MK BH 1977/401.
MK BH 1977/401.
1977.09.01.
I. A csökkent munkaképességű dolgozókra vonatkozó felmondási tilalom szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a dolgozó egészségromlása összefüggésben van-e a vállalatnál végzett munkájával [1/1967. (XI. 22.) MüM–EüM–PM sz. r. 1. §, 10. §].
II. A munkaügyi bíróság perújítási kérelem tárgyában hozott határozata ellen abban az esetben lehet fellebbezni, ha az alapeljárásban hozott határozat ellen fellebbezésnek volt helye [Pp. 358. §; MKT 1/1973. sz.].
A felperes 1975. január 17-től fűtő és karbantartó munkakörben dolgozott az alperes áruháza területén határozatlan időre szóló alkalmazásban. Az alperes igazgatóságának elnöke az 1976. január 19-én kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése alapján felmondta. Minthogy a munkaviszony egy évnél rövidebb idő óta állott fenn, a felperes pedig indokolást sem kért, ezért a felmondás az Mt. 26. §-a (2) bekezdésének megfelelően indokolást nem tartalmazott. A felperes a felmondás miatt panaszt emelt a munkaügyi döntőbizottságnál, majd az azt elutasító határozat ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a munkaügyi döntőbizottsági határozat megváltoztatására és a felmondás hatályon kívül helyezésére irányult.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a felmondás közlésekor nem állott az Mt. V. 26. §-ának b) pontjában írt felmondási tilalom hatálya alatt, és minthogy a felmondás indokolását a felperes a munkaügyi vita, majd a munkaügyi per folyamán sem kérte, az alperessel egy évnél rövidebb időn át fennállott munkaviszonyának felmondással való megszüntetése nem volt jogellenes.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete·ellen az ügyész perújítási kérelmet terjesztett elő. A perújításnak a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megszabott okául arra hivatkozott, hogy a munkaügyi bíróság sem a felperes csökkent munkaképességére utaló orvosi véleményt, sem a munkaképességének 50%-os mértékű csökkenését megállapító társadalombiztosítási eljárás anyagát az alapeljárása során nem bírálta el. Márpedig e bizonyítékok – elbírálásuk esetén – a módosított és kiegészített 1/1967. (XI. 22.) MüM–EüM–PM sz. együttes rendelet 10. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott felmondási tilalomra figyelemmel a felperesre kedvezőbb határozatot eredményezhettek volna.
A munkaügyi bíróság ítéletével a perújítási kérelemmel megtámadott ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolásként megállapította, hogy az 1/1967. (XI. 22.) MüM–EüM–PM sz. együttes rendelet 10. §-ának (1) bekezdése a) pontjában meghatározott felmondási tilalom azért nem érvényesülhet a csökkent munkaképességű felperes esetében, mert a felperes nem az alperessel fennállott munkaviszonya keretében felmerült okból vált a teljes értékű munka végzésére alkalmatlanná. Márpedig a felhívott együttes rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében ez a felmondási tilalom csupán az adott munkaviszonyból eredő ok folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés miatt teljes értékű munkavégzésre alkalmatlanná vált dolgozó esetében érvényesül.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1/1967. (XI. 22.) MüM–EüM–PM sz. együttes rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja sem tartalmaz olyan tényállási elemet, amely szerint e szabály hatálya csak az adott munkaviszonyban felmerült okból bekövetkezett munkaképesség-csökkenés miatt teljes értékű munka végzésére alkalmatlanná vált dolgozóra terjed ki. Következésképpen e szabályozás hatályának a munkaügyi bíróság által alkalmazott megszorító értelmezése nyilvánvalóan jogszabályt sért.
Téves jogi álláspontja folytán a munkaügyi bíróság nem tisztázta, hogy a felperes a fűtő és karbantartó munkakörében milyen feladatok ellátására volt köteles, továbbá hogy e feladatok teljes értékű elvégzésére egészségi állapotának romlásából eredő munkaképesség-csökkenése miatt a felmondás közlésének időpontjában alkalmas volt-e. Fel kell tárni a tényállást arra vonatkozóan is, hogy a felperes bármely okból eredő munkaképesség-csökkenésének mértéke a felmondás közlésének időpontjában az 50%-ot elérte-e.
Ha a lefolytatandó orvos szakértői bizonyítás eredményeként az lenne megállapítható, hogy a felperes az egészségi állapotának bármely okból bekövetkezett romlásból eredő, 50%-ot elérő mértékű munkaképesség-csökkenése folytán a felmondás közlésekor alkalmatlan volt az alperesnél betöltött fűtői és karbantartói munkakörébe tartozó feladatok teljes mértékű ellátására, fel kell derítenie a tényállást – a már említett együttes rendelet 10. §-a (2) bekezdésének alapulvételével – abban a körben is, hogy a felmondási tilalom alóli felmentés ott megnevezett valamely oka fennáll-e.
A perújítási kérelem megengedhetősége tárgyában hozott végzésében a munkaügyi bíróság tévesen tájékoztatta a feleket akként, hogy e végzés ellen fellebbezésnek van helye, mert a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma Tanácselnöki Értekezletének 1/1973. számú állásfoglalása értelmében, ebben az újított perben – mert annak tárgya nem azonos a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt perek egyikével sem – hozott végzések ellen sincs helye fellebbezésnek. (Legf. Bír. M I. törv. II. 10 430/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás