BK BH 1977/415.
BK BH 1977/415.
1977.10.01.
A vagyonelkobzás a terheltre nézve hátrányosabb rendelkezés mint a pénzmellékbüntetés, ezért a törvényességi óvás alapján hozott határozatban vagyonelkobzás kiszabására nem kerülhet sor, ha a törvénysértő határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év már eltelt [1961. évi V. törvény (Btk.) 35. § (2) bek., 45. §, 46. § (1) és (2) bek., 55. § a) pont; Be. 287. § (3) bek., 291. § (2) bek].
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki többrendbeli vagyon elleni és egyéb bűntettekben, s ezért halmazati büntetésként 6 évi szabadságvesztésre, 500 forint pénzmellékbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte a terhelt szigorított őrizetét.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt és társai munkáltatójuk sérelmére szénlopásokat hajtottak végre. Ezt követően elhatározták, hogy külföldre szöknek és az újabb bűncselekmény elkövetéséhez szükséges pénzt a vállalathoz való betörés útján biztosították, ahonnan 85 000 forintot elvittek.
A pénzmellékbüntetés kiszabása, illetőleg a vagyonelkobzás nem alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 55. §-ának a) pontja értelmében, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követték el, vagyonelkobzást kell alkalmazni a 3 évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetén.
Az eljárt bíróságok a törvény kötelező rendelkezése ellenére elmulasztották a vagyonelkobzás kimondását.
Miután pedig az adott esetben a vagyonelkobzás alkalmazása kötelező, a Btk. 46. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel pénzmellékbüntetés nem szabható ki.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatainak a terhelttel szemben pénzmellékbüntetést kiszabó, illetve a vagyonelkobzást nem alkalmazó rendelkezései törvénysértők.
A Legfelsőbb Bíróság azonban megállapította, hogy a határozatnak a Be. 291. §-ának (2) bekezdése értelmében az érdekeltekre nincs hatálya, mert a törvényességi óvás alapján a terheltre pénzmellékbüntetés helyett vagyonelkobzás kiszabása hátrányosabb rendelkezés meghozatalát jelenti, amelyre a Be. 287. §-ának (3) bekezdése értelmében nem kerülhet sor abban az esetben ha – mint a jelen esetben is – a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől a törvényességi óvás benyújtásáig egy év már eltelt.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a Btk. 35. §-ának (2) bekezdése – ellentétben a főbüntetésekkel – a mellékbüntetéseket nem súlyuk szerinti sorrendben sorolja fel, nyilvánvaló azonban, hogy az egyes mellékbüntetések nem azonos súlyúak.
Minthogy a mellékbüntetések nem azonos súlyúak, olyan esetekben, amikor ez szükséges, vizsgálni kell a mellékbüntetések közötti súlybeli különbségeket.
A Btk. 45. §-a értelmében a pénzbüntetésnek felső határa van, a vagyonelkobzás pedig az elkövető egész vagyonára vonatkozhat. Ebből is következik, hogy a vagyonelkobzás súlyosabb, tehát hátrányosabb mellékbüntetés a pénzbüntetésnél.
A Legfelsőbb Bíróság ezért csupán megállapította a törvénysértést és kimondta, hogy a határozatnak az érdekeltekre nincs hatálya. (Legf. Bír. B. törv. II. 364/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás