PK BH 1977/432.
PK BH 1977/432.
1977.10.01.
A vevő a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha a szerződéskötéskor tévedésben volt a gépkocsi forgalomban való részvételének időtartama és futásteljesítménye tekintetében, és e lényeges körülményekre vonatkozó tévedését az eladónak a való tényekkel ellentétes tájékoztatása eredményezte [Ptk. 210. § (1) bek., 237. § (1)–(2) bek., 368. §].
Az alperes 1973. november 22-én a MERKUR telepén vásárolta meg az előző tulajdonos által 1970. június 22-e óta használt, 100 000 km után “lenullázott”, ténylegesen 118 576 km-t futott 125. Polski Fiat személygépkocsit. A járművet két küszöbcserével, részbeni újrafényezéssel és a szükséges javításokkal levizsgáztatta. A felperes a csomagtartó befogadóképességének s a motor teljesítményének menet közbeni próbája után a gépkocsit 53 000 km-es óraállással az alperestől 1975. március 2-án 62 000 Ft-ért megvásárolta. Az alperes ez alkalommal olyan tájékoztatást adott a felperesnek, hogy a kocsi hároméves, s a járművet csak ő vezette. A felperes a vételár kifizetése után átvett forgalmi engedélyből szerzett tudomást arról, hogy a kocsi öt éve van forgalomban s korábbi használója a tanács volt. Ezért tévedésére hivatkozással kérte az alperestől az eredeti állapot helyreállítását, az alperes azonban erre nem volt hajlandó.
A felperes keresetlevelében kérte a szerződéskötés előtti állapot visszaállítását.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Tagadta, hogy a felperest tévedésbe ejtette. Állította, hogy a felperessel közölte a tényleges adatokat, vagyis azt, hogy a kocsi 1970 óta vesz részt a forgalomban. Állította azt is, hogy a szerződéskötés időpontjában a gépkocsi kifogástalan állapotban volt és azzal két fejtámaszt, üléshuzatot, rádiót és más tartozékokat is átadott egyidejűleg a felperesnek.
A szakértő véleménye szerint a gépkocsi elhasználódása évjáratának és 155 000 km futásteljesítményének megfelelt. A korrózió miatt szükséges a két első sárvédő cseréje. Műszaki állapota a közlekedésbiztonság szempontjából kifogástalan. A tartozékok beszámításával a gépkocsi ára megfelelt a napi forgalmi értéknek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek által megkötött adásvételi szerződés érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy a gépkocsi rendelkezésére bocsátásával egyidejűleg fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 62 000 Ft-ot és 2000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy az alperes nem tett eleget a Ptk. 368. §-ában írt tájékoztatási kötelezettségének a gépkocsi tényleges használati időtartamát illetően. Tényként állapította meg: az előzetes tárgyalások során az alperes azt állította, hogy a gépkocsit rajta kívül senki sem vezette, s a forgalmi engedély átadása csak a vételár kifizetése után történt. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gépkocsira vonatkozó az a közlés, amely szerint három éve vesz részt a forgalomban, összhangban állott az 53 000 km-t mutató óraállással, s miután a felperest a tényleges helyzetről az alperes nem tájékoztatta megfelelően, így a vevő az ügylet megkötésekor lényeges tévedésben volt. Az adott esetben pedig ezt a helyzetet az alperes okozta, illetőleg felismerhette. A szerződéses jognyilatkozat eredményes megtámadása folytán a szerződéskötés előtti állapot helyreállítását rendelte el [Ptk. 237. §. (1) bek.]
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Azt állapította meg, hogy az adásvételi szerződés megkötésének idején a felperes által kifizetett vételár megfelelt az eladott gépkocsi forgalmi értékének.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A felperes a hároméves, 53 000 km-t futott, a rendszámból következtetve a forgalomban viszonylag rövidebb ideje részt vevő, jó műszaki állapotú, a szállításra megfelelő csomagtérrel rendelkező, használt személygépkocsit kívánt venni 62 000 Ft-ért. Az alperes viszont ötéves, közület által fokozottan üzemeltetett, 173 000 km-t futott s ennek megfelelő avultságú járművet adott el a felperesnek.
A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.
A szerződéskötéskor a felperes tévedésben volt a gépkocsi forgalomban való részvételének időtartama és futásteljesítménye tekintetében. A vevőnek e lényeges körülményekre vonatkozó tévedését az alperes felismerhette, sőt azzal a kijelentésével, hogy a kocsi hároméves és egyedül ő vezette, a vevő tévedését maga okozta. A felperes tévedése lényeges körülményekre vonatkozott, mert a használt személygépkocsi forgalmi értékét nagymértékben befolyásolja a futásteljesítmény mértéke és a forgalomban való részvétel ideje is. Az sem közömbös, hogy korábban a jármű egyetlen vagy több személy használatában volt-e és igénybevétele milyen fokú volt.
A felperes által venni szándékolt hároméves, 53 000 km-t futott s egyedül az eladó által vezetettnek mondott személygépkocsi helyett valójában öt év alatt 173 000 km-t futott, közület és magánszemély használatában volt, tehát az eladó által közölt adatokhoz képest jóval nagyobb igénybevételnek kitett személygépkocsit kapott. Így megalapozott a felperesnek az az érvelése, hogy a valóságnak megfelelő adatok ismeretében az ügyletet meg sem kötötte volna. Az eladónak a való tényekkel ellentétes tájékoztatása eredményezte a felperes tévedését, aki így kellő alappal támadja jognyilatkozatának érvényességét.
A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, a (2) bekezdés értelmében pedig, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és rendelkezik az ennek következtében esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.
A felperes azt állította, hogy időközben a gépkocsit értékesítette.
A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem derítette fel a tényállást a tekintetben, hogy a jármű időközi értékesítése valóban megtörtént-e és ennek megfelelően a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítható-e.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezésekre figyelemmel – a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte egyben a másodfokú bíróságot – a fenti körülmények tisztázása végett – új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 090/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás