzíti “... a panaszos bejelentését kivizsgáltuk, melynek eredményeként nem igazolódott be teljes mértékben a G. elvtárssal kapcsolatos bejelentés. A vállalat vezetőségének döntenie kellett, hogy melyikük mellett teszi le a voksot, azaz a továbbiakban ilyen összeférhetetlenség mellett melyikük maradjon”.
A bírósági ítélet kézhezvétele után az alperes írásban közölte a felperessel, hogy mivel munkakörét időközben arra alkalmas személlyel már betöltötte, továbbá mert a felmondásban leírtakat a bírósági ítélettől függetlenül továbbra is fenntartja, írásbeli értesítéséig a munkahelyén ne jelenjen meg.
Ezt követően az alperes mégis foglalkoztatta a felperest, de nem az eredeti munkakörében. Amikor ezért a felperes panasszal fordult a megyei tanács kereskedelmi osztályához, az osztályvezető a válaszában arról tájékoztatta, hogy az ügyet kivizsgáltatta és megállapította, hogy a vállalat nem tagadta meg a bíróság ítéletének végrehajtását, hanem az adott vállalati helyzetben biztosított jogával élt.
Az alperes a munkaviszonyt 1976. február 6-án ismét felmondta. A felmondást a munkaügyi bíróság ezúttal is hatályon kívül helyezte és kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében foglalkoztassa.
Az alperesi vállalat igazgatója azonban – mit sem törődve azzal, hogy törvénysértő intézkedése saját felelősségre vonását is maga után vonhatja – a bírósági ítélet ellenére sem foglalkoztatta a felperest eredeti munkakörében.
1976. április 20-án az alperes a munkaviszonyt ismét felmondta arra hivatkozással, hogy a felügyeleti szerv a szakképesítés megszerzésére vonatkozó engedélyt 1976. január 22-én visszavonta.
Az alperesnek ez ellen az újabb intézkedése ellen a felperes panasszal fordult a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz és kérte a felmondás hatálytalanítását.
A döntőbizottság a panaszt elutasította, ezért a felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. Keresetében a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, munkaviszonya helyreállítását, valamint eredeti munkakörébe történő visszahelyezését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a felek között létrejött munkaszerződés érvényességi kelléke az volt, hogy az alperes felügyeleti szerve a szakképesítés megszerzéséhez halasztást engedélyezzen. Mivel az alkalmazáskor adott engedélyt a felügyeleti szerv 1976. január 22-én visszavonta, az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a munkaszerződést felmondással megszüntette.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében az Mt.-ben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A joggal való visszaélés tilos. Kimondja azt is a jogszabály, hogy aki jogával visszaélt, az ezért alkalmazott felelősségre vonáson felül viselni tartozik a visszaélés elhárításának következményeit is.
Az adott esetben a per adatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a munkáltatói jogait jogellenesen gyakorolta, tehát visszaélt jogaival, amikor azért kívánt mindenképpen megszabadulni a felperestől, mert az alkotmányos jogával élve, olyan bejelentést tett, amelynek célja a munkafegyelem megszilárdítása, a munkahelyi légkör javítása volt.
A felmondási jog lehetősége nem szolgálhat eszközül arra, hogy a helytálló kritikát gyakorló dolgozó munka nélkül maradjon. Márpedig az alperes maga is elismerte a döntőbizottsághoz írt feljegyzésében, hogy a felperes részéről tett bejelentés “részben” megalapozott, mégis a bejelentőnek mondta fel a munkaviszonyát ahelyett, hogy a bejelentés alapos kivizsgálása után a fegyelmezetlen dolgozóval szemben járt volna el.
A joggal való visszaélés tényét támasztja alá az az alperesi magatartás is, hogy fél év alatt háromszor mondta fel a felperes munkaviszonyát és annak ellenére, hogy az első két felmondást a bíróság hatálytalanította nem volt hajlandó a felperest eredeti munkakörében foglalkoztatni, bár erre a bírósági ítéletek kötelezték.
A per anyagából az is kitűnik, hogy az alperes vállalat igazgatójának jogsértő törekvését, a joggal való visszaélést az alperes felügyeleti szerve is támogatta, mert bár tudomása volt az alperesnek a felperessel szemben tett intézkedéseiről, végül is a törvénytelen eljárás “törvényesítése” céljából visszavonta a felperes részére a képesítés megszerzésére adott, 1980. december 31-ig érvényes engedélyt. A visszavonás indokolása egyben alátámasztja azt a törekvést is, hogy a felügyeleti szerv segíteni kívánta a törvénytelen intézkedések eredményeként kialakult helyzet mielőbbi – az alperes kívánságának megfelelő – lezárását. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az a körülmény, amely szerint a felperes a jogi egyetem első évfolyamát eredményesen elvégezte, nem zárja ki azt, hogy az engedélyezett határidőig – 1980. december 11-ig – megszerezze, a munkaköréhez szükséges képesítést is. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 416/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás