MK BH 1977/404.
MK BH 1977/404.
1977.09.01.
Az élelmiszer-ipari ágazatba tartozó vállalatok és ezek társulásai, valamint a más ágazatba tartozó vállalatok az illetményadó-mentes élelmiszer-ipari tevékenységükkel összefüggő juttatások után 22% társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni [17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 214. §, 218. §; 38/1975. (XI. 15.) PM sz. r. mell.].
Az alperes fizetési meghagyást bocsátott ki a közös vállalat formájában működő felperes ellen, mert megállapította, hogy a felperes az 1976. február hónapról kiállított összesítő elszámolásában 32 640 Ft-tal kevesebb járulékot mutatott ki. Az eltérés oka az volt, hogy a felperes 17%-os kulccsal számolva mutatta ki a járulékot, az alperes álláspontja pedig az volt, hogy 22%-os kulcsot kellett volna alkalmazni.
A felperes a fizetési meghagyás ellen keresettel fordult a járásbírósághoz és kérte annak hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy a közös vállalat kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó nagyüzem, és így a 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendeletnek (R.) a 31/1975. (XI. 15.) MT sz. rendelet 2. §-ával megállapított 214. §-a (4) bekezdése értelmében 17%-os kulcs alkalmazásával köteles járulékot fizetni. Statisztikai szempontból is a “szövetkezeti társulások” mezőgazdasági ágazati kategóriába sorolták be.
Az alperes a keresetlevélre adott észrevételeiben azt az álláspontját fejtette ki, hogy közös vállalkozásra járulékfizetés szempontjából az R. 214. §-ának (1) bekezdése irányadó, és ekként a felperes a bérköltséget terhelő bármilyen címen adott juttatás 22%-át köteles társadalombiztosítási járulék címén fizetni.
A járásbíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokaiban utalt arra, hogy a felperes feldolgozói tevékenységet is folytat. Erre a körülményre figyelemmel az volt az álláspontja, hogy a felperes 22% járulékot tartozik fizetni, és így a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránti keresete alaptalan.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és a kereseti kérelmét fenntartva kérte annak megváltoztatását. A fellebbezésében kifejtett álláspontja szerint, minthogy kizárólag általános mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, járulék lerovás szempontjából a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel azonosan kell elbírálni és így az R. 216. §-a értelmében 17% járulékot köteles fizetni.
Az alperes a fellebbezésre adott észrevételeiben – korábbi álláspontjától eltérően – arra utalt, hogy a felperest az élelmiszer-ipari ágazatba tartozó vállalatnak kell tekinteni és ekként 22%-os kulcs alkalmazásával köteles járulékot fizetni.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az 1970. évi 19. számú tvr. alapján alapított közös vállalat amely – a per eddig rendelkezésre álló adatai szerint – egy mezőgazdasági termelőszövetkezet és a D.-i Pincegazdaság társulása folytán jött létre.
A 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendeletnek (R.) a 31/1975. (XI. 15.) MT sz. rendelet 2. §-ával megállapított 214. §-a (1) bekezdése szerint – egyebek között – a közös vállalatok is a bérköltséget (béralapot) terhelő bármilyen címen adott pénzbeni és természetbeni, továbbá a SZOT által meghatározott egyéb juttatás 22%-ának, az illetményadó alapjául nem szolgáló, illetőleg az illetményadó-mentes juttatás 15%-ának megfelelő összeget kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni. Az R. módosított 218. §-ának a) pontja szerint pedig az illetményadó alapjául nem szolgáló, illetőleg az illetményadó-mentes juttatások 22%-át kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni az élelmiszer-ipari ágazatba tartozó vállalatok, ezek társulásai, továbbá más ágazatba tartozó vállalatok az illetményadó-mentes élelmiszeripari tevékenységükkel összefüggő juttatások után.
A jogszabály idézett rendelkezéseire figyelemmel a perben vitás kérdés eldöntésénél elsősorban annak van jelentősége, hogy a felperes vállalat milyen tevékenységet folytat. E körülményre vonatkozóan a felek a perben ellentétes előadásokat tettek: a felperes azt állította, hogy a közös vállalat kizárólag mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik, az alperes pedig úgy nyilatkozott, hogy a felperes az élelmiszer-ipari ágazatba tartozó boripari tevékenységet folytat. A tevékenységi kör tisztázása után a bíróságoknak a továbbiakban abban a kérdésben kellett volna állást foglalniuk, hogy a felperes olyan vállalatnak minősül-e, illetve olyan tevékenységet folytat-e, amely mentes az illetményadó alól. Az illetményadó fizetési kötelezettséget a 38/1975. (XI. 15.) PM sz. rendelet szabályozza, az adó alóli mentesség eseteit e rendelet melléklete tartalmazza.
Az eljárt bíróságok azonban nem derítették fel a tényállást arra vonatkozóan, hogy a felperes közös vállalat milyen tevékenységet folytat és nem foglaltak el álláspontot abban a kérdésben, hogy az alperes fizetési meghagyásában alapul vett juttatások illetményadó-köteles vagy illetményadó-mentes juttatások voltak-e. Úgyszintén nem tisztázták azt sem, hogy e juttatásokat a felperes – függetlenül az ágazati besorolásától – élelmiszer-ipari, vagy pedig más jellegű tevékenységgel összefüggésben fizette ki.
Csak az előzőekben részletezett kérdések megfelelő tisztázása után lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a fizetési meghagyás alapjául szolgáló juttatások után a felperes milyen mértékű kulcs alkalmazásával köteles járulékot fizetni, és hogy erre figyelemmel megalapozott-e az alperes fizetési meghagyása, amely 22%-os mértékű kulcs alkalmazásával írta elő a járulék különbözetet a felperes terhére. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 413/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás