GK BH 1977/452.
GK BH 1977/452.
1977.10.01.
A kapacitásfoglalási szerződés meghiúsulása a felek által a szerződésbe felvett külön, illetve részletesen meghatározott feltételek nem teljesítése esetén is bekövetkezik. A bíróság a kapacitásfoglalási szerződést nem módosíthatja és a vállalkozót nem kötelezheti arra, hogy a meghatározott jellegű munkára lekötött kapacitását más, attól eltérő munkára fordítsa [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 43. § (3) bek.; GKT 13/1973. sz.; GKT 71/1973. sz.].
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adva az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 8 100 000 Ft kapacitásfoglalási díjat.
Az ítélet indokolása szerint a felek között kapacitásfoglalási szerződés jött létre, amelyben az alperes mint építtető arra vállalt kötelezettséget, hogy a tervdokumentáció 1976. szeptember 30-ig történő szolgáltatása mellett és a megvalósításhoz szükséges pénzügyi fedezet biztosítására irányuló egyidejű nyilatkozatával megrendel a felperesnél egy végállomás és járműtelep rekonstrukció keretében megvalósítani kívánt, összesen 270 millió forint értékű magasépítési munkákat. A szerződés szerint ennek az összegnek a keretében javítócsarnokot, kazánházat, kocsimosót, forgalmi, valamint üzemi épületeket készítenek. A szerződésben a felperes mint kivitelező arra vállalt kötelezettséget, hogy 1977–1980. évekre a szükséges kapacitást az alperes részére biztosítja. A munka vállalati beruházás, amelynek pénzügyi fedezetét az alperes saját forrásaiból irányozta elő.
Az alperes 1976. augusztus 30-án indítványozta, hogy a kapacitásfoglalási szerződés előbb említett határidejét, illetve tartamát módosítsák 1978-tól 1985. évig terjedő időszakra. A felperes a szerződés módosításához nem járult hozzá, mivel az újabb tervidőszakra már más jellegű és meghatározott feladatai vannak, úgy nyilatkozott azonban, hogy ha az alperes a tervdokumentációt legkésőbb 1977. március 15-ig terjedő póthatáridőben szolgáltatja, akkor csak a késedelem miatti kötbérigényét érvényesíti, ellenkező esetben a kapacitásfoglalási szerződés az alperes érdekkörében felmerült okból lehetetlenül. A felek a tárgyalások során a szerződés módosításában nem tudtak megegyezni, az alperes a kért újabb határidőre sem tudta a tervdokumentációt szolgáltatni. Annak érdekében viszont, hogy a felperes lekötött kapacitását kitöltse, 1977. március 18-án azt kérte, hogy a rekonstrukció I. ütemének 89 millió forintos munkáját végezze el, továbbá, hogy a kapacitásfoglalási szerződésben lekötött kapacitás terhére lakóépületet építsen. Vállalta, hogy ezekhez a munkákhoz, szükséges tervdokumentációt 1977. novemberben, illetve 1978. I. negyedévében szolgáltatja. A felperes ezt nem fogadta el, mert a létesítmények megvalósításához szükséges műszaki feltételekkel nem rendelkezik, egyébként is nem lakásépítéshez, hanem ipari létesítmények megvalósításához biztosított kapacitást.
Ilyen előzmények után, nyújtotta be a felperes keresetét, amelyben az alperes tervszolgáltatás késedelmes teljesítése miatt fennálló kötbérfizetési kötelezettségének, valamint póthatáridőnek megállapítását kérte, majd keresetét úgy módosította, hogy a vállalkozási szerződés megkötésének meghiúsulása miatt az alperes fizessen 3%-os mértékű kapacitásfoglalási díjat.
Az alperes védekezésében előadta, hogy. a tervdokumentáció elkészítésének elhúzódásában vétlen, ugyanis az eredeti, 1971-ben elfogadott beruházási programot rajta kívülálló okok miatt módosítani kellett. A szóban levő vasúti vonal egy új lakótelep tömegközlekedésének megoldását szolgálja, a létesítménynek a perbeli rekonstrukció magasépítési munkái csak egy részét teszik ki. Az alperes felügyeleti hátósága 1976. elején költség-felülvizsgálatot végzett és ennek során a magasépítési munkákra az V. ötéves tervidőszakban csupán az I. szakaszra szánt 88,8 millió forintot biztosította. Az alperes előadta, hogy a biztosított összeg erejéig a munkák megvalósítása 1980-ig feltétlenül szükséges, ennek alapján a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes kifogásait nem találta alaposnak és megállapította, hogy a kapacitásfoglalási szerződés meghiúsulása az alperes érdekkörében felmerült okok miatt következett be. Az első fokú ítélet indokolása szerint a felek a kapacitásfoglalási szerződésben a megvalósítani kívánt létesítmények részletesebb adatait is rögzítették, és ezáltal a felperes lekötött kapacitásának ipari és üzemi jellegét is meghatározták, ezért az alperes a kapacitáslekötési szerződés alapján nem igényelheti jogszerűen, hogy a lekötött munkák helyett a felperes ettől eltérő és más technológiájú lakásépítés kivitelezését vállalja. Az alperes egyébként ezekre a munkákra sem biztosította a szerződésben előírt határidőben a tervdokumentációt. Ezért a bíróság az alperest a teljes lekötött kapacitás értéke után kötelezte kapacitásfoglalási díj fizetésére, nem vette figyelembe az alperes javára azt a körülményt, hogy az 1980-ig terjedő időben 88,8 millió forint értékű munka megvalósítására igényt tartott. A bíróság utalt arra, hogy a beruházás az alperes saját pénzügyi keretéből volt előirányozva, az a körülmény pedig, hogy az alperes a vártnál kevesebb összegű támogatást kapott, nem minősül olyan hatósági intézkedésnek, korlátozásnak, amely az alperes érdekkörén kívül eső körülményként eredményezte a szerződés lehetetlenülését. A bíróság megítélés szerint nem vehető figyelembe az alperes javára a felperesnek az a tevékenysége, hogy a felszabaduló kapacitását felettes hatósága felhívásának eleget téve a népgazdaság számára igen jelentős lakótelepi kommunális létesítmények kivitelezésére fordította. Az ítélet indokolása szerint a kapacitásfoglalási díj megfizetésére az alperes felróhatóságra tekintet nélkül köteles, ezért magatartásának vétlenségét nem is kellett vizsgálni.
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A kapacitásfoglalási díj – amint arra az első fokú ítélet is utalt – jogi természeténél fogva nem kötbér, amelynek megfizetése alól a kötelezett mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, hanem olyan speciális vagyoni szankció, amelyet a szerződésszegő félnek magatartásának felróhatóságától függetlenül kell megfizetnie. Az erre vonatkozó bírósági gyakorlatot a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma Tanácselnöki Értekezletének 71/1973. szállásfoglalása ismerteti. Eszerint a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 43. §-a nem tartalmazza ugyan kifejezetten a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 62. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését, hogy a kapacitásfoglalási díj a fél magatartásának felróhatóságára tekintet nélkül jár, de a jogszabálynak abból a megállapításából, hogy azt a fél “hibájából vagy érdekkörében felmerült ok”-ból kell megfizetnie, arra kell következtetni, hogy a mindkét jogszabályban előírt díj azonos, szankciós jellegű, de nem kötbértermészetű.
Az alperes mind az első fokú, mind a fellebbezési eljárás során a kereseti követeléssel szemben kizárólag olyan körülményekre hivatkozott, amelyek a felróhatóság vizsgálatánál jöhettek volna számításba (tervező késedelme a tervszolgáltatás terén, pénzügyi fedezet csökkentett mértékű biztosítása), ezért a fent ismertetett jogszabályi rendelkezés és az azon alapuló bírósági gyakorlat figyelembevételével a kapacitásfoglalási díj megfizetése alól ezek a körülmények nem mentesítik. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy az adott esetben az alperes magatartásának felróhatóságát nem is kellett vizsgálni, csak azt, hogy a szerződés meghiúsulása melyik fél hibájából vagy érdekkörében felmerült okból következett be. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az az adott esetben olyan okok miatt következett be, amelyek az alperes érdekkörében merültek fel. Önmagában véve tehát ennek a feltételnek a bekövetkezése megalapozza a felperes keresetét, és az alperes marasztalása minden további vizsgálat és bizonyítás nélkül is helytálló.
Az említett jogszabályi rendelkezés szerint a kapacitásfoglalási szerződésnek nem érvényességi feltétele a konkrét munka megjelölése, a tervdokumentáció szolgáltatásával, annak határidejével kapcsolatos kikötéseknek a szerződésbe való felvétele. Ha azonban a felek ezeket a kikötéseket a szerződésbe felvették, akkor a feltételek nem teljesítése szerződésszegésnek, illetve olyan magatartásnak minősül, amely a szerződés meghiúsulását okozza. Mivel pedig a szerződés meghiúsulása akkor következik be, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a szerződés nem teljesíthető, az adott esetben ez a fellebbezési eljárás adatai szerint 1977. január 3-án történt, a felperes még csak részben sem adott okot a szerződés meghiúsulására azzal a magatartásával, hogy a felszabadult kapacitását egyéb más munkára kötötte le. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes alaptalanul hivatkozott fellebbezésében arra, hogy a felperes nem a tőle elvárható módon járt el a kapacitás újbóli lekötésénél. Éppen a fellebbezési iratokhoz csatolt, az alperes által korábban hiányolt okmányokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes felszabadult kapacitását csak a szerződés meghiúsulása után töltötte ki.
A kapacitásfoglalási szerződés nem tartozik a bíróság konstitutív jogkörébe, annak alapján a bíróság konkrét vállalkozási szerződést nem hozhat létre, illetve azt nem módosíthatja.
A felek kölcsönös megegyezése hiányában nem igényelheti az alperes azt, hogy a felperes az eredetileg lekötött és a szerződésben konkretizált ipari jellegű munka helyett jellegénél fogva más, lakásépítési munkát végezzen. A szerződésben konkretizált ipari jellegű építési munka éppen annálfogva nem változtatható át más munkára, hogy a felek a kapacitásfoglalási szerződésben konkrétan megjelölték az elvégzendő munkálatokat. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes vállalati profiljánál fogva lakásépítési munkára nem is kötötte volna meg a kapacitásfoglalási szerződést.
A fentieket összegezve a kapacitásfoglalási szerződés meghiúsulása 1977. január 3-án állt be az alperes érdekkörében bekövetkezett okból. A sérelmezett ítéletben megjelölt összegű kapacitásfoglalási díj megfizetésére az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte az alperest, ezért az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 741/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás