MK BH 1977/406.
MK BH 1977/406.
1977.09.01.
Ipari szövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazottjával szemben hozott kártérítésre kötelező közgyűlési határozat ellen közvetlenül a munkaügyi bírósághoz lehet keresettel fordulni [Pp. 349. §; 1971. évi III. tv. 86. §, 87. §, 89. §; 1971. évi 32. sz. tvr. 36. §., 45. §; 40/1971. (XI. 30.) Korm. sz. r. 9. §, 44. §].*
A felperes az alperesnél munkaviszonyban állott és főkönyvelői munkakört töltött be. 1973. február 8-án az alperes vezetősége a felperes munkaviszonyát 18 heti felmondási idővel 1973. június 14-i hatállyal megszüntette. Az alperes közgyűlése az 1976. március 27-én hozott határozatával arra kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 5250 Ft kártérítést.
A határozat arra is utalt, hogy ellene 30 napon belül keresetet lehet benyújtani a munkaügyi bírósághoz. A határozat indokolása szerint a felperes 1972 decemberében megsértette munkaköri kötelezettségét oly módon, hogy a nyereségadó előleget nem utalta át az adóhatóság számlájára és emiatt az alperesnek 128 000 Ft összegű adópótlékot kellett fizetnie. Ezért a felperest felelősség terheli, mert 1972 decemberében az alperes 400 000–800 000 Ft-ot kitevő összeggel rendelkezett naponta az egyszámláján, tehát a felperes az átutalásról intézkedhetett volna.
A felperes az alperes közgyűlésének határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a kártérítési határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette és az ügy iratait az alperes szövetkezeti döntőbizottságához áttenni rendelte azzal az indokolással, hogy a közgyűlés tévesen tájékoztatta a felperest a jogorvoslat lehetőségéről. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint ugyanis a munkaügyi bírósági eljárást kártérítési ügyben szövetkezeti döntőbizottsági eljárásnak kell megelőznie.
A munkaügyi bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. sz. tvr. 36. §-ának (2) bekezdése értelmében a magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazottat a kár megtérítésére a közgyűlés kötelezi.
A felperes főkönyvelő volt és ezért kártérítési ügyében a közgyűlésnek kellett határoznia. A felperes ugyanis mint főkönyvelő magasabb vezetői munkakört töltött be, figyelemmel az 1971. évi 32. sz. tvr. végrehajtásáról szóló 40/1971. (XI. 30.) Korm. sz. rendelet 9. §-ában foglaltakra.
A most említett kormányrendelet 44. §-ának (2) bekezdése pedig előírja, hogy a magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazott munkaügyi vitájában első fokon a közgyűlés dönt.
Ez utóbbi rendelkezés az adott esetre nyilvánvalóan nem alkalmazható, miután a felperest a közgyűlés kötelezte a kár megtérítésére. E kártérítési határozat ellen kezdeményezett munkaügyi vitában tehát a közgyűlés jogorvoslati fórumként nem dönthet.
Viszont sem a tvr., sem a végrehajtására kiadott kormányrendelet nem tartalmaz konkrét szabályozást az adott esetben követendő jogorvoslati útról.
Az 1971. évi 32. sz. tvr. 45. §-a szerint azonban az e tvr.-ben nem szabályozott kérdésekben a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az 1971. évi III. tv. 86. §-ának (2) bekezdése szerint a tag által a szövetkezetnek okozott kár megtérítésére kötelező határozat ellen a szövetkezeti döntőbizottsághoz lehet fellebbezni, kivéve, ha a határozatot a közgyűlés hozta. A tv. 87. §-a pedig kimondja, hogy a közgyűlés által fegyelmi és kártérítési ügyben hozott határozat ellen a közléstől számított 30 napon belül keresettel lehet a bírósághoz fordulni.
A tv. 89. §-a szerint a tagsági vitákat eldöntő szövetkezeti szervek hatáskörére és eljárására vonatkozó szabályokat – ha az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó jogszabályok eltérően nem rendelkeznek – a szövetkezeti alkalmazottak munkaügyi vitáira is alkalmazni kell..
Miután az ipari szövetkezetekre vonatkozó tvr. és kormányrendelet nem tartalmaz eltérő szabályozást a törvény 86–87. §-ában foglalt rendelkezésekhez képest, a felperes kártérítési vitája tekintetében is a törvény 87. §-ában foglalt rendelkezés az irányadó, amely szerint a felperes a közgyűlés által kártérítési ügyében hozott határozat ellen a közléstől számított 30 napon belül keresettel fordulhat a bírósághoz.
A bíróságon jelen esetben a munkaügyi bíróságot kell érteni. Ez a Pp. 349. §-ának (2) bekezdéséből következik. A most említett rendelkezés értelmében ugyanis a közgyűlés határozata ellen – munkaügyi vita esetén – a munkaügyi bírósághoz lehet keresettel fordulni.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor végzésével a pert megszüntette, és az ügy iratait érdemi döntés végett az alperes szövetkezeti döntőbizottságához tette át. A felperesnek az alperes közgyűlési határozata ellen benyújtott keresetlevelét, illetőleg az abban foglalt kereseti követelés teljesíthetőségét a munkaügyi bíróságnak kell érdemben elbírálnia. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 324/1976. sz.)
*
Az 1977. évi 7. sz. tvr. 16. §-a az 1971. évi 32. sz. tvr.-nek a határozatban felhívott 36. §-a (2) bekezdését annyiban módosította, hogy a kár megtérítésére kötelező határozat meghozatala a küldöttgyűlés, illetőleg ha ilyen a szövetkezetben nem működik, a közgyűlés hatáskörébe tartozik.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás