PK BH 1977/435.
PK BH 1977/435.
1977.10.01.
Államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség csak a törvényben meghatározott szigorú feltételek fennállása esetén állapítható meg, s a törvényi rendelkezés kiterjesztő alkalmazásának nincs helye [Ptk. 349. § (1) bek.; PK 42. sz.]
A nyugdíjas felperes igazságügyi mérnökszakértő volt. A nevezett részére az alperes gazdasági hivatala a 6000 Ft-os kereten felül további 11 692 Ft szakértői díjat fizetett ki. A felperes a teljes nyugdíját is felvette, ezért a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a felvett nyugdíjösszeg 1/3 részének visszafizetésére a felperest, 2/3 részének a megtérítésére pedig az alperest kötelezte. A felperes e határozat ismeretében önként felajánlotta, hogy magára vállalja az alperestől követelt összegnek a visszatérítését úgy, hogy azt a részére folyósítandó szakértői díjakból vonják le. Alá is írt egy ilyen értelmű nyilatkozatot, amelyben az alperes terhére kirótt 7795 Ft tartozást átvállalja és azt havi 800 Ft-os részletekben megfizeti az alperesnek. Az 1970. május 28-án kelt e megállapodásnak a felperes eleget is tett. Utóbb azonban felszólította az alperest a 7795 Ft visszatérítésére, az alperes azonban a felhívásnak nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek a 7796 Ft megtérítésére irányuló keresetét elutasította, s ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet
et hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig megváltoztatta, az alperest 7795 Ft-nak és kamatának visszautalására kötelezte.
A felperes perújítási kérelmet terjesztett elő. Bírói tájékoztatás után azonban azt keresetként tartotta fenn, s az alperest 3215 Ft-nak és 1975. március 1-jétől járó kamatának a megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes helytelen bejelentése alapján a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a felperessel visszatéríttette az 1974 decemberére esedékes 3215 Ft nyugdíjat.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság végzésével az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az iratokat eljáró bíróság kijelölése végett felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz. Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a felperest igény – tartalmát tekintve – kárigény, éspedig a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kárfelelősségnek a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében szabályozott különleges esete. A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az ilyen perek elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. Az elsőfokú bíróság tehát hatáskörét túllépve hozott a felek közötti jogvitában érdemi döntést. Hivatkozott arra is, hogy a már említett hatásköri rendelkezés, illetve a Pp. 29. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a perre a megyei bíróságnak lenne hatásköre és illetékessége, miután azonban a perben a megyei bíróság, illetve annak szerve az alperes, a Pp. 13. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az ügyben a megyei bíróság nem járhat el, ezért a Pp. 45. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – eljáró bíróság kijelölése végett – a Legfelsőbb Bírósághoz terjesztette fel az iratokat.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 42. számú állásfoglalásának a) pontja szerint a Ptk. 348. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységge, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni.
A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapítását szigorú feltételekhez köti. A megszorító feltételek velejárója, hogy a szóban levő károkért való felelősség enyhébb az általános kártérítési felelősségnél. Ebből viszont az is következik, hogy a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezések kiterjesztő alkalmazásának nem lehet helye.
A felperes csupán arra alapítja keresetét, hogy az alperes téves bejelentése folytán esett el az 1974. december hónapra esedékes nyugdíjától. Az alperes ezt a bejelentést a felperes munkáltatójának szerveként tette meg, tehát tevékenysége nem volt államigazgatási jellegű és nem minősíthető a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységnek sem.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az adott esetben a kereseti követelés elbírálásánál a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezéseket találta alkalmazhatónak. Ehhez képest tévesen állapította meg a perben első fokon eljárt járásbíróság hatáskörének hiányát is.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezésekre figyelemmel – a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, egyben ezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 875/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás