PK BH 1977/438.
PK BH 1977/438.
1977.10.01.
Alacsonyabb munkakörbe helyezés fegyelmi büntetés kiszabása esetén a termelőszövetkezet a tagját a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig a korábbi munkahelyén változatlan munkadíj mellett köteles foglalkoztatni [1967. évi III. tv. 94. § (1)–(2) bekezdés; 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 224. § (2) bek.].1
A felperes 1973. szeptember 1-jétől tagja az alperes termelőszövetkezetnek, ahol a húsüzemben segédmunkásként dolgozott. 1975 októberéig a felperes a munkát megfelelően ellátta, magatartásával szemben sem merült fel kifogás. 1975 októberét követően a felperes magatartásában a megelőző időszakhoz képest lényeges változás történt. Munkahelyén több ízben ittasan jelent meg, s emiatt a húsüzem vezetője többször szóban is figyelmeztette.
1975. november 11-én a felperes munkahelyén ismételten ittasan jelent meg, amiért a húsüzem vezetője a felperest a munkahelyéről elküldte s szóban azt közölte vele, hogy a húsüzemben reá a továbbiakban nincs szükség, ezt követően a b.-i üzemegységben kérjen munkát.
A felperes két napon keresztül, 12-én és 13-án a b.-i üzemegységben rakodómunkásként dolgozott, majd ezt követően munkavégzésre nem jelentkezett.
A felperes panasza folytán a termelőszövetkezet elnöke az ügyet kivizsgáltatta s a vizsgálat eredményeként 1975. november 26-án kelt fegyelmi határozatával a felperest a húsüzemből fegyelmi büntetésként a b.-i üzemegységbe helyezte át 1975. november 28. napjától kezdődően. A felperes a határozatot 1975. december 3-án kapta kézhez. A felperes ezt követően sem jelentkezett munkára a b.-i üzemegységnél.
A fegyelmi határozat ellen a felperes a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordult s a fegyelmi eljárás megszüntetését kérte. Előadta, hogy ő a húsüzemben szeretne továbbra is dolgozni, mert a hentes szakmát szeretné elsajátítani, tagadta, hogy a munkahelyén ittasan jelent volna meg.
A szövetkezeti döntőbizottság a fegyelmi határozat elleni fellebbezést elutasította.
A felperes a bírósághoz fordult keresettel, melyben a döntőbizottság határozatának a megváltoztatását, a fegyelmi eljárás megszüntetését, továbbá 1975. november 17-től kezdődően keresetkiesés címén 10 440 Ft kártérítés megítélését kérte.
A járásbíróság a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, a felperesnek a húsüzemből a b.-i üzemegység munkahelyre való beosztás fegyelmi büntetést egyévi próbaidőre felfüggesztette és a termelőszövetkezetet kiesett munkabér címén 870 Ft kártérítésre kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes által elkövetett fegyelmi vétséggel arányban áll a kiszabott fegyelmi büntetés, a felperessel mint fiatal termelőszövetkezeti taggal szemben azonban kellő nevelő hatás érhető el a fegyelmi büntetés felfüggesztésével is, miért is a fegyelmi büntetést egyévi próbaidőre felfüggesztette.
A járásbíróság az alperest a felperes kárának megtérítésére csak részben kötelezte. Vizsgálta ebben a körben a felperes kárenyhítési kötelezettségét s azt állapította meg, hogy a felperes rosszhiszeműen nem tett eleget munkavégzési kötelezettségének, s a kár előidézésében az alperest vétkesség nem terheli, miért is a felperesnek a fegyelmi határozat kézhezvétele utáni időre vonatkozó kártérítési igénye alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, a keresetében foglaltaknak megfelelő ítéleti döntést kért.
A megyei bíróság a felperes fellebbezését csak részben találta alaposnak. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a tényállásban leírt magatartásával a fegyelmi vétséget elkövette, s a vele szemben kiszabott fegyelmi büntetés is arányban áll az elkövetett fegyelmi vétséggel.
Tévedett azonban, amikor a felperes kártérítési igényét csupán 870 Ft erejéig – a fegyelmi határozat meghozatalának napjáig – találta alaposnak.
Az eljárás anyagából tényként állapítható meg, hogy a felperest korábbi – húsüzemi – munkahelyéről eltávolították, ott munkát részére a továbbiakban 1975. november 11. napjától kezdődően nem biztosítottak.
Az 1967. évi III. tv. 94. §-ának 1 bekezdése szerint fegyelmi ügyben hozott, továbbá a tag által a termelőszövetkezetnek okozott kár megtérítésére kötelező határozat ellen – a közléstől számított tizenöt napon belül – fellebbezni lehet a szövetkezeti döntőbizottsághoz, kivéve ha a határozatot a közgyűlés hozta.
A (2) bekezdés értelmében a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen, továbbá a közgyűlés által fegyelmi és kartérítési ügyben hozott határozat ellen – a Minisztertanács által meghatározott ügyek kivételével – a közléstől számított harminc napon belül keresettel lehet fordulni a bírósághoz.
A 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. rendelet 224. §-ának (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a jogorvoslat iránti kérelem előterjesztésének az első fokú határozat végrehajtására halasztó hatálya van. Ez utóbbi rendelkezés azt jelenti, hogy a fegyelmi határozat mindaddig nem hajtható végre, amíg az ügyben jogerős határozatot nem hoztak.
Mindaddig tehát a felperest a korábbi munkahelyén kellett volna foglalkoztatni, amíg a fegyelmi határozat jogerőre nem emelkedik. S mivel az alperes ezt elmulasztotta, ezért a felperes kárát, 1975. november 17-től elmaradt munkadíját, 10 440 Ft-ot – melynek összegét az alperes sem vitatta – tartózik megfizetni.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a marasztalás összegét 10 440 Ft-ra felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, illetve nem fellebbezett részében nem érintette [Pp. 253. § (3) bek.]. (Egri Megyei Bíróság 1. Pf. 20 894/1976. sz.)
1
A rendelet hatályát vesztette. A helyébe lépő 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. r. 105. §-ának (2) bekezdése a korábbival azonos rendelkezést tartalmaz.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás