BK BH 1977/416.
BK BH 1977/416.
1977.10.01.
Ha a bűncselekmény indítóoka a közösségi életbe való beilleszkedés nehézsége volt: a fiatalkorúval szemben büntetés helyett a szülői környezetet és felügyeletet biztosító nevelő intézkedést kell alkalmazni [1961. évi V. törvény (Btk.) 86. §, 87. § (1) és (2) bek., 89. §]
A járásbíróság mint a fiatalkorúak bírósága a terheltet folytatólagosan elkövetett közveszélyokozás bűntette miatt 1 évi szabadságvesztésre ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a fiatalkorú terheltet a szülei középiskolai tanulmányainak folytatása végett a középiskolai kollégiumban helyezték el. A fiatalkorú terhelt a kollégiumi életet nem tudta megszokni, ezért elhatározta, hogy a kollégiumban gyújtogatásokat követ el, amivel azt akarta elérni, hogy a szülei őt a kollégiumból kivegyék s a szülői házba visszatérhessen.
Elhatározásának megfelelően éjjel a tanulószobát, másnap pedig egy üresen álló hálótermet gyújtott fel, melynek következtében tűz keletkezett és a kollégium vagyonában 40 000 forint kárt okozott. Folytatva a gyújtogatásokat, a saját ágyneműjét, végül egy köpenyt is elégetett.
A járásbíróság az igazságügyi orvos szakértők véleménye alapján megállapította, hogy a fiatalkorú terhelt a szüleit a hasonló korú gyermekeknél jobban szereti és tiszteli, életkorát tekintve éretlen, gondolkodás módjában infantilis bár ez beszámítási képességét nem korlátozza. Cselekvéseinek akaratlagos befolyásoltsága túlzottan érzelmi és indulati vezérlésű. Alkalmazkodási képessége gyenge.
A járásbíróság ítéletének a büntetést kiszabó része ellen a fiatalkorú terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 86. §-ában lefektetett elvekből kitűnően a fiatalkorúval szemben alkalmazott nevelő intézkedés vagy büntetés célja elsősorban annak előmozdítása, hogy a fiatalkorú helyesen fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék. Ennek az elvnek következetes alkalmazásaként a Btk. 87. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fiatalkorúval szemben rendszerint nevelő intézkedést kell alkalmazni; büntetés kiszabására – a Btk. 87. §-ának (2) bekezdése szerint – akkor kerülhet sor, ha a nevelő intézkedés alkalmazása nem mutatkozik célravezetőnek.
Annak eldöntésénél, hogy a fiatalkorú terhelttel szemben nevelő intézkedést kell-e alkalmazni, vagy büntetést kell-e kiszabni, a cselekmény jellegének tárgyi súlyának a figyelembevétele mellett jelentőséget kell tulajdonítani az alanyi oldalon mutatkozó jellemzőknek, a bűnösség fokának, a cselekmény indítékának és azoknak a fiatalkorú személyében vagy körülményeiben található adottságoknak, amelyek alapján eldönthető, hogy a fiatalkorút a környezetéből ki kell-e emelni ahhoz, hogy a vele szemben alkalmazandó intézkedés (büntetés) elérje a célját.
Az adott esetben tényként állapítható meg, hogy a fiatalkorú terhelt a cselekmény elkövetése idején a 15. életévét még nem töltötte be, a büntetőjogi alannyá válás határát nem sokkal haladta meg. Az ítéleti tényállásból és a bűnügy irataiból kitűnően a fiatalkorú terheltnél a cselekmény elkövetését a teljesen kialakulatlan, éretlen személyisége, erősen érzelmi-indulati beállítottsága gyerekes gondolkodásmódja, a közösségi életbe való beilleszkedés nehézsége motiválja. Ehhez járul hozzá, hogy a per adatai szerint a fiatalkorú terhelt a családi körhöz fokozottan ragaszkodik, ami nemcsak a közösségi életbe való beilleszkedését gátolta, de egyenesen motiválta cselekményét, mert ily módon akart családi környezetébe visszakerülni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a fiatalkorú terhelttel szemben a Btk. 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán a büntetés kiszabása nem indokolt, a nevelő intézkedések közül pedig az alkalmazandó, amely a szülői környezetből nem emeli ki, ezért a fiatalkorú helyes irányú fejlődésének előmozdítása érdekében nevelő intézkedésként bírói megrovásban részesítette a terheltet. (Legf. Bír. B. törv. II. 453/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás