MK BH 1977/43.
MK BH 1977/43.
1977.01.01.
I. A munkaügyi vitákra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni akkor is, ha a munkáltató a dolgozó követelését elismerte és a dolgozó a teljesítés kikényszeríthetősége végett fordul a munkaügyi vitát eldöntő szervhez [1967. évi II. törvény (Mt.) 63. §; Pp. 357. §].
II. Pénz fizetésére vagy ingó dolog kiadására irányuló követelés nem érvényesíthető fizetési meghagyással, ha a követelés munkaviszonyból ered [1967. évi II. törvény (Mt.) 63. §; Pp. 313. §, 314. §].
A felperes 1971. április 15-től 1972. december 31-ig az autószerelő kisiparos alperes alkalmazásában állott. A felperes – munkabérének ki nem fizetése miatt – a KIOSZ Körzeti Csoportjához fordult. Az 1973. január 3-i egyeztető tárgyaláson az alperes elismerte 26 400 Ft összegű munkabértartozását és ígéretet tett annak két részletben 1973. március 31-ig történő megfizetésére.
Az alperes a tartozását 1973 nyarára 14 500 Ft-ra csökkentette, majd abból 1975 februárjában 2000 Ft-ot törlesztett. A felperes ezt követően a járásbírósághoz keresetet nyújtott be, amelyben az alperesnek az időközi kamatok figyelembevételével 13 225 Ft tőke és annak 1975. március 1-jétől járó évi 5%-os kamata megfizetésére való kötelezését kérte. A járásbíróság végzésével a keresetlevelet a városi közös munkaügyi döntőbizottsághoz tette át elbírálásra.
A városi közös munkaügyi döntőbizottság határozatával az alperest 13 225 Ft és annak 1975. március 1-jétől járó évi 5% kamatának megfizetésére kötelezte, de szociális körülményeire tekintettel hathavi részletfizetési kedvezményt engedélyezett.
A határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet, melyben a részletfizetési kedvezmény mellőzését és költségeinek megtérítését kérte.
A munkaügyi bíróság végzésével a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte, mert álláspontja szerint a peres felek között nincs munkaügyi vita. Felhívta azonban a felperest, hogy az alperes tartozáselismerése alapján fizetési meghagyás kibocsátását kérje, melynek jogerőre emelkedésével végrehajtási eljárást indíthat.
A munkaügyi bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 357. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaügyi bíróság a megtámadott határozatot teljes egészében hatályon kívül helyezi és a döntőbizottságot (szolgálati felettest) végzéssel új eljárásra utasítja, ha nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy a döntés meghozatalában kizárt személy vett részt. Ha a döntőbizottság (szolgálati felettes) a hatáskörét túllépve járt el, vagy a hatáskörének hiányát jogszabálysértéssel állapította meg, a határozatot a munkaügyi bíróság ebben a részében helyezi hatályon kívül.
A munkaügyi bíróság az előbbiekre tekintettel tehát csak akkor állapíthatja meg a munkaügyi döntőbizottság és saját hatáskörének hiányát, ha a keresettel érintett követelés nem a munkaviszonnyal kapcsolatos jogokkal és kötelezettségekkel függ össze [Mt. 63. § (1) bek.], vagy bár azzal összefügg, de a jogszabály annak érvényesítését egyéb eljárásra utalja (pl. a teljesítménykövetelménnyel kapcsolatos viták). Az Mt. 63. §-a szerinti munkaügyi vitáról van szó azonban akkor is, ha a munkáltató a dolgozó követelését elismeri, de elismerő nyilatkozatának megfelelően nem teljesít. Nem zárható ki a dolgozó igényérvényesítési joga azon az alapon, hogy a munkáltató a követelés jogalapját elismerve érdemi védekezést nem terjeszt elő. Az ellenkező okfejtés esetén a dolgozó el lenne zárva annak lehetőségétől, hogy végrehajtási eljárás megindításának alapjául szolgáló határozat meghozatalát kérje, emiatt csak a munkáltató önkéntes teljesítésére számíthatna.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor az alperes elismerő nyilatkozatára tekintettel a saját és a munkaügyi döntőbizottság hatáskörének hiányát állapította meg. Akkor járt volna el helyesen, ha dönt a felperes kereseti kérelmeiről, így a részletfizetési kedvezmény megengedhetőségéről és a felperesnek az üggyel kapcsolatban felmerült költségeiről.
Téves azonban a munkaügyi bíróságnak az a tájékoztatása is, hogy a felperes a követelését fizetési meghagyással érvényesítheti.
A Pp. 313. és 314. §-a szerint olyan pénzkövetelés érvényesíthető fizetési meghagyás útján, amelynek elbírálása per esetén a járásbíróság határkörébe tartozik. A munkaviszonnyal kapcsolatos jogokból és kötelezettségekből eredő követelések azonban nem érvényesíthetők a járásbíróság előtt, mert azok elbírálása az Mt. 63. §-ának (I) bekezdése szerint a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe tartozik, s az ilyen szerv által hozott határozat ellen lehet a munkaügyi bírósághoz fordulni. A hatásköri szabályok megkerülését jelentené, ha a felek a munkaviszonyból eredő pénz, illetve ingó dolog kiadására irányuló igényeiket fizetési meghagyással érvényesíthetnék, s ellentmondás esetén a járásbíróság bírálná el a követelést. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 029/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás